Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. szolgálhatnának a nagy nyugati országok, hanem azért, hogy igenis, a magunk aránytadanul kisebb lehetőségei mellett az ő nagy öszszeigeiket redukáljuk a mi szerény viszonyainkhoz és ebben a redukált mértékben iparkodjunk a magunk szűk lehetőségeihez képest mégis megtenni azt, amit lehet. Amerikának taiz az 5 milliárd dollárja, amelyet erre a célra Roosevelt a maga költségvetésébe legutóbb is felvett és fordított, előttünk igazán egy álombeli összeg és kép, amely ebben a formában nem szolgálhat például, de ha azt veszem, hogy ez az 5 milliárd dollár iaz amerikai nemzeti jövedelem 6—7%-át teszi és ha veszem a magyar nemzeti jövedelem 3 milliárdját és ennek 6—7 százalékát, akkor ez a 6—7% Magyarországon is 200 millió pengőt jelentene. A 200 millió pengő tényleg olyan hatalmas összeg volna, amellyel nálunk is nemcsak nagyokiait lehetne alkotni, — mert hiszen ennek a kérdésnek elbírálásánál az alkotási szempontnak csak másodrendűnek kell lennie — hanem szolgálhatnánk azt az elsőrendű szempontot is, hogy a munkanélküliséget megszüntessük és Ínséges magyar testvéreinknek a megélhetését biztosítsuk. Tovább megyek. Ott van Anglia. Ismeretes a t. Ház tagjai előtt a Lloyd George-féle terv, amely óriási összegeket akart ugyanennek a célnak szolgálatába állítani. Nem sákerült, nem fogadták el. Es milyen csodálatos, hogy amikor gazdasági célokra, lakóházaikra, az Ínségesek részére és azok részére, akik nem jutnak kellő lakáshoz, továbbá kórházakra, vasutakra és egyéb célokra nem lehetett nagy összegeket mozgósítani, ugyanakkor hadicélokra, a háború céljaira azok az összegek azonnal rendelkezésre álltak. Tovább megyeik. Ott van Franciaország, amely szerencsésebb helyzetben van. Franciaország meg tudta ezt a kérdést oldani azzal, hogy a többszázezerre menő idegen munkását egyszerűen hazaküldötte. Sajnos, ez a,

f módszer a többi országnak, nem áll rendelkezésére. Ha Németországot nézzük, látjuk, hogy Németország, miként jól^ tudjuk, akkor, amikor ötmillió munkanélkülije volt, munkanélkülisegélyekre hárommilliárd márkát fordított. Ez a hárommilliárd márka nemcsak a büdzséjét veszélyeztette a nagy Németországnak is, de veszélyeztette a társadalmi helyzetét, veszélyeztette azért, mert az az ötmillió munkátlan ember veszélyes volt a közállapotok szempontjából. Meg kellett tenni tehát mindazt, amit emberileg tenni lehet, mozgósítani kellett a pénzügyeket, azokat a szerény kereteket, amelyek egy legyőzött országnak rendelkezésére állanak és ők igenis megmutatták, hogy mozgósítani tudják ezeket a pénzügyi forrásokat és ezeknek az eredménye lett az. hogy az ötmillió munkanélküli kétmillióra csökkent, ezeknek az eredménye az lett, hogy a hárommilliárd munkanélkülisegély egymilliárdra csökkent. Igaz, a német pénzügyek ma nagy megterhelésnek vannak kitéve, éppen a rövidlejáratú adósságok révén, amelyeket az állam kényszerült ezzel kapcsolatban felvenni, de ezzel szemben áll — és ezt sohasem szabad elfelejtenünk — a német gazdasági élet belső megerősödése, ezzel a pénzügyi teherrel, amely a rövidlejáratú hitelekben nyilvánul, szemben áll a munkanélküliség megszüntetése és szemben áll vele az a német nemzeti felemelkedés, amelynek tanúi vagyunk európai és nemzetközi vonatkozásban. T. Ház! Ha a szomszéd kisebb országokhoz ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. 93 megyünk, vagy kimegyünk Svédországba, amely hasonló típusú, mint Magyarország, ugyanezeket látjuk. Az osztrák kormányzat az elmúlt évben 180 millió schillinget fordított ezekre a közmunkákra, elsősorban azért, hogy a munkanélküliséget csökkentse és megszüntesse. En, aki Sopron megyében lakom és ott képviselem az egyik kerületet, látom, hogy az emberek, akik hozzám jönnek, sokszor hívják fel a figyelmemet arra, sokszor mondják nekem, hogy a szomszédos Ausztriában mégis jobb megélhetés van, több kereseti lehetőség van, éppen a kormány közbelépése és nagyszabású közmunkája révén. Czirják t. képviselőtársam rámutatott az imént arra a nagy nyomorra, amely az Alföldön, különösen Csongrád vidékén és az ország egyéb helyein van. Nekünk rá kell mutatnunk ezzel szemben arra, hogy nemcsak az Alföldön, ahol talán a legkirívóbb az eset, van ilyen nyomorúság, hanem ugyanilyen szegénység és munkanélküliség van az úgynevezett áldott Dunántúlon is, s az én Sopron megyémben, az én kerületemben is vannak községek, ahol répán élnek az emberek. Mi a magunk szűk keretei és lehetőségei között ott, a megyében, megtesszük azt, amit lehet, természetesen nem állanak rendelkezésünkre azok az eszközök, amelyek ennek a kérdésnek gyökeréig nyúlhatnának. Sopron vármegye ez év február havában r rendkívüli közgyűlést tartott, hogy ehhez a kérdéshez hozzányúljon, hogy ezt a kérdést valamilyen megoldáshoz segítse. Es ez a közgyűlés, amely ma Sopron megyében és másutt is^ joggal minden adóemelés ellen van, erre a célra egyhangú lelkesedéssel szavazta meg a megyében az egyszázalékos pótadót. A megye vezetősége megértéssel karolta fel ezt a kérdést és azt mondotta, hogy ehhez az egy százalék külön pótadóhoz az ínségesek javára hozzá kell vennünk a községek erejét is s ezeknek is hozzá kell járulniok költségvetésük terhére az ínségesek helyzete javításához. De ez a kettő, a megye és község együttvéve még mindig nagyon kevés. Ezért igenis kell, hogy az állam a maga nagyobb pénzügyi ^ erejével nyúljon a kérdéshez. Adjon segítséget az Alföldnek is, Sopron megyének is és az ország minden részének, mert hiszen ez a kérdés mindenütt aktuális, mindenütt égető és mindenütt megoldásra vár. T. Ház! Ennek a kérdésnek a megoldásánál három szempontra kell figyelemmel lennünk. Az egyik a szükséges pénz, amelyet elő kell teremteni; a másik, amint már rámutattam, a munkanélküliség megszüntetése; a harmadik — ezt én a magam részéről csak harmadik sorba helyezem — a különféle megvalósítandó munkálatok programmja. A pénz kérdése talán a legnehezebb, mert hiszen folyton azt halljuk, hogy ez mind nagyon szép, elismerésreméltó, de nem áll rendelkezésre a szükséges pénzösszeg. Méltóztassék megengedni, hogy éppen ezért ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozzam. Nekem az a nézetem, hogy Magyarországon is nagyobb pénzügyi lehetőségeink volnának, Magyarországon is rendelkezésre állhatnának összegek nagyobb mértékben erre a célra, ha a kormány és a Nemzeti Bank pénzügyi politikája nem volna olyan szűkmarkú, mint amilyen szűkmarkúnak tapasztaljuk az egész vonalon. Magyarországon a Nemzeti Bank 3—400 millió pengőt tart forgalomban. Ez a 3—400 millió pengő, — ne méltóztassék el-