Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-100
Az országgyűlés képviselőházának 100. annyira agyondicsérik, hogy a végén az ember valóban kezd már gyanakodni, hátha még sem olyan jó ez a törvényjavaslat, ha annyira dicsérik. (Derültség.) T. Ház! Bevallom egészen őszintén, nekem lelkiismeretfurdalásaim voltak a tekintetben. hogy ennek a törvényjavaslatnak egész gondolatmenete a védettség alapjára helyezkedik. Védeni! Mindig védünk valakit! 16 év óta védünk! A gazdákat ebben a teremben megvédtük legalább tizenötször, vagy húszszor. Akkor is a gazdák jöttek folyton; a régi csákly ás világban is folyton a gazdák álltak elő kívánságaikkal. Mi történt? Segítettünk rajtuk. A többség megszavazta, mi többnyire eUeneztük. Most tessék megnézni ezt a gazdatársadalmat. 1919 óta folyton védelmeztük itt és hol van ma az a szegény gazdatársadalom 1 ? (Zaj és derültség. — Gr. Festetics Domonkos: A kartelek zsebében!) Azután sor került más kategóriákra is. Volt idő, amikor itt a nagyipart védték meg, majd a bankokat védték meg az urak. Nemrégen megvédtük az ügyvédeket, az orvosokat, e pillanatban megvédjük az iparosokat. (Rupert Rezső: Már régen meg vannak védve!) Ez olyan, mint a hintapolitika. Valakit itt megmentünk, de azzal, .amivei itt megmentjük, a másik oldalon egy más kategóriát lejjebb eresztünk. Ez az a gazdasági himtapolitika, amelyből nézetem szerint nem isok jó fog végeredményben fakadni. (Rakovszky Tibor: A himtáslegények keresnek!) Ne felejtsék el t. képviselőtársaim, hogy az élet és az egész természet örökös küzdelemre van berendezve. A természet nem ismeri a védettség fogalmát. Nincs az,az élőlénye, nincs az a teremtménye a természetnek, amely birtokállományában, örökéletre védettségben tudna élni és örülni az életnek. (Rajniss Ferenc: De sokan vannak ilyenek Magyarországon!) Most például védjük az ipart. De ne tessék azt gondolni, hogy az egész kisipart védjük most. Nagyon helyesen említették itt egyes képviselőtársaim például a vendéglátóipart, a vendéglős- és szállodaipart, amelynek ma óriási konkurrenciája támadt az úgynevezett kifőzdékben. Ez érdekes probléma, mert hiszen az idegenforgalommal kapcsolatos. Tessék megnézni: egész ételgyárak működnek ma egyes lakásokban. Ezek szállítják olcsón a házakhoz a napi kosztot és ezzel konkurrenciát csinálnak a vendéglősiparnak. Miért nem védjük meg most e pillanatban a vendéglősipart? Mert még nincs benne a törvényjavaslatban. Nekem ebben a kérdésben tapasztalataim vannak. Sokszor azt hiszik ezekről a törvényjavaslatokról, hogy korszakalkotók, nagyok — és azután néhány év múlva megint redivivusok lesznek. Ne tessék azt gondolni, (hogy az ipart nem védtük meg, nem organizáltuk és nem szerveztük át a dicsőségesen uralkodó rendszer folyamán legalább is hatszor, vagy nyolcszor. En iistmerem a miniszter urat: telve van a legszebb tervekkel, gondolatokkal. TTjból ide fog majd jönni és már előre kérem, hogy az ilyen mulasztásokat, mint amilyen például a vendéglősiparnak egészen szabadjára való (helyezése, a jövőben .tényleg — amennyire lehet — vegye fel elvégzendő munkái közé. (Helyeslés.) A kisiparosok jövedelmére vonatkozóan különböző összegeket hallottunk. Éber Antal t. képviselőtársami szerint Magyarországon egy kisiparos átlagos jövedelme az ő statisztikája szerint 6—700 pengő. Itt nagyon helyesen rögtön tmegeanilítette a miniszter úr, hogy ebbe ilése 1936 március 3-án, kedden. 91 valószínűleg nincsen beleszámítva a saját munkája, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az biztos!) mert hiszen a kisiparos maga végzi munkáját. T. miniszter úr, még ne mondja, hogy biztos, várjon még az eljövendőkre. Czirják t. képviselőtársami ezzel szemben imár ezzel a korrekcióval arra az eredményre jutott, hogy a fejenkénti évi jövedelem 1074 pengő. Érzésem szerint ez már közelebb áll a valóságlhoz. Reibe! t. képviselőtársam azonban 200—300 pengőben állapította meg a vidéki kisiparosok átla^ gos évi jövedelmét. (Zaj.) Nehéz itt megtalálni a tényleges átlagjövedelmet, ha azonban ez így van, akkor nem tartóim egészen indokoltnak azt a hangot, amelyet imi itt a nagyiparral szemiben sokszor hallunk, amikor ugyanazok a képviselőtársaim kifakadnak az ellen, hogy a nagyiparban a munkások rettenetes ébbér ellenében dolgoznak. En elismerem, ihogy a nagyipar ma Magyarországon sok vonatkozásban kihasználja (Gr. Pálffy-Daun József: Kizsákmányolja!) a védettséget (Müller Antal: TJgy van! Ügy van!) és bizony a munkabérek tekintetéiben sok pótolni és javítani való van. (Gr. Festetics Domonkos: Ezt meg kell csinálni!) A kisiparos jövedelmét azonban csak a szakmunkás jövedelmével lehet összehasonlítanii; ha pedig a szakmunkáséval hasonlítjuk össze, akikor nem állíthatjuk azt, hogy »minden magyar testvérünk, aki a nagyiparban helyezkedett el mint munkás, elveszett ember, aki csak nyomorog és aki a legnyomorúságosabb proletársorsra van ítélve, mert ezt a jövedelmet, amelyet t. képviselőtársaiim' kimutatnak, azt hiszem, még szociáldemokrata képviselőtársaim is elismerik, hogy a szakmunkások a gyáriparban igenis (megkeresik. (Mózes Sándor: Többet is sokszor!) Én helyeslem, hogy a kisiparosok védelmére kelünk. Ez természetes, ez ma időszerű és szükséges. Csatlakozom azonban azoknak a képviselőtársaimnak figyelmeztetéséhez, akik viszont azt mondják, hogy a kisiparosoknak maguknak is kell valamit csinálniuk, maguknak kell önvédelmükről gondoskodni, szervezkedés útján. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) Szervezkedik ma a munkás, szervezkedik a nagytőke, szervezkedik a munkaadó. A kisiparos sem ülhet egyszerűen összetett kézzel panaszkodva és minden remédiumot a kormánytól várva. Ha a kisiparosság valóban olyan erős és olyan értékes polgári réteg, — amire különben majd még rátérek — akkor igenis kell, hogy annyi belső ereje legyen, hogy szervezkedés útján legalább is megkísérelje, hogy önmagán segítsen. Mert olyan gyámság nincs a világon és a kormány sem tud olyan gyámságot kreálni, amely az élhetetlenséget pótolni tudja. Most rátérek ennek a törvényjavaslatnak talán legérdekesebb részére, a zárt szám gondolatára, a numerus claususra. A numerus clausus-szal megvannak a mi tapasztalataink; hiszen ez a gondolat Magyarországon nem új, 16 év óta kísérti a törvényhozást; hullámvonalban, mint ez nálunk mindennel van, egyszer felül van, egyszer alul. Ez a numerus clausus évekkel ezelőtt, Bethlen István kormányzatának derekán mélyponton volt akkor, amikor néhai szegény Klebelsberg úgy magyarázta a numerus clausust, hogy annak nincsen semmi faji tendenciája és nincs semmi felekezeti tendenciája. Most nem látjuk egészen tisztán, mit céloz ez a numerus clausus. Engedjék meg ne-
