Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. En tehát a végrehajtási utasítással kapcsolatban javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy az iparügyi minisztérium .tegye megfontolás tárgyává, hogy a kisipari keretek határai nem volnának-e leszállítandók. Ezt azzal indokolom, hogy a (megromlott gazdasági viszonyok következtében az a magas munkáslétszám, amely háború előtt és azután is még mindig mint t kisipari műhelyben dolgozó munkásság számított, ina már nem áll fenn, tehát miért ne .tegyük lehetővé ezeknek a kisiparosság nehézségein anár — mondjuk — túljutott vállalkozásoknak azt, hogy szabadon tovább fejlődhessenek és tényleg nagyobb gyárvállalattá alakulhassanak át? Ha megnézzük a külföldi példákat, — és elsősorban Németorzágra utalok itt — azt kell konstatálnunk, hogy éppen ezek az úgynevezett közép ipari vállalatok voltak azok, amelyek legjobban bírtak a gazdasági válságban is prosperálni, mert nem* volt olyan nagy rezsijük, ímert mindenki annyit keresett, amennyit dolgozott és az iparosodás terén feltétlenül ez a lassú, egészséges fejlődés útja. Ezeknek a kisipari vállalatokból lett középvállalatoknak kérdésére tehát különösképpen fel kívánom hívni az iparügyi miniszter úr nagybecsű figyelmét, az elmondottakon kívül, imiég két szempontból. Ezek a vállalatok nem elég nagyok >ahhoz, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetségében, telhát a nagyipar érdekképviseletében foglalhassanak helyet, mert hiszen az érdekeik nem is azonosak, viszont már kinőttek abból, hogy egy ipartestület keretén belül találják meg érdekeiket, ima tehát tulajdonképpen sehol sincsenek kellőképpen plaszírozva. Éppen ezért az iparügyi miniszter úr különös figyelmét bátorkodom felhívni ezekre a vállalatokra, .amelyeknek alapítói legnagyobb részben igen tehetséges fiatal mérnökök, akik már eddig is igen sokat, igen iszépet és eredményeset produkáltak. T. Ház! Last, but not least — a végére hagytam az ipari numerus clausus kérdését. Elismerem, hogy az egészen új, radikális intézkedési. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem új!) Tudom, nem új. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az 1922-es törvényiben benne volt.) Igen, az 1922-es törvényben is benne van. (Homonnay Tivadar: ö volt az előadó!) Ez az ipari numerus clausus olyan intézkedés, amely a mai gazdaságpolitikai szituációnak feltétlenül megfelel és szükséges is. Az intézkedés tehát helyes. Nagyon kell azonban kérnem' az iparügyi miniszter urat, hogy ennél a kérdésénél' igen nagy óvatossággal hajtsa végre ezeket a rendelkezéseket, mert hiszen felszólalásom során előbb tréfásan már megemlítettem, hogy ilyen téren túltengéselk igen könnyen előfordulnak, mint például a régi céiheknél, ahol az elhalt mester feleségét vagy leányát kellett a segédnek elvenni, hogy iparjogot kaphasson. Arra kérem tehát az iparügyi miniszter urat, hogy ilyen feltételek ne legyenek, (Derültség.) hanem ezt a kérdést iminidenkor az egyetemes közérdek szemüvegén át mérlegelje és sohaseimi a helyi, egyéni érdekek — valljuk meg — sokszor elfogult és túlzó óhajai szerint. Abban a meggyőződésben, hogy ez a novella azt az utat jelöli ki, amelyen a kormánynak a kisipar megmentése érdekében haladnia kell, és mert teljes bizalommal vagyok a kormányzat iránt abban a tekintetben, hogy ezeket a kérdéseket a lehetőség szerint meg is fogja oldaKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, VI. illése 1936 március 3-én, kedden. 85 ni, a törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadom. (Elénk^ helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: 'Szólásra következik Esztergályos János képviselő úr. Esztergályos János: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr felszólalása nagyon érdekes volt, mert beszéde folyamán eszembe jutott az elmúlt 14 esztendő, amelyet idáig mindvégig ellenzéki padokon töltöttünk el és eszembe jutott az a sok-sok vihar, amelyet végig kellett élnünk ezeken a padokon olyankor, amikor mi a kisemberek sérelmeit tettük itt a Házban szóvá. Számtalan esetben hoztuk fel a kisiparosság pusztulását, számtalan esetben mutattunk! rá az apró, kis emberek egeket ostromló nyomorúságára, és akkor a t. túloldal, ahol ezidőszerint még az előttem szólott t. képviselő úr is ül, állandóan demagógiával vádolt bennünket, állandóan az izgatás vádját vágta a fejünkhöz, mondván, hogy mi hivatásszerűen foglalkozunk egyes társadalmi osztályok felizgatásával. Tagadták mindazt, amit mi elmondtunk az apró, kis emberek panaszáról, tagadták egy hosszú évtizeden keresztül. Es ime, megállapítom elégtétel gyanánt, hogy az a 14 éves küzdelem és harc, amelyet ezekről a padokról folytattunk nem volt hiábavaló, mert ma már ott tartunk, hogy a túlsó oldalról is ugyanazokat a hangokat, ugyanazt az elismerést küldik a kisiparosság felé, amelynek mi itt kifejezést adtunk. Nagy elégtételemre szolgál, hogy munkánk, ostromunk a kormánypárt ellen (nem volt hiábavaló. őszintén és nagyon örülök, hogy a kormány végre a kisiparosság kérdésével is foglalkozik, de őszintén szólva nagyobb volna az örömöm, ha az előttünk fekvő javaslat valóban az volna, amit a kisiparosság egy évtizednél hosszabb idő óta vár. Nagyobb volna az örömöm, ha ez a javaslat nem keret javaslat, nem kitöltetlen váltó volna, amelyet az igen t. miniszter urak vagy a miniszter úr tetszésük szerint fognak majd kitölteni. Szerettem volna, ha a kormány olyan törvényjavaslattal jötta volna, amely nem keret és nem kitöltetlen váltó; szerettem volna, ha a kormány a törvényben lefektetett biztosíékok útján orvosolta volna a kisiparosság hosszú, évtizedes panaszait. így azonban meg kell állapítanom a ja-vas* lattal kapcsolatban, hogy csak részben vagyok megelégedve vele és meg vagyok győződve, hogy a kisiparosság nagy része, nagy tömegei is csak részben vannak megelégedve azokkal az intézkedésekkel, amelyéket a javaslat tartalmaz. Az igen t. túloldalról már 10 nap óta, amióta ez a javaslat tárgyalás alatt van, úgy iparkodnak beállítani ezt a javasltot, mint mely hivatva volna a pusztuló kisiparosságot megmenteni; úgy iparkodnak beállítani ezt a foltozó javaslatot, mintha ezzel a javaslattal a kisiparosság kívánságai ki lennének elégítve. Méltóztassanak megengedni, hogy én őszintén és nyíltan megmondjam, hogy úgy tűnik fel ez a javaslat előttem, mint amikor egy vízbefúló ember segítségért kiált és a parton az emberek rázendítenek a Lohengrin nászinduló j ára. Vannak benne szép akkordok, vannak egyes részei, amelynek tetszetősek, ha azonban igen t. képvi

j selőház és igen t. miniszter úr, sürgősen nem történik a kisiparosság megmentése érdekében komoly intézkedlés, ha sürgősen nem történik olyan intézkedés, amely megállítja a kisiparosság kétségbeejtő pusztulását, akkor hiába fújja 13