Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

82 Az országgyűlés képviselőházának 100 iparok. Ilyenek a kádáripar,:-" a szücsipar, a ! kalapösipar, a lakatosipar, az; asztalosipar, a ; csizmadia-, a cipészipar, az ácsipar, a kesztyű- ; ipar. Látunk ezzel szemben viszont olyan iparokat is, amelyek a legrosszabb gazdasági viszonyok között is igen szép fejlődést tüntetnek fel sok esetben, nagyrészt megint csak a divat behatása alatt. Ilyenek a már említett kárpitosipar, amelyben igen örvendetes fejlődés mutatkozik és itt van egy igen érdekes ipar, a fényképészipar. (Friedrich István: A kidolgozás következtében!) Annak ellenére, hogy az amatőr fényképezés ma már olyan művészi tökélyre (hágott és ma már mindenki gyönyörűen tud fotografálni, tehát nem külön tanult és kiváltságosi iparosok exkluzív foglalkozási ága, .maradt a fényképezés, a fényképészipar mégis igen erős fejlődést mutat fel, egyrészt — mint ahogy azt Friedrich István igen t. képviselőtársam igen találóan jegyezte meg — a kidolgozás következtében, másrészt azonban szintén a

v divat hatása folytán, mert a legkisebb községben is szívesen fotografáltatják le az emberek hozzátartozóikat, gyermekeiket, megörökíttetik őket és így sokkal több fényképésziparost találunk vidéken is, mint régebben. Ott van továbbá a könyvkötőipar, amely a magyar könyv terjedésével párhuzamosan fejlődik, azután egy különösen érdekes ipar, a játékkészítő ipar, amely egészen különleges fejlődést ért el az utolsó években. Végül bizonyos .szerelőiparok és az órásipar is fejlődött. A személyi iparok, amelyekről már megemlékeztem, vizsgálódásaim szerint a legjobban bírták el a gazdasági válságot, ami azt bizonyltja, hogy még ha minden kulturigényről leszokik is az ember, de étkeznie mégis csak kell és így azok az iparok, amelyek személyi szükségleteket és élelimicikkeket hoznak forgar lomba ,a válságban aránylag a legjobban prosperáltak, sőt például köztudomású, hogy a budapesti pékipar — éppen szervezettségénél fogva— ínég igen Szép eredményeket is mutathat fel éppen ezekben a legkritikusabb .esztendőkben is, aminek magyarázata, hogy éppen szervezettségük folytán az eladási árakban mindenkor, megállapodták. A mészáros- és hentesijpar .szintén elég jól prosperál. Az építkezéssel összefüggő iparokról nem kívánok hosszasabban beszélni, hiszen ezek az építkezési konjunktúrától, vagy dekonjunktúrától függnek és mindenekfölött az épít^ kezesi munkák nagyságától. Ezeknél az iparoknál tehát általában azt találjuk, hogy azok^ bán az esztendőkben, amikor elég sok építkezés volt, akkor ezeknek az iparoknak, mint a kőműves-, .szobafestő-, cserép- és pailafedő-, gáz-,

: víz- és '.,egyéb szerelőiparoknak igen jó konjunktúrájuk volt, viszont olyan esztendőkben, amikor az építkezés pangott,, ezek az iparosok egyik napról à másikra teljesen munka és igy kenyér nélkül maradtak. Végül azt is, konstatáltam, hogy az. utóbbi években igen számottevő és jelentős egészen új iparok is keletkeztek, amelyeket régen nem ismertünk, de amelyek ma már közismertek: pl. az autószerelő- és rádióiparok; azután a magasabb műszerészi iparok. Az iparművészet körébe, tartozó iparoknak ugyancsak egész légiója keletkezett, amelyeik- már nemcsak szaktudást, hanem -bizonyos egyéni ízlést, kézügyességet és magasabb kvalitásokat igényelnek az illető iparostól. Ezeket a példákat azért voltam bátor felsorolni, mert ezekből lebet á legjobban levonni K ülése 1936 március 3~án, kedden. a tanulságot. Ezek szerint a tanulság az, hogy a kisipar nincs halálra ítélve. Bárhogyan is fejlődjék a jövőben a technika és a gyáripar, kisiparra általában mindig szükség lesz, ennélfogva a kisipart igenis támogatni kell, mert a támogatásra érdemes kisiparosság olyan értékes társadalmi osztálya ennek a nemzetnek, amelyet elsorvadni és elpusztulni hagyni nem szaJbad. Másfelől levonhatjuk azt a tanulságot is, amit beszédem elején már megemlítettem volt, hogy mivel a technika fejlődése folytán bizonyos cikkek gyártása csakis nagyüzemiben, gyári üzemben lévén rentábilis, ezeknek a cikkeknek a gyártásáról a kisiparosoknak a jövőben végleg le kell mondaniok, mert hiszen még mesterséges injekciókkal sem fogjuk tudni ezeket a cikkeket gyártott kisiparokat új életre kelteni. A. minőségi termelés és azoknak a cikkeknek gyártása, amelyek egyéni ízlést kívánnak meg, viszont továbbra is mindenkor a kisiparnek lesznek fentartva, így, ha például a cipészipar erősen .szenved is a cipőgyárak versenyétől, azért mindig lesz szükség cipészkisiparra nemcsak azért, mert vannak fájóslábú emberek és ortopédcipők, hanem azért is, mert mindig lesznek kényesebb igényű emberek, akik jó cipőt kívánnak — ha drágábban is — vásárolni, mert ezen a téren a magyar cipőipár köztudomásúan egészen elsőrendű. Itt bátor vagyok újból visszatérni arra,, hogy milyen kihatása van annak, ha a kisiparosnak módja és lehetősége nyílik arra, hogy gyártmányait a fogyasztó közönségnek megmutathassa. Néhány évvel ezelőtt volt Párizsban egy kiállítás, amelyre a kormány támogatásával néhány magyar cipésziparos is kiküldhette cipőit és azóta ezek a cipészek még ma is állandóan kapnak utánrendeléseket cipőkre Franciaországból. Ez bizonyítja tehát leginkább azt, hogy ha a magyar iparos elsőrendű, jó gyártmányaival megismertetjük a fogyasztóközönséget, akkor sokkal könnyebb lesz a kisipar gyártmányait el is helyezni. Ez a propaganda nézetem szerint feltétlenül az állam kötelessége, az előbb már részletesen elmondott okoknál fogva mivel maga a kisiparosság olyan tőkeszegény és olyan t rossz gazdasági viszonyok között él, hogy az értékesítésnél, főleg pedig az exportnál a kisiparosságot az államnak, illetve a kormányhatalomnak a legmesszebbmenő támogatásban kell részesíteni és — amint erre már az új iparfejlesztési törvényben határozott rendelkezés is van — a közmunkákban és a közszállításokban mindenütt, ahol ez lehetséges, a kisiparosokat kell részeltetni. Itt köszönetet kell mondanom a jelenlegi kormánynak, elsősorban a jelenlevő iparügyi miniszter úrnak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert meg kell állapítanunk, hogy ő ezen a téren tényleg a legmesszebbmenőén igyekszik ezeket a rendelkezéseket gyakorlatilag is keresztülvinni. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang a baloldalon: Ami igaz, az igaz! Ugyanakkor azonban, amint az előbb már szintén említettem volt, a közüzemek konkurrenciaját lehetőleg mérsékelni kell. Főleg azo-» kat a, közüzemieket értem itt, amilyenek pl. az Oti. közüzemei. Az Oti.-nak például vannak javítóműhelyei, annak az Oti.-nak, amelyet a kisiparosság pénzéből tartanak fenn és csinál az Oti. a kisiparosságnak műhelyeivel konkurrenciát. Magának az Allamvasútnak, a Posta-