Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. majd erre mód lesz. Egészen bizonyos, hogy lesz egy törvényünk, amely a segédeknek és tanoncoknak jogot ad, de nem lesz senki, aki ezek tiszteletbentartását ellenőrizni tudná. T. Képviselőház! Volna tiszteletteljes észrevételem a 28. §-mál is, amelynél bizonyos beérkezett panaszok elbírálására választott bíróságot állapít meg a törvény. Megállapítja, hogy időről-időre, illetve esetről-esetre miként kell megválasztani a választott bíróságot. *. r (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Nekem és nekünk, akik a mi szervezeti életünkben sokszor találkozunk választott bírósági esetekkel, az a meggyőződésünk, hogy egy állandó választott bíróságig testület, amelynek tagjaiból a két érdekelt fél — a panaszos és a panaszlott — kiválaszthatja a maga foíráit, sokkal értékesebb, sokkal megbízhatóbb munkát tud kifejteni, mintha esetről-esetre választják meg ezeket a választott bíróságokat. En tehát tisztelettel arra kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék a kérdés felett gondolkodni és akkor meg méltóztatik győződni r arról, hogy sokkal praktikusabb az én indítványom, mint az, ami erre vonatkozólag a javaslat idevonatkozó szakaszában van. Itt van végül a 30. ;§, amely mai szövegezésében végrehajthatatlan. Ezt már valószínűleg az igen tisztelt miniszter úr is hallotta. Ez a szakasz többek között a munkaszerződésekről szól és a következőket mondja (olvassa): t »A munkaszabály szerződés kötése céljából alakított munkaügyi bizottságokban egyfelől az iparosok képviselőit, másfelől az alkalmazottak képviselőit munkaszabályszerződés kötésére jogosított szerződő félnek kell tekinteni. A munkaszabályszerződés határ ozmányainak megtartását szerződési bírság (kötbér) megállapításával kell biztosítani.« Kérdem az igen tisztelt miniszter urat, hogy ebben az esetben ki fog szerepelni, inint jogi szmély. A munkáson lehetetlenség és képtelenség közadók módjára behajtani a kötbért és isimétlem, hogy a törvényt majd ebben a formájában teljes lehetetlenség és képtelenség lesz végrehajtani. Éppen azért szerettem volna, ha a 30. §-ban világosan és érthetően minden félremagyanázási lehetőség nélkül megállapította volna a miniszter úr, hogy ki a jogi személy. En erről a kérdésről beszélgettem és voltak barátaim, akik azt -mondották, hogy a minizter úr majd egy későbbi időpontban fogja megállapítani és kikeresni azt a jogi személyt, akivel ilyen szerződésszegés esetén perbe lehet szállni és akin a kötbért ibe lehet vasalni. T. Ház! En őszintén szólva aggályoskodom s nem bízom a kormánynak és a miniszter úrnak egy későbbi időpontban teendő olyan megnyugtató intézkedésében, amely megnyugtatólag hat az érdekelt munkások érdekképviseleteire is. Éppen, iazért szeretném, ha az igen tisztelt miniszter úr a javaslatnak ezt a szakaszát átszövegezné és a jogi személyt illetőleg a szöveget világosabbá es félremagyarázhatatlanná tenné.. Miután az idő nagyon előrehaladott, befejezésül méltóztassanak megengedni, hogy még csak a következőket állapítsam meg. Beszédem elején azt voltam bátor mondani, hogy a kisiparosság hosszú évtizedek után sokkal többet várt ettől a javaslattól, mint amennyit a miniszter úr ebben: a javaslatban nyújt a kisiparosságnak. Hogy a kisiparosság érdekképviseülése 1936 március S^án, kedden. 89 létei meg vannak elégedve és a miniszter úr homlokára babérkoszorút fonnak majd ezért a javaslatért? En csak megállapítom azt a szerénységet, amely ma már az érdekelt kisiparosságnál tapasztalható. Hiszen az után a sok szenvedés, az után a sok-sok keserű panasz után, amelynek mi itt tizennégy esztendő óta hangot adtunk, véleményem szerint és a kisiparosság nagy tömegeinek véleménye szerint is olyan javaslatot kellett volna idehozni, amely biztosította volna a kisiparosság életlehetőségéit. Olyan javaslattal kellett volna jönni, amely munkalehetőségeket teremt, amely a fogyasztóképességet emeli, hogy a, kisiparos az általa, készített ipari cikket akár a műhelyében, akár a vásáron értékesíthesse, hogy megrendeléseket kapjon. Ez lett volna komoly lépés a mai viszonyok között, de mit használ, mit jelent ma az éhező és az élet szörnyű küzdelmeiben vergődő kisiparosiság részére országszerte ez a javaslat? Nem ad kenyeret a kisiparosság részére. Arról kellene vagy kellett volna a pénzügyi kormányzatnak gondoskodnia, hogy egész adózási rendszerünket az időknek megfelelően gyúrja át és ennél a teherbíróképességet vegye figyelembe. Méltóztassanak csak megnézni: az a szerencsétlen kisiparos sokszor majdnem összeesik a műhelyben, amikor ott áll műhelyében, nincs egy kalapácsütése és nem tudja, mit fog délben ebédelni. Akkor azután jön az adóvégrehajtó vagy az adóintés; olyan összegű adófizetésre szólítják fel, amelyet soha sem fog tudni megfizetni, lelkében azonban a kétségbeesés érzése vesz erőt. Előttem szólott t .képviselőtársam beszélt a közszállítási szabályzatról, arról, hogy a kormány máris intézkedett ebben a kérdésben, máris lehetővé tette a kisiparosságnak a közszállításban való részvételt. Igaz, tett a kormány ilyen intézkedést, de megközelítőleg sem olyan bátor lépést, mint amilyen bátor lépést a kisiparosság joggal elvárhatott volna. A kisiparosság követeli és kívánja a közszállítási szabályzat olyan módosítását, hogy a kisiparosság által elkészíthető mindennemű munkák szállítására csak a kisiparosság pályázhasson és az ilyen munkák csak kisiparosnak legyenek kiadhatók. A kisiparosság érdekében már meg kellett volna rendszabályozni a nyersanyagkartelt, mert egyenesen botrányos az, ami ezen a téren a nyersanyag árának kartelszerű megállapításával történik. A kisiparosságnak az exportban számarányának és teljesítőképességének megfelelően kell résztvenni. Az, ami történt, csak csöpp a tengerben, nem sokat számít, csak arra jó, hogy a kormány írásban, nyomtatásban adhassa és körözze a kisiparosság között, hogy ime, mit tett már a kormány. Pedig lényegesen kevesebbet tett, mint amenynyit kötelessége lett volna tenni. A nyersanyagot feldolgozó gyárak kisipari munkát ne végezhessenek és ez különösen meg kell, hogy nyilvánuljon a bőriparnál. Hallatlan, hogy milyen óriási kárt okoz pl. a Wolffner-gyár vagy egy más hasonló bőrgyár, amelynek elsősorban csak az lehetne a hivatása, hogy a nyersbőrt feldolgozza, piacra szállítsa, az export vagy a belső fogyasztás céljaira. Ezek a gyárak berendezkedtek modern gépekkel, modern üzemet alapítottak és verik az árakat; gépekkel dolgoznak, olyan alacsony árakért, hogy a bőripari kisiparosság mellettük teljesen tönkremegy. Hallottam pl. a közelmúltban arról beszélni, hogy a honvédelmi