Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-100
88 Az országgyűlés képviselőházának IC sam mondotta, itt a Házban — és ez ennél a kérdésnél aktuális — bogy aki fenn űl a villamoson, az az újabb felszállóra mindig rászól, hogy nincs több hely. Itt is ugyanez a helyzet. Akik már iparigazolvány, vagy iparengedély birtokában vannak, azok tapsolnak, ha nem jön konkurrens cég és ők egyedül maradnak. De mi történik azokkal, miből fognak élni, ki látja el családjukat, akik nem jutnak iparengedélyhez? Ha a kormány gondoskodott volna, már ezelőtt egy törvényjavaslatban a munkanélküliség elleni biztosítással arról, hogy akik földönfutók maradnak, akik nem tudnak kenyérkeresethez jutni, azok állami munkanélküli segélyhez jussanak, hogy nyomorúságuk enyhüljön, akkor talán megfontolás tárgyává tettem voína ennek a tervezett rendelkezésnek az elfogadását vágy el nem fogadását. De, tfiogy még ez sem történik meg és százával, ezrével, tízezrével lehetetlenné tesznek becsületes polgárokat, iparosokat, akik hosszú esztendőkön keresztül tanulták foglalkozásukat: ezt így egyszerűen, nyugodt lelkiismerettel elfogadni nem lehet. Az igen t. miniszter úr a 15. §^nál is az iparosság megmentését hangoztatja, s ezt hangoztatják a túloldalról is, de nem vették észre, hogy ennél a 15. Vnál egy nagyon értékes és ősidőktől fogva vezetőszerepet játszó iparostömeg érdekeibe nyúlnak bele mélyen és pedig a kádár ipartestület érdekeibe. A 15. § azt mondja, hogy amennyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik, minden iparosnak joga van arra, hogy rendszeresen alkalmzott személyzete munkájának igénybevételével kezelje és javítsa műhelyi vagy üzleti berendezését, gépeit, szerszámait és egyéb üzleti eszközeit. Ebben a kádárok szempontjából nagyon súlyos sérelem foglaltatik. A helyzet ugyanis az, hogy borkereskedő cégek és pincészetek beállítanak kádárokat, maguk készítik és javítják a hordókat és közben nem veszi észre senki ebben az országban, hogy az egykor virágzó kádáripar miként pusztul napról-napra. A kádáriparosok kellő időben felterjesztést intéztek a kormányhoz és védelmet kértek ebben a javaslatban. Sajnos — úgylátszik — e pillanatig eredménytelenül, mert munkájuk nagy része veszélyeztetve van. A hordók évtizedekig eltartanak, tehát új hordók készítése nem igen jelent sok és kiadós foglalkoztatást, nagyobbrészt csak a hordók javítása nyújt munkaalkalmat az iparosok számára. Ha azonban a javaslat így marad, akkor elveszi a kádáriparosoktól a javítás lehetőségét, mivel kimondja azt, hogy a borkereskedők vagy borárusítók és pincészetek maguk javíthatják ezeket a hordókat. (Müller Antal: Nagy sérelem!) Súlyos sérelem, amit különben Müller Antal igen t. képviselőtársam is szóvátett. Súlyos sérelme ez a kádáriparnak s arra kérem a t. miniszter urat, hogy fontolja meg a kádáriparosoknak ezt a súlyos jogsérelmét s tegyen olyan módosítást a javaslaton, amely teljesen kizárja azt, hogy más, mint kádáriparos, hordójavítás c al, vagy hordókészítéssel foglalkozhassék. (Müller Antal: A beszúrt »új« szócskát kell törölni, akkor kész! -^ Dulin Jenő: Az eredeti javaslat jó volt! ~r> Rupert Rezső: Az eredeti jó volt, csak elrontották a bizottságban azzal, hogy beiktatták ezt a kis szót: »új«. Ezt törölni kell; jó volt az eredeti javaslat! — Ügy van! Ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a veszélyes szakaszok közül a 19. §-ra, '. ülése 1936 március 3~án, ' kedden. illetőleg annak egy mondatára mutassak rá, ahol az általam már ismételten említett „politikai kilengés lehetővé válik. A 19. § első bekezdése a következőket mondja (olvassa): »Az iparűzési jogot az annak elvonását kimondó jogerős ítélet végrehajtásának esetein felül szabályszerű eljárás alapján határozott vagy határozatlan időre el lehet vonni.« El »lehet« vonni. A miniszter úr teljesen rábízza az illetékes hatóságokra, — vagy talán majd azon az üres váltón fogja a kitöltésnél ezt elintézni — hogy mikor vonják el vagy mikor ne vonják el. Méltóztassék megengedni, hogy őszintén megmondjam, hogy ez a kifejezés: el lehet vonni, ismét aggályokat támaszt a lelkemben. Lesznek ugyanis esetek, amikor nem fogják elvonni éppen az általam említett politikai okok miatt, viszont lesznek és lehetnek esetek, amikor a be nem vallott politikai szempontok figyelembevételével ki fogják venni a kenyeret az emberek szájából, mondván: a törvény felhatalmaz bennünket arra, hogy bizonyos esetekben elvonhassuk. Szerettem volna, ha az igen t. miniszter úr világosabban, érthetőbben, félreértés és belemagyarázás lehetősége nélkül szövegezte volna meg a szakasznak ezt a mondatát. (Helyeslés a baloldalon. — Dulin Jenő: Inkább parancsoló mód legyen, mint feltételes!) Ismétlem, ugyanazok a szempontok teszik aggályossal ennek a szakasznak ilyen szövegezését, amelyeket már elmondottam. Most engedje meg az igen t. miniszter úr és az igen t. Képviselőház, hogy az egyes szakaszok szövegezésének bizonyos ellenmondásaira mutassak rá. Ellenmondást látok a 25., 26. és 29. § egyes intézkedései között. A 25. § az ipartestület szervezetének kiépítésével foglalkozik. A miniszter úr ebben a szövegezésben kimondja, hogy lehet ipartestületeiket megszűntetni. Ha az igen t. kisiparos társadalom érdekképviselete ezt helyesnek találja, ám legyen, ebből a szempontból én ezt nem kifogásolom, de a 26. §-ban a törvényjavaslat ezeket mondja: »... a tagjainál alkalmazott tanoncok és segédek foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések megtartásának ellenőrzése .. .« Méltóztassék elképzelni: Az egyik szakaszban az ipartestületet — helyesen — felhatalmazza a miniszter arra, hogy a segédek és tanoncok biztosított jogait ellenőrizze, a másik szakaszban viszont kimondja a miniszter, hogy ipartestületeiket megszűntethetnek, smint ahogyan meg is fognak szűntetni. Méltóztassék nekem megmondani igen t. miniszter úr, hogy melyik lesz az a megbízható, lelkiismeretet megnyugtató intézkedése annak az ipartestületnek, amelyhez hozzácsatoltak egy másik területet is, amely talán 100, 200 vagy 300 újabb községből áll és ahol mindig . . . (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: »Száz« községeket nem fogunk csatolgatni!) Ipartestülethez kell tartoznia minden kisiparosnak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De száz községről ne tessék beszélni!) Az iparosok szétszórva községekben, falvakban élnek. Méltóztassék megmondani, miként lesz képes ez az ipartestület azon a megnagyobbított területen ellenőrizni — ibáraz ipartörvény erre felhatalmazza — azt, hogy az bognármester, vagy kovácsmester, akinél a tanoncok a segéddel együtt már hajnali 3 órakor felkelnek, elkezdik a munkát és folytatják egészen este 10 óráig, ennek : a szerencsétlen kis kovácsinasnak, vagy bognárinasnak a törvényben megállapított egy vagy kétheti szabadságot a valóságban is megadj are. Nem tudom nyugodt lelkiismerettel elfogadni azt, hogy
