Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

92 Az országgyűlés képviselőházának 121 13*6 milliót fog majd öntözésre, csatornázásra és hasonló közművek építésére biztosítani. Nem beszélek arról, hogy ez a javaslat a ta; valyi szörnyűséges éhínség után és szörnyű helyzet után elkésett. De talán biztosítja a jövő tél munkásait. Ez az 5 millió pengő az Alföld öntözése tekintetében sem fog megnyugvást hozni, vagy legalább is nem fogja anyagilag megjavítani az ottani rettenetes viszonyokat. Bátor voltam már egyszer felhívni a pénzügyi kormányzat figyelmét a Körös szabályozásának szükségességére, és én nem tudouni, nem jár-e közel a valósághoz az a vízmérnök, aki azt mondja, hogy 6—8 millió pengővel olyan víziutat lehetne teremteni a Körösön, amely körülbelül egymillió pengő be-vételt biztosíthatna az államnak a szállítási lehetőségekkel. Ha tehát ez a helyzet fennáll, — aminthogy komoly helyről tudom, hogy fennáll — kérdem, vájjon ebbe az ötmilliós alföldi programlmiba belekalkulálták-e a Körös-szabályozásnak legalább a megindítását. Igen t. Képviselőház! Amikor közmunkákról beszélek, akkor méltóztassanak megengedni, hogy azt a kérést intézzem különösen a pénzügyminiszter úrhoz, hogy semmiféle közmunkánál ne jöhessen szóba senki más addig, amíg a frontharcosok és hadirokkantak jogos kívánságait legalább a munkánál való alkalmazás tekintetében ki nem elégítették. Ez az én kérésem aláhúzottan és én bizonyosan tudom, hogy az igazságosság és az a hősiesség, amely ezeknél a drága véreinknél megnyilvánult, ilyen értelmű rendelet kiadását fogja eredményezni. Ügy érzem, t. Képviselőház, hogy ez a 27 milliós beruházás is ennek a külön törvényjavaslatnak a során tulajdonképpen a költségvetés hiányának, a költségvetés sántaságának elleplezésére szolgál; hiszen igaz, hogy a pénzügyminiszter úr az expozéjában megemlítette a 27 milliónak a szükségességét és a költségvetési beszédében gondoskodik r ennek a külön törvénynek az alátámasztásáról,, de ez nem zárja ki azt, hogy ez a 27 millió igenis azt bizonyítja, hogy a költségvetésbe már ez az. összeg sem volt beilleszthető. Edes-kevés tehát az a gondosság, amellyel a kormány jön egyrészt a munkanélküliség leküzdése tekintetében, az Ínségnek legalább is bizonyos mértékben való csökkentése tekintetében, a mellett nem tudja beilleszteni a költségvetésbe a 27 millió pengőt a nélkül, hogy még nagyobb ne legyen a költségvetés deficitje. Ha pedig, — amit én nagyon helyesnek találok — az igen, t. pénzügyminiszter úr az útépítési programjaiból már «most felszabaduló összegeket kívánja újból ugyancsak az útépítési programniba bevenni, ezt Örömmel üdvözlöm, hiszen ez természetes,, logikus és helyes pénzügyi politika, azonban oda konkludálok, amivel kezdtem, hogy t. i. ennek az összegnek nem luxusutak építésére, hanem a nyomor enyhítésére kell szolgálnia és hogy ebben a vonatkozásban a pénzügyminiszter úr főleg az utak építése tekintetében valóban 'belenyúlhatna az Oti. zsebébe. Különösképpen a vidéken nem tudjuk megnyugvással nézni, hogy az Oti.- és Mabi.-pénzek hova-tovább 100%-ig a főváros beruházásait fogják szolgálni, hogy most tárgyalnak pl. az Oti.-nénzekből 12*5 milliónak a vízvezeték, modernizálására való fordításáról. Ha ennek a városnak fejlődése szédületes, akkor ezt a szédületes fejlődést úgy adóztassák meg, hogy a további fejlődést . ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. ugyan biztosítani tudják, de ne egyúttal a vidék elsorvasztása árán. Ne méltóztassék ezt megengedni, különösképpen akkor ne, amikor a javaslat szerinti útépítésekről van szó, amelyeket elsősorban az Oti.-nak kellene finanszírozni. Az Oti. nyugdíjpénzeit pedig a vidéken fordítsák beruházásokra, s akkor újból megnyílik a közmunkák lehetősége azokban a városokban is, amelyekben szintén óriási a nyomor, ahol az elsőrendű egészségügyi szükségletekre sines pénz, ahol az Oti. krajcárokat ad, jóllehet egy-egy ilyen város 7—800.000 pengőt szállít be az Oti.-kasszába és a nyomor enyhítésére alig tud visszakapni valamit. Az a tiszteletteljes kérésem, hogy a 27 millió pengő nagyrészét, amint lehet — és én tudom, hogy a pénzügyminiszter úrnak lesznek olyan tartalékai, hogy ezt továbbra is felemelhesse — fordítsa a miniszter úr talajjavításra és hasonló célokra, pl

% a mezőgazdasági munkanélküliség megszüntetésére, míg az országutak és strádák építésére elsősorban az Oti.-pénzeket vegye igénybe. A további telepítési javaslatoknál, amelyek szintén a mezőgazdasági munkanélküliség csökkentését fogják célozni, majd meigi fogjuk jelölni — a telepítési javaslat vitája során már pedzettem is — azokat a tőkéket, azokat az összegeket, amelyek mêmesak azt a célt fogják szolgálni, hogy hatalmas összegek gyűljenek Össze helyes irányításríaí várva, hanem azt a célt is, hogy a takarékosság Magyarországon magasabb nívóra 'emelkedjék és olyan biztosítási eszmekör kapjon lábra, olyan ibiztosítási kedv támadjon az országban, amely újra hat/admas és^ nagy tőkéket gyűjt össze és ezeket a nagy tőkéket azután igenis ennek a mezőgazdaságii országnak mezőgazdasága talpraállítására fordítsuk. Ezek azok a szempontok, amelyeket én ennek a törvényjavaslatniaik tárgyalása során a pénzügyminiszter úr és a tisztelt Ház figyelmébe kívántam ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Horváth Ferenc képviselő úr. Horváth Ferenc: T. Ház! Azt hiszem, ennek a Háznak mindkét oldalán egyetértenek abban, hogy erre a törvényjavaslatra és ennek benyújtásánál szükség volt. Ha különbség van a törvényjavaslat megítélésében közöttünk, ez a különbség csak az lehet, hogy én a magam részéről a törvényjavaslatban megszabott kereteket, ezt iái pénzügyi megalapozottságot kevésnek tartom a nagy célnak megvalósítására; annak a nagy munka-hiánynak, annak a naigy munklattiélküliségnek megszüntetésére, amely ebben az országban van, amelynek megszüntetésére elsősorban törekednünk és gondolnunk kell akkor, amikor egyes közmunkák megindításáról tárgyalunk. Az egész világ gazdasági teoretikusai egyetértenek abban, hogy közmunkákra, nagyobbsza^ású közmunkákra főleg akkor vtatn szükség, és az állam részéről ezeket a közmunkákat nagyobb terjedelemben iákkor kell megindítani, amikor gazdasági depressziób'am s ennek folytán fokozott nagy munkanélküliségben élünk. A külföldön minden ország nagyszabású példákat mutat nekünk, hogy miképpen kell ezeket a kérdéseket megoldani, hogyan kell a munkanélküliséget megszüntetni, hogyan kell a gazdasági élet berozsdásodó kerekeit megindítani. A legnaigyohb példákat nem azért említem fel, mintha kis országunknak például