Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. intézkedéseket fog tenni, amelyek ezeket a kér­déseket is megoldják. (Rupert Rezső: Nem le­het a, törvény szövegével szemben!) A minisz­ter fog a végrehajtási utasításban... (Rupert Rezső: Nem lehet, ha így lesz törvény!) Ha így lesz törvény, akkor nem lehet. Itt van azután a 4. '§, igen t. Képviselőház ! Ez a 4. § a villanyszerelő-iparosok sorsáról in­tézkediik, (Rupert Rezső: Akarna intézkedni!) vagy akarna intézkedni, ahogy Rupert képvi­selőtársam helyesen mondja. Ez a szakasz a b) bekezdésben pontosan az ellenkezőjét mondja annak, mint amit az 1. % megállapít. Közkere­seti társaság és betéti társaság csak akkor mű­ködhetik, ha annak minden tagjánál meg van a (törvényben előírt feltétel, ha tehát mindegyik szakember. Az energiaelosztásnál ezzel szennben egészen más intézkedés történik a b) bekezdés megállapítása szerint. Azt mondja: ha a vál­lalkozó az ily^ ipar gyakorlásához megkívánt kellékeknek saját személyében, vagy üzletveze­tője személyében megfelel. Ott tehát már a vál­lalkozónak nem kell szakembernek lennie. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez nem­csak a kézműiparra vonatkozik!) En csak meg­állapítom a kettő közötti ellentétet. (Borne­misza Géza iparügyi miniszter: Ez nem ellen­tét!) Kénytelen vagyok megállapítani, hogy míg az 1. § lehetetlenné teszi, hogy kisemberek, 'kisiparosok — talán földhözragadt szegény em­berekről van szó — pénzembert szerezzenek maguknak, hogy ezáltal lehetővé váljék szá­mukra a boldogulás, mert vállalkozni tudná­nak akkor, ha pénzhez tudnak jutni, addig a másik rendelkezés, a 4. § b) pontja már le­hetővé teszi az üzletvezető beállítását, ott már a szaktudást, az önálló képesítést nem keresik. Teljes szerénységgel felteszem a kérdést az igen t. miniszter úrhoz, nem méltóztatik-e ezt az éles ellentétet látni a, kisember és a kapita­lista vállalkozó elbírálása között? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nincs ellentét! Majd meg fogom magyarázni!) Ha ugyanis azt mél­tóztatnék kimondani, hogy ezeknél a, vállalkozó iparoknál is szükséges, hogy a tulajdonosnak magának is meg legyen a szakértelme, akkor egy szavam sem volna. De itt nem törődik vele a miniszter úr, (Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter: A gyáriparban nem kell képe­sítés! Tessék a törvényt elolvasni!) itt meg­elégszik azzal, hogy üzletvezető legyen. Ezt nem tartom egyenlő elbánásnak a kisiparosság­gal szemben. (Mózes Sándor: A gyárosokra vonatkozik!) Nem törődöm ' vele- A gyáros nagyvállalkozó, kapitalista és azzal enyhébben bánik a miniszter úr, mint az apró kisember­rel. Ez tény. T. Képviselőiház! Helytelennek és veszé­lyesnek tartom a 11. V második (bekezdését. Veszélyesnek azért, mert elsősorban itt látom a politikai kilengések lehetőségét. A 11. § első bekezdése a következőket mondja: »Iparenge­dély kiadását az illetékes miniszter biztosíték letételéitől teheti függővé.« Az élettel számol­nunk kell. Egészen valószínű, hogy a minisz­ter úr a végrehajtási utasításiban is ki fogja mondani, hogy az iparengedélyek kiadása óva­déktól, illetőleg biztosíték letételétől tehető függővé. Mit jelent ez magyarul? Ez magyarul azt jelenti, hogy ha majd Kraxelhuber Tóbiás faj­magyar élharcos (Friedrich István: Na! Na! — Felkiáltások a jobboldalon: Heil! Heil!) iparengedélyért fog folyamodni, az illetékes hatóság minden további nélkül ki fogja adni ülése 1936 március 3-án, kedden. 87 részére óvadék nélkül az engedélyt. (Mozgás és derültség.) Ezzel szemben egészen bizonyos, — ez az előbbi eset ellentétje — hogy ha Ko­vács Jenő, akit azelőtt Steinernek hívtak (De­rültség.) és aki a szociáldemokrata párthoz tartozik, iparengedélyért fog jelentkezni, az illető hatóság óvadékot fog tőle kérni. (Boczo* nádi Szabó Imre: Ne tartozzék ahhoz a párt­hoz! — Propper Sándor: Persze, lépjen bë a Nep-be! — Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Biztos vagyok benne, hogy Esztergályos úgyis kiverekszi!) Nem valószínű, hogy az illetékes hatóság a biztosíték összegének meghatározá­sánál figyelembe fogja venni az illető vagyoni viszonyait és vagyoni képességét, hogy meny­nyit tud letenni. A hatóság teljes joggal hivat­kozni fog a miniszter rendeletére és utasítá­sára és azt fogja mondani: kérem Kovács úr, a miniszter elrendelte, hogy aki ilyen iparen­gedélyt kér, annak — példaképpen mondom —• 500 pengő biztosítékot kell letennie. Meg va­gyok róla győződve, hogy ha a mai szellem nem változik meg, ez számtalan esetben elő fog fordulni, pedig ha ezt a Kovács Jenőt vagy Kiss Pétert, hetvenhétszer is a földhöz csapják, akkor sem fognak belőlük 500 pengőt kipréselni és ezt az illetékes hatóság is tudja. A hatóság ugyan nem' utasítja őt el, csak azt mondja: megadom az engedélyt, csak tessék biztosítékot hozni. Az a szegény földhöz ragadt ember pedig, aki az élethez való joga alapján csupán élni akar, hitelt, kölcsönt nem kap és így elesik az engedélytől és el van zárva an­nak lehetőségétől, hogy önmagát és családját fenntarthassa. Nem tudom, hogy ez a szakasz nem válik-e veszélyessé az iparosság szempontjából a koh j tárkérdéssel való vonatkozásában is. Nekem őszintén szólva aggályaim vannak ezzel a sza­kasszal szemben, félek, hogy ez lehetővé teszi a kontárok elszaporodását és az embereket egyenesen belelöki a kontárság cselekménye 1 nek elkövetésébe. Én ilyen szakaszt mélyein t. miniszter úr, a törvényjavaslatba még akkor sem vennék fel, ha ez kerettörvényjavasiát. Az igen t. miniszter úr a 12. §-ba is bevett egy rendelkezést, amelynek a kisiparosok ve­zetői tapsolnak és örülnek; ez az iparengedé­lyek korlátozása. Kimondja t. i. a szakasz az első bekezdésben azt, hogy — abban az eset­ben, ha ezt a számot szabályrendelet nem ha­tározza meg — az illetékes miniszter az egyes iparok gyakorlására kiadott iparengedélyek számát a törvényhatósági vagy megyei váro­sokra kiterjedőleg meghatározhatja. Lehetséges tehát, hogy a ma élő és ma dol­gozó kisiparosság szempontjából ez értékes és hasznos ugyan, de ennek ellenére sem tudnám ezt nyugodt lelkiismerettel elfogadni, mért kérdezem: mi történik azokkal a százakkal és ezrekkel, akik a szám korlátozása miatt néni jutnak ahhoz a szerencséhez, hogy ibentmarad^ janak. (Gr. Festetics Domonkos: Elmennek párttitkárnak!) —Ügy látszik a képviselő úr még mindig vasárnap éjjeli hangulatban van. {Derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Együtt voltam Jánossal!) — S mi történik azokkal, akik kimaradnak, akik nem jutnak iparenge^ délyhez? (Propper Sándor: Mi történt vasári nap éjjel? — Takács Ferenc: Kimaradtak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Esztergályos János: Nem tudom helyeselni a kisiparosság tapsát ennél a kérdésnél, mert hiszen Vázsonyi Vilmos egykori képviselőtár­13*

Next

/
Thumbnails
Contents