Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

90 Az országgyűlés képviselőházának 100. minisztérium katonabakancsokat rendelt meg s azt hiszem, 4 pengőt fizet egy pár erős, duplatalpú katonabakancsért. A kisiparosnak tehát hiába van meg a lehetősége arra, hogy közszállításban résztvegyen, ha a nagyvállalkozó, a tőkével rendelkező nagyipar olyan árakon konkurrál vele, amelyeket az a kisiparos nem képes követni. Ha tehát a méiyen t. miniszter úr és a mélyen t. kormány azt akarja, hogy a kisiparosság kenyérhez jusson, ha az a szándéka, hogy a kisiparosság hóna alá nyúl és lehetővé teszi részére a boldogulást, akkor méltóztassanak lehetetlenné tenni azt, hogy nagy tőkével rendelkező vállalatok a kisiparosságot agyonnyomorítsák, agyonsújtsák. A kisiparosság érdekében már legfőbb ideje volna annak, hogy az állam és a községek pénzein fenntartott álközüzemeket megszüntessék. Óriási konkurrenciát csinálnak ezek az álközüzemek a kisiparosságnak, A hitelkérdés megfelelő rendezésével már régen ( a kisiparosság hóna alá kellett volna nyúlni. Amiként itt a Házban miniszteri ajkakról hallottuk pár esztendővel ezelőtt, a gazdatársadalom több mint 1300 millió pengőt kapott adósságai rendezésére. Ha erre volt pénz — ami különben helyes volt — és ha szükség volt arra, hogy a gazdatársadalmat segítsék, akkor ugyanilyen állami és nemzeti érdek parancsolja azt is, hogy a kisiparosságot is segítsük megfelelő hitellel és megfelelő kölcsönnel. (Dulin Jenő: Tökéletesen így van!) Az igen t. pénzügyminiszter úr nem is olyan régen nagy beszédet mondott valahol vidéken és megemlítette, hogy a pénzügyi kormányzat már eddig is mindent elkövetett a maga részéről a kisiparosság anyagi helyzetének javítása érdekében, mert a régi évi 80.000 pengős kölcsönakció összegét felemelte 200.000 pengőre. Komolytalan dolog még megemlíteni is, hogy amikor az egyik oldalon milliókat, több mint egymilliárdot adnak oda a társadalom egyik osztályának, akkor a másik oldalon csak egy tessék-lássék öszszeget adnak, amely távolról sem elégíti ki a kisiparosságot. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Esztergályos János: Eögtön befejezem... Különben, hogy ne legyen az elnök úrral konfliktusom, (Derültség.) három perc meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak megadni a kért meghosszabbítást? (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédidejének három perccel való meghoszszabbításához hozzájárul. Esztergályos János: Igen t. Képviselőház! A kisiparosságnak régi kívánsága az, hogy tartozása rendeződjék s ezért a kisiparosság a magánjogi tartozások terén megfelelő kamatcsökkentést és két évi kíméleti idő megadását kéri, mégpedig mind a kisipari hitel keretében, mind a pénzintézeteknél fennálló tartozások tekintetében. Kéri a kisiparosság az ezerpengős létminimum megállapítását, kéri a kisiparosság, hogy azok a kisiparosok, akik elérték 60. életévüket, amikor már nem tudnak termelni, amikor már reszketőssé válnak a kezeik és megrogynak az inaik, amikor — mondom — már túlvannak a 60. esztendőn, mentesítessenek mindenféle közterhektől. A kisiparosság kéri és ezt meg kell csinálni, ez a legkedvesebb, amit a kormánytól kérhet, hogy a kisiparosok mentesítve legyenek az inségadó alól. A kisiparos egy nehezebb ülése 19

S6 március 3~án, kedden. esztendőben sokszor kénytelen maga is elmenni a közkonyhára, kénytelen a közlevesből * a rántott levesből hazavinni családjának, hogy éhen ne haljanak és akkor inségadót kérnek tőle. Jogos tehát a kisiparosságnak ebbeli kérése. Kéri a kisiparosság a kisipar és a kiskereskedelem^ részére a betegségi, baleseti, rokkantságig és aggkori biztosítást, teljes autonómiával és a köz megfelelő hozzájárulásával. Befejezésül még meg kell említenem — és ebbennincsen semmi célzás — hogy mi ezekről a padokról évek óta tiltakozunk a fegyházmunka ellen. Öriási károkat okoznak a fegyházban lévő iparosok a kisiparosságnak. Antal igen t. képviselőtársam, aki azt hiszem itt van, a közelmúlt napokban megnézte a váci fegyházat/ Láthatta ott, hogy hány és hány munkaüzem van abban a fegyházban, hány és hány becsületes iparostól veszi el a váci fegyházzal szerződött váltakozó a munkát. Van ott asztalosipar, nyomdászipar, könyvkötőipar, gombkészítő ipar, van mindenféle szakma. (Boczonádi Szabó Imre: Hát mit csináljanak? Valamit kell nekik csinálniuk!) Akik embert gyilkoltak és akik raboltak, azok szenvedjenek, nyögjenek, de ne vegyék el a kenyeret ínég ott is a szegény embertől. (Váry Albert: Nem emberies felfogás!) Ez volt az, amit a kisiparosság érdekében ezzel a javaslattal kapcsolatban elmondani akartam. Tisztelettel kérem az igen t. miniszter urat, hogy egyet-mást tegyen megfontolás tárgyává abból, amit itt elmondtam. Jókor van még, javítsuk ezt a javaslatot, mert ezáltal csak az iparosság nyomorúságos helyzetén segítünk. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Esztergályos János: Mivel ez a javaslat szerény véleményem szerint nem elégíti ki, mert neon elégítheti ki a kisiparosságot, azt nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző : Friedrich Ist-? van! Friedrich István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársamnak abban igaza van, hogy ez nem olyan gazdaságpolitikai javaslat, amely a munkaalkalmakat szaporítaná, szóval nem kenyérjavaslat és nem tartozik azok közé a kenyérjavaslatok közé, amelyeket olyan sokszor beígértek nekünk, de amelyek még imindig nem kerültek ide. Ez a törvényjavaslat azonban r-t- mint célr törvény — szerény nézetem szerint megüti a mértéket, túlnyomó részben helyes intézkedéseket és rendelkezéseket tartalmaz, amiből minden törvényhozónak saját lelkiismerete szerint le kell vonnia a konzekvenciákat. En is megteszem ezt akkor, amikor mindjárt elöljáróban azt mondom, hogy ezt a törvényjavaslatot igenis elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Beszédem folyamán nem annyira a nézetem szerint helyes rendelkezéseiknek és intézkedéseknek hangsúlyozásával fogok foglalkozni, mert hiszen ezt már megtették a t. túloldal képviselői is. Különben is veszélyt látok abban, ha a kormányt túlságosan dicsérik és magasztalják. (Derültség.) Nem jó ez kérem. Tessék elhinni, maguk a miniszterek sem szeretik. ^ Az objektív kritika sokkal egészségesebb hatóerő, mint ha egymásután felállanak az igen t. kormánypárti képviselőtestvérek (Derültség.) és ezt a különben nagyon jó törvényjavaslatot is