Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

84 Az országgyűlés képviselőházának 10 veszünk a múltból, amit talán meggondolatlanul eltöröltünk, és azután a viszonyok változása folytán azt látjuk, hogy kiöntöttük a gyereket is a fürdővízzel. Ne féljünk attól, hogy visszaállítják ezt a (mestervizsgát. Ne féljünk attól, hogy nagyobb hatalmat adnak annak az ipartestületnek, ipartestületi széknek, mert csakis az élet fogja majd megmutatni az eredményt. Hiszen a céheknél is voltak visszaélések. A céheknél is előfordultak olyan esetek, hogy csak az lehetett mester, aki elvette feleségül az elhalt mester özvegyét vagy leányát. Most van azonban egy felettes, hatóság is, és bizonyos esetekben panasznak van helye még a közigazgatási bírósághoz is. Itt tehát megvannak azok a remédiumok, azok a vészszel entyük, amelyek nem fogják engedni, hogy esetleg egy ipartestület vagy egy szakma túlságos hatalomra tévén szert, visszaélhessen ezzel a hatalommal. Nagyon üdvöseknek tartom továbbá a javaslatnak azokat a szociális intézkedéseit is, amelyek egyrészt a tanoncok oktatásának idejét és a tanoncok szabadságidejét, másrészt a munkaügyi bizottságok megalakítását szabályozzák, és amelyek feltétlenül jótékonyan fogják szabályozni és befolyásolni a, munkaadók és a segédek, a mesterek és a tanoncok közti munkaviszonyt. Nem akarok 'hosszasan időzni a javaslat egyes szakaszainál, de amikor megállapítom azt, amit jónak és helyesnek találok a javaslatban, akkor rá kell viszont mutatnom arra is, ami — nézetem szerint — talán-talán kissé meggondolandó intézkedés. Itt sem merem azt mondani, hogy nem helyes a javaslat intenciója, csak bizonyos < aggályokat kell kifejeznem. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen mindjárt az 1. ^intézkedése, amely — elismerem — az iparosságnak egy régi vágyát és óhaját kodifikálja, nevezetesen azt, hogy ne lehessen egy iparoshoz betársulni — amint mondják — egy strohmamnak, aki kihasználva az iparos szaktudását és munkáját, azt saját üzleti érdekében fruktifikálja. A törvényjavaslat ugyanis kimondja, hogy betéti társaság és közkereseti társaság csak akkor alakítható a jövőben, ha ennek a társaságnak mindegyik tagja bír az illető szakképzettséggel, tehát iparos. Elismerem, hogy nagyon sok visszaélés volt ezen a téren, és nagyon sok esetben kihasználták az iparosokat ilyen áltársaságok alakításánál, azonban nagyon aggályosnak tartom a dolgot éppen a kisiparosság szempontjából, mert nem tudom, hogy ezzel nem fogjuk-e elvágná a fejlődés útját éppen azok elől az iparosok elől, akik kiválóságuknál, szaktudásuknál és ügyességüknél fogva kiemelkednének, azonban nincsen elegendő tőkéjük és így lekötözöm őket és nem engedem ahhoz, hogy fejlődjenek. Ha végignézünk a kisebb, — mondjuk úgy — középipari vállalatainkon, amelyek már kinőttek a kisipari kategória, kereteiből, azt fogjuk találni, hogy ezek 90 százalékban kisipari üzemekből fejlődtek ilyen naggyá. Tudnék itt Budapesten száz és száz ilyen céget felsorolni, ahol nem volt baj az, hogy az illető iparos talált egy tőkéstársat. Mert ne feledjük el, hogy a kisiparos nem tud egy bankhoz menni tőkéért. A kisiparos legtöbb esetben társulni tud egy privát emberrel, akinek megmutatja a műhelyét, a vevőkörét,, a forgalmát, és azt mondja: uram, én tudnék ilyen és ilyen forgalmat csinálni, tudnék enynyivel és ennyivel több segédet és tanoncot suh . ülése 1936 március 3-án, kedden. kalmazni, de nekem forgótőke kell, éppen azért, imént hiszen pl. a hőrgyáros a bőrt, a bádoggyáros a bádogot csak készpénzfizetés ellenében adja. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Görgey István: T. Ház! Kérek 20 percnyi meghosszabbítást. (Esztergályos János: Egy órát! — Gr. Festetics Domonkos: Annyit már nem adunk, mert már kíváncsiak vagyunk Esztergályosra! — Derültség.) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárult. Görgey István: Egyes kisipari üzemek tehát a tőke, a privát tőke segélyével fejlődtek ennyire és ma már szépen fejlődő középipari vállalatok^ Aláhúzom azonban újból, hogy a javaslat kísérletképpen csinálja ezt meg. Van azonban még egy másik aggályom is, és ez a következő. Különösen fiatal mérnökök közül egyesek, akik nem tudtak elhelyezkedni gyárakban, a legutóbbi időben, szaktudásukat felhasználva, kisebb műhelyeket rendeztek be, amelyek ma a kisipar fogalma alá esnek, ök maguk dolgoznak ott 2—3 segéddel s igen szép és értékes munkát végeznek. Például meglátogattam egy ilyen műhelyt, ahol harisnyakötőgépeket gyártottak, amelyeket eddig kizárólag külföldről hoztak be. De láttam más hasonló váUalkozásokat is; láttam mérnököket, akik a gyáriparban szerezték meg elméleti tudásukhoz gyakorlati tudásukat és önállóak akarván lenni, — érezve magukban a tehetséget ahhoz, íhogy ők Önálló vállalatot .tudnak alapítani — kis vállalatot létesítettek, találtak hozzá egy tőkéstársat, és néhány munkással, segéddel dolgozva, igen szépen fejlődő műhelyeket rendeztek be. En ezeknek a magasabb (kvalifikációval bíró mérnököknek az érdekében is aggályosnak tartom azt, ha ilyen erős megkötöttség lesz a törvényben, újból aláhúzva, hogy mivel ez az iparosságnak általános óhaja, én a magam részéről azt elfogadom. Bátor vagyok azonban egy korrektívumot proponálni, és azt hiszem, a végrehajtási utasítás során ennek talán nem lesz különösebb akadálya. A kisipari keret leszállítását gondolom ugyanis mint ellensúlyozó orvosságot. Kár, hogy Müller Antal t. képviselőtársam éppen most távozott el, mert valószínűleg ő isi helyeselni fogja ezt a gondolatot, amelynek .megvalósítása éppen a kisiparosságnak állana érdekében. Jelenleg ugyanis a kisipar keretéhez tartozik az a iműlhely, amely 20 munkásnál kevesebbet, illetőleg megfelelő gépiüzem esetében 10—15 munkásnál kevesebbet foglalkoztat. Nézetem szerint egy állandóan 15—20 munkással dolgozó műhely ma már túlhaladja a kisés kézműipar fogalmának keretét. A mai gazdasági viszonyok között, ha valakinek olyan vállalata van, amelyben már 15—20 munkást tud állandóan foglalkoztatni, az már nem kisiparos. Merem állítani, hogy ő maga a legritkább esetben dolgozik műhelyében, hanem csak dolgoztat. Ilyen körülmények között-nem tudom indokát annak, hogy egy ilyen műhely, amely már kinőtt a tulajdonképpeni kisipar keretéből, miért élvezze ugyanazokat a kedvezményeket, ugyanazokat az előnyöket,, — itt utalóik elsősorban a közszállításiban való kötelező részletes kérdésére — amelyeket élvez az a tényleg rászoruló kisiparos, aki boldog, ha egy vagy két segéddel tud műhelyében dolgozni.