Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

94 Az országgyűlés képviselőházának 12 felejteni azt sem, hogy a pengőnél 40—50% felárral kell számolnunk — tehát aranyértékben csak 250 millió körüli pénzforgalomnak felel an eg. Aranyórtékben tehát mintegy 25 pengő bankjegyforgalom esik egy fejre és még ha papírértékben veszem is, akkor is ez legfeljebb 40 pengőnek felel meg. Nyugatra kell mutatnunk, Franciaországba, ahol a 80 milliárd frankból 600 pengőnyi pénzforgalom esik egy fejre. Méltóztassék megengedni, hogy öszszehasonlítsam ezt a pénzforgalmat a közteherrel, a francia büdzsével és a francia adófizetési kötelezettséggel. Franciaországnak a maga 80 milliárdos pénzforgalmához 40—50 milliárdos állami költségvetése van. Ez a 40—50 milliárdos ibudget a francia pénzforgalomnak felénél alig tesz ki többet, 50—60%-át teszi ki. Most méltóztassék figyelembe venni a mi szegény nyomorult magyarországi állapotainkat. A 300 millió pengős bankjegyforgalommal szemben áll az 1200 milliós költségvetés, s annaik a szegény magyar adófizetőnek ebből a 300 milliós bankjegyforgalomból 1200 imilliós költségvetés terhét kell viselnie. (Czirják Antal: Négyszer kell megforgatni azt a bank jegymennyiséget!) Ebből a bankjegyforgalomból 100—150 millió pengő a bankok pénztárában thezaurálva van, tehát legfeljebb 200—250 millió van forgalomhám Ezzel szemben a közületek szükséglete 1200 millió pengő és az állami üzemek szükséglete 400 millió, összesen évi 1600 millió pengő, vagyis a havi szükséglet 135 millió pengő. Tehát méltóztassék a 200 millió pengő effektív forgalmat kitevő pénzforgalmunkból ezt a, havi 135 milliós szükségletet előteremteni! Természetes, hogy ennek azután az a hatása, hogy nincs pénz, nincs tőkeképződés. Azt mondjuk, hogy kevés Magyarországon a takarékosság:, nem képződnek tőkék. Ezért nem képződnek. Igaz az, hogy a nagyobb pénzforgalom nem jelent önmagában tokét. Ezt ém is nagyon jól tudom. Mégis felhívom a figyelmet arra, amire az elmúlt évben Gfalánthay-Glock képviselőtársam az osztrák Wörgl esettel kapcsolatban mutatott rá. Egy rendkívül érdekes eset adódott itt, éppen a beruházásokkal kapcsolatban. Ez a kis osztrák városka, talán 5000— 10.000 lakossal, teljesen a csőd szélén állott az elmúlt esztendőkben, munkásai munka nélkül állottak, a kis- városka pémztárai teljesen kiürültek. Egyszóval a város a csőd szélén állott. Akkor ennek a kis _ városnak polgármesteer arra a gondolatra jutott, hogy munkajegyeket bocsáttat ki. Határozatot hoztak, hogy 30.000 schilling erejéig munka jegyeket h ocs áfának ki, amelyeket a város pénztára el fog fogadni köztartozások fizetésére. A helyzet az volt, hogy az első nap kibocsátott 1800 schilling 24 óra alatt visszafolyt a közpénztárakba és az első hónapban kibocsátott 30.000 schilling huszonnégyszer fordult meg. Az eredmény az lett, hogy igenis annak a kis városkának a területén munkaalkalmak teremtődtek, az eredmény az lett, hogy a munka megindult, a munkátlanság csökkent, a város hátralékos adói, amelyek már elveszettnek látszottak, teljesen befolytak, úgyhogy a kis város a krízist megúszta, átesett rajta és normális viszonyok közé került. Az természetesen más kérdés, hogy végül az osztrák bíróság megállapította, hogy ez a dolog beleütközik az osztrák jegybank jegykibocsátási jogába és végeredményben ezt a rendszert beszüntették. De mégis, mint példa, tanulságos arra, hogy azzal a sokszor ócsárolt bankjeggyel, ha kellő okossággal, kellő mértékben 1. ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. hozzák forgalomba, igenis lehet életet és munkát teremteni. T. Ház! Kifogásolom azt, hogy a törvényjavaslat 2. §-a szerint, amely utak építésére 13-4 milliót irányoz elő, ezt a hitelt kötelező jegyek formájában fogja az állam igénybe venni. Kötelező jegyekkel fogják ezeket az útépítési munkákat fizetni, amely kötelező jegyek hat év múlva válnak esedékessé. Mi lesz ennek az eredménye? Az eredménye az lesz, hogy csak azok a vállalatok tudnak ezekben az útépítési munkákban résztvenni, amelyeknek megfelelő tőkeerejük, vagy bankösszeköttetésük van. (Farkas István: Ügy van! Nagykapitalisták!) Természetesen ez is bizonyos kartelszerű lehetőségeket nyit és a kisebbeket, azokat, akik sokszor talán sokkal olcsóbban végeznék ugyanazokat a munkákat, kizárja annak lehetőségéből, hogy ezekben az útépítési munkákban résztvehessenek. T. Ház! Méltóztassék megnézni, ott van Németország, amely erre a célra az Öffentliche Finanzierungs Actien Gesellschaf tot alapította. Ott is éppen ilyen 5—6 éves lejáratú kincstári váltókkal fizetik az ilyen munkákat. De ott lehetővé teszik, hogy az a vállalkozó ezeket a kincstári váltókat az Ofag. — az öffentliche Finanzierungs Actien Gesellschaft — útján bármikor leszámítoltathassa és hozzájuthasson ahhoz az összeghez, amely szükséges a vállalkozás folytatásához. A magam részéről semmi akadályát nem látom annak, hosy ezt nálunk is megvalósítsuk. Hiszen éppen az imént mutattam rá, hogy igenis, a Nemzeti Bank bankjegykibocsátása olyan szűk határok közt mozog, hogy nyugodtan elviselhetnők azt, ha 50—100 millióval emelkednék a forgalomban lévő bankjegymennyiség. A kormányzat a vidéki hitel emelésére 20 milliós keretet bocsátott rendelkezésre, illetve a Nemzeti Bankkal megállapodást létesített, hogy a vidéki hitelkeretet ennyivel emelhesse. Nem vették igénybe. Azért nem vették igénybe, mert ma az olyan ember, aki teljesen hitelképes, adósságmentes, óvakodik attól a multak tapasztalatai alapján, hogy új hiteleket vegyen igénybe. Viszont az olyan ember, akinek hitelekre szüksége van, akinek van adóssága, aki a terhek súlya alatt nyög, az ma hitelképtelen, az ma nem kap hitelt. T. Ház, ha ez az út nem volt járható és ha ez az összeg önmagában nem volt inflációs hatású, akkor méltóztassék a másik utat is megpróbálni. Méltóztassék erre a célra is, az ilyen útépítő munkák finanszírozására hatéves váltóanyaggal lehetőséget teremteni, hogy ezek leszámiltoltassanak és ezáltal a kisebb útépítő vállalatok is résztvehessenek ezekben^ a^ közmunkákban. Erdeke ez a kis útépítő vállalatoknaik, érdeke az államnak is, mert sokkal olcsóbb ajánlatokhoz íog jutni és sokkal több közonunkát fog tudni elvégeztetni. T. Ház! Eá kell mutatnom még arra, hogy amikor Magyarországon a munkanélküliség megszüntetéséről beszélünk, ebben nem látok olyan problémát, amely a mi viszonyaink szerint is ne volna gyökeresen megoldható. Magyarországon a munkanélküliség nemcsak ipari munkanélküliség, hanem, talán még sokkal nagyobb mértékben, mezőgazdasági munkanélküliség is. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) A vidéken az emberek rongyokban járnak, amint már rámutattunk, éheznek, talán nagyobb mértékben és fokozottabban, mint a városokban. (MőI zes Sándor: Es mezítláb járnak!) Igen, mezít-