Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. nak és minden nagyobb állami intézménynek ugyancsak vannak ilyen javítóműhelyei. Nem beszélek itt a sokat emlegetett és sérelmezett rabmunkáról és egyéb dolgokról, amely (kérdések megoldását nem tudunk elégszer hangoztatni és sürgetni. Tudjuk ugyanis, hogy milyen nehéz már meglevő institúciókat megszüntetni. Tapasztalatból tudom, hogy sokkal könynyebb a legnagyobb vállalkozást is 'megcsinálni, mint egy meglevőt likvidálni. A kommunizmus — hála az Égnek — elég rövid ideig tartott nálunk és a kommün alatt létesített különböző kommunista szervek likvidációja mégis évekig tartott, pedig csak száz, nem is tudom hány napig működtek azok az institúciók. En tehát belátom azt, hogy meglevő állami szervezeteket, ahol tisztviselők és alkalmazottak keresik kenyerüket, egyik napról a másikra egyszerűen megszüntetni nem lehet, azonban fokozatosan és céltudatos munkával igenis vissza lehet őket fejleszteni oda, ahol már nem lesznek annyira ártalmasak a rendes vállalkozásokra. Van azután egy másik verseny is» amelyet szintén meg kell szüntetni és ez a kereskedők illegális versenye. Erre vonatkozóan is találunk a törvényjavaslatban rendelkezést. Ugyanilyen az áruházak versenye és a szövetkezetek versenye. Ezt főleg az élelmiszerekkel kapcsolatban konstatálhatjuk: pék-, 'hentes- és cukrászüzemeket rendeznek he, sőt vannak olyan szövetkezetek is, amelyek a férfi- és női ruházati iparnak is konkurrenciát csinálnak. Végül itt van a kisiparosság egyik igen fontos problémája, a kontárkérdés. Elismerem, hogy ez is olyan nehéz probléma, amelyet gyökeresen orvosolni talán sohasem lesz lehetséges, azonban miért ne tegyük meg azt, amit a kisiparosság évtizedek óta kíván, miért ne tehetnénk meg ezt egy rendelkezésben, hogy büntetjük azt, aki tudatosan nem szakiparosnál végeztet bizonyos munkát! En ezt megpróbálnám, én nem félek az ilyen reformtól, én is lenetek reformista ilyen kérdésekben, (Friedrich István: Na, na! — Derültség. — Esztergályos János: Öreg csáklyás!) mert ez igen fontos kérdés. (Müller Antal: Foglalkozni kell vele!) Foglalkoznunk kell vele, nem lehet apodiktikusan azt mondani, hogy nem lehet. Ez egy új gondolat, elismerem, magam isi sokat érveltem önmagammal szemben pro és kontra, és megint csak ia saját példámat veszem: nálam akármilyen javítás kell, akár a kis szőlőgaz.daságomban, vagy akárhol másutt, amikor ajánlatokat kérek be, elsősorban mindig információkat szerzek be és ki is (kérdezem, ftiogy tényleg szakiparos-e az illető, érti-e a mesterségét, (Helyeslés a baloldalon.) mert nem vállalom annak kockázatát, hogy — például — talán a pinceboltozat nekem beszakadjon. (Müller Antal: A rendelőnek is az érdeke!) TTgy van, a rendelőnek is ez az érdeke. De ugyanez vonatkozik a legkisebb javításra is a házban vagy a lakásban. Hogy csak egy más példát mondjak, a függöny feltevése, amit mindig mint példát szoktak felhozni a kontárvitában, vagy egy szögnek a beverése a falba, ugyancsak idetartozik. Nagyon sok szerencsétlenséget tudok, amelyet az okozott, hogy a szög kiesett a falból, mert aki beverte, nem tudta ím egállapítani, hogy az a szög eléggé bírja-e a ráakasztandó képet. Mondom, nem félnék ehhez a kérdéshez serai! hozzányúlni. Megpróbáltuk tegnap a helyszíni közlekedési bíráskodást is az Erzsébetkőrút és Rákóczi-út sarkán és az eddigi taülése 1936 március 3-án, kedden. 83 pasztalat szerint igen jól ment. Talán pár hónap alatt meg fogjuk tudni tanítani az embereket egyenesen is járni. (Friedrich István: Nehéz dolog!) Az volna az ideális, "ha ebben az országban végre mindenki egyenesen akarna járni és nem midenki csak kerülő úton, (Friedrich István: Mindenki jobbra! — Derültség.) ha imiindenki úgy járna és úgy beszélne, ahogyan gondolkozik. Egyenes úton sokkal .több problémát tudnánk megoldani, mint amennyit ma megoldhatunk, (ügy van! Ügy van! batfelől.) Nem akarom az igen t. Képviselőház türelmét sokáig igénybevenni. (Friedrieh István: Van itt türelem bőven, lehet igénybe venni! — Derültség.) Ebben a törvényjavaslatban, amelyet ma tárgyal a Ház, igen sok jó dolgot találtam. Ha igen sok kérdést nem is old meg teljesen, a jelenlegi helyzettel szemben azonban lényeges javulást hoz. A kisiparosság egyeteme örömmel üdvözli ezt a javaslatot, örömmel konstatáltam azt is, hogy a Házban is pártkülönibség nélkül, az ellenzéki oldalról felszólalt képviselő urak is nagyjában és egészében helyesnek tartották a javaslatot, tehát azokat az intenciókat ők is helyeselték, amelyek ebben a javaslatban le vannak fektetve, ami azt bizonyítja, hogy ez az az út, amelyen haladnunk keÜ. Különösképpen megemlítem ennek a javaslatnak azt a nagy előnyét, bogy az ipartestületeknek 'hatáskörét kiterjeszti és bővíti, mert ha beszédem elején utaltam arra, hogy az iparosság mai nyomorúságának, leromlásának nagy részét a szervezetlenség okozta, — amikor itt baloldali t. képviselőtársaim azt mondták, hogy az Ipok. nem csinált semmit — akkor annál inkább szükség van arra, hogy az egyes helyi ipartestületeknek adjuk meg a imôdot és a lehetőséget arra, hogy azok, a (helyi szükségleteket és kívánalmakat ismerve, megfelelően irányítsák, neveljék és vezessék az iparosságot. Éppen ezért nagyon helyes — erről is sok vita folyt — az a rendelkezés, hogy életképtelen, túlságosan kicsiny ipartestületeket megszüntethessen a kormány, vagy beolvaszthasson nagyobb ipartestületi egyedekbe, mert csak azok az ipartestületek fognak feladatuknak megfelelni, amelyeknek megvan az anyagi és erkölcsi megalapozottságuk. Nagyon örülök annak, — ez is uj dolog, inert azt írták bizonyos szaklapok és a napi sajtó egyrésze is, hogy ez a kisiparosság kartelizálódására fog vezetni —• hogy az ipartestületekneík! ezentúl joga lesz árellenőrzést gyakorolni azokkal az iparosokkal szemben, akik talán tudat alatt, mert nincs kellő intelligenciájuk, nem tudtak helyesen kalkulálni, vagy kényszerhelyzetbe kerültek és odadobták áruikat a piacra, ezzel az egész iparosságnak kiszámíthatatlan kárt okozva. Nagyon helyes hogy az ipartestületeknek nemcsak joga, hanem kötelessége is lesz ezeket az árrombolásokat megakadályozni. Főképpen igen üdvös rendelkezései a javaslatnak a tanoncoktatás, tanoncképzés és általában az ipari műveltség fokozása érdekében tett intézkedések is. Ha az ipartestületek komolyan fogják fel azt a hivatásukat, bogy a tanoncoktatást tényleg ellenőrzik, ha komolyan fogják felfogni a mestervizsgákat is, nem kell attól félni, hogy visszatérünk a régi céhrendszerre. Igen t. Képviselőház! Nem minden rossz, ami régi. (Felkiáltások: Nem bizony!). Es nekünk nem kell félnünk attól, hogy valamit át-