Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

86 Az országgyűlés képviselőházának H a miniszter úr és a képviselőház a Lohengrin nászindulóját (Derültség.) a kisiparosság r el fog pusztulni, csak: idő (kérdése. (Boc-zonádi Szabó Imre: A Grál-lovag! — Zaj.) De nehogy azt imondják az igen t képviselő urak, hogy én elfogult vagyok, elismerem, hogy van a javaslatnaik egy-két szakasza, amely az iparosság szempontjából előnyt jelent. Különösen nagy ~. súlyt helyezek az árrombolás megakadályozására amelyet igaz, nem teljes eredménnyel, de mégis megkísérel a javaslat. Érdekes, a javaslatnak a kollektív szerződésekre vonatkozó része, amelyről majd később leszek bátor néhány mondatban szólni; érdekes és ha^ ladást jelent — ime miniszter úr, elismerem — a tanonenevelés, a tanonckérdés körül az, hogy végre azoknak a szerencsétlen tanoncoknak, akik sokszor hosszú négy esztendeig kénytelenek az inaséveik! minden keservét és szenvedését viselni, ez a javaslat nyolc napot, illetve évente kétheti szabadságot, pihenőt biztosít. Ha van ebben a javaslatban egy parányi haladás, akkor ez a három dolog, amelyet voltam bátor itt megemlíteni, olyan, amely ellen kifogást emelni nem lehet. Ha, igen t. miniszter úr, ebben a javaslatban nem volna egyéb, és nem állna 30, vagy 32 szakaszból, hanem, csak az árrombolás megakadályozásával, a kollektív szerződés kötésére vonatkozó lehetőség megadásával, á tanoncok szabadságának kérdésével foglalkoznék, akkor azt mondanám, mélyen i Képviselőház és igen t. miniszter úr, hogy elfogadom a javaslatot. Sajnos azonban, a helyzet más. Véleményem szerint a kisiparosság szempontjából sokkal több a rossz, a veszedelmes rendelkezés ebben a javaslatban, mintsem hogy azt elfogadhassam. ." Amint már voltam bátor említeni, elsősorban helytelenítem azt, hogy a képviselőház a. miniszter úrnak egy kitöltetlen váltót ad, és így a miniszter úrnak majd módjában lesz és szabadságában fog állni a végrehajtási utasításban úgy és olyan tartalommal kitölteni ezt a váltót, amilyen tartalommal éppen az a szellem kívánja^ amely ma uralmon van. Helytelenítem továbbá, hogy a javaslat a miniszter úrnak és á miniszter uraknak a hatáskörét túlságosan kiterjeszti. A 30 szakasz között úgyszólván nincsen egy sem, amely ne tartalmazna ilyen értelmű rendelkezést. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A törvényjavaslatnak 37 szakasza van!) Miniszter úr, egyezzünk ki abban, hogy a 37 szakaszból 16 vagy 12 ilyen. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Még annyi sem! Nem tetszett elolvasni a javaslatot!) Bocsánatot kérek, miniszter úr, Önnek pechje van. A múlt héten, egész héten betegen feküdtem odahaza (Boczonádi Szabó Imre: Akkor önnek volt pechje!— Derültség.) és egész héten ezt a javaslatot olvastam. Ha parancsolja az igen t. miniszter úr; kívülről elmondom äz egészet. (Derültség és zaj.) Ismétlem tehát, a 37 szakasz közül 12 vágy 14 tartalmaz ilyen értelmű rendelkezést. Ez éppen elég, és éppen elég veszedelmesnek tartom ezt abból a szempontból, hogy a javaslat alkalmas legyen a kisiparosság érdekeit szolgálni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hát a miniszter ellensége az iparosságnak?) Ezt nem mondtam, csak azt mondom, hogy nem olyan jó barátja, mint ahogyan hangoztatja a javaslatban. (Rupert Rezső: A kereskedelemügyi miniszter úr pl. ellensége a kereskedőknek! — Zaj.) , De sajnos, még ennél a megállapításnál sem állhatok meg. Ez a törvényjavaslat éppen •0. ülése 1936 március 3-án

y kedden. azért, mert egy kerettörvényjavaslat, módot fog adni politikai kilengésekre is. Az igen t. túloldalról ismételten hangsúlyozták már, hogy ez a javaslat hosszú idő óta egy olyan szakjavaslat, amelyben nincs politika és megdicsérték az ellenzék egyik-másik felszólalóját is azért, hogy ebbe a kérdésbe politikát nem vitt bele. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a legjobbhiszeműséget feltételezzem azokról az urakról, akik ezt a megállapítást tették. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy ! ennek a javaslatnak egyes szakaszaiban politikai kilengések lehetőségét látom. Majd ! meg fogom jelölni és mondani az igen t. mi! niszter úrnak^ azt is, hogy hol látom ezt. Ezek volnának általánosságban azok a kifogásaim, amelyek miatt a javaslatot nem fogadom el. Ha már most magát a javaslatot nézem, i akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy — ahogyan sorrendben veszem a szakaszokat ; — mindenütt látok egy-két olyan mondatot, ; amelyet veszedelmesnek és károsnak tartok a ! kisiparosság szempontjából. Kénytelen vagyok | azt is megállapítani, hogy a kisiparosok hivatalos szervei tapsolnak egyes olyan szakaszoknak, amelyek az én véleményem szerint ártalmasak és károsak. Itt van például az 1. §, amely a, közkereseti társaságokról szól és az eddigi törvényszakaszt megváltoztatja,, mondván a következőket (olvassa): »Közkereseti társaság és betéti társaság engedélyhez kötött ipart, továbbá a kézműves jellegű iparűzés szokásos keretein belül képesítéshez kötött ipart csak abban az esetben gyakorolhat, ha áz ilyen^ ipar önálló gyakorlása tekintetében megállapított feltételek a közkereseti társaság minden egyes tagjának, a betéti társaság minden egyes beltagjának személyében megvannak.« Előttem

1 • szólott kormánypárti képviselőtársam is érintette ezt a szakaszt és Rupert igen t képviselőtársam beszéde során közbeszólt. Teljesen igaza van előttem szólott igen t. képviselőtársamnak, amikor azt mondotta, hogy ő szeretné, ha ezt a szakaszt a Ház nem hagyná ilyen mereven, ha módosítana rajta, és igaza van közbeszólott igen t. képviselőtárs samnak is, amikor példa gyanánt közbevetette, hogy ez a szövegezés lehetetlenné teszi azt, hogy^ ha egy tehetséges férfinak szabadalma van és pénzes társat keres szabadalmának értékesítésére, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Azt elfogadjuk!) bejegyzett cég, gyanánt és nem magánvállalat gyanánt: ebben az esetben lehetetlenné válik, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez a gondolat helyes! Ezt elfogadjuk! — Rupert Rezső: Éppen ezért re

1 méljük, hogy módosítás jön!) Ebben az esetben lehetetlenné van téve az illetőnek, hogy ezt a szabadalmat jövedelmezően értékesíthesse. De nagyon helyes volt igen t. felszólalt képviselőtársam részéről az ifjúság kérdésének felvetése is. Nagyan sokat beszélünk — nagyon helyesen — a diplomás ifjúságról, á diplomás ifjúság elhelyezéséről. Itt vannak például a mérnökifjak, akikről éppen beszélt, nagyon helyesen. Ugyanazt az esetet véve, amikor a szegény fiú megszerzi diplomáját és életPályáján el akar indulni, .mondjuk talál egy mecénást, aki az ő tehetségét, képességét alá akarja támasztani, aki segíteni akar rajta, a társulási lehetőség ilyenformán meg volna, a törvény e szakasza értelmében azonban ez leihetetlen. Nem hiszem, hogy az igen t. miniszter úr a végrehajtási utasításban majd olyan