Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. kig kellett várnia a jószerencsét, hogy a kiállított szobabútorát valaki megvásárolja-e vagy sem. A kisiparos tehát nem tud ezeken a bútorszövetkezeteken, ezeken a szövetkezeti árucsarnokokon keresztül forgalmat elérni, mert nem kap előleget, viszont a kereskedő megelőlegezi az iparostól átvett bútort. Bátor vagyok tehát felvetni itt azt a gondolatot, nem lenne-e lehetséges — esetleg a postatakarékpénztár bevonásával, amely a vagyonmentő vásárokat rendezi — valamilyen formában bekapcsolni egy állami árucsarnokot, amely a bútorokra megfelelő előleget adna az iparosoknak és ezek a bútorok időnként aukciókon volnának értékesíthetők azokban a szezonokban, amikor tudvalevőleg nagyobb a bútorHogy ettől miért várok eredményt, azt egy mondattal leszek bátor megindokolni. Kendszerint ősszel rendezi az Iparegyesület a lakberendezési vásárt a városligeti Iparcsar

: nokban, ahol ezek a kis rákospalotai és újpesti — sokszor úgyszólván teljesen ismeretlen • — kisiparosok rendszerint megjelennek bútoraikkal. Alkalmam volt többekkel beszélgetni, mert érdekelt ez a kérdés és valamennyien egybehangzóan azt mondták: ez az egyedüli alkalom számukra, hogy ide kijöhessenek gondolataikkal, saját terveikkel, bútoraikkal és ha ilyen alkalom adódnék részükre több egy esztendőiben, akkor kétségtelenül sokkal jobban tudnák bútoraikat értékesíteni, mert egy ilyen két hétig tartó vásáron is több szobabútorra kapnak megrendelést. En tehát, t. Ház, igen fontosnak tartam ezt a kérdést, mert egyre nagyobb jelentőséggel bír az értékesítésnél a reklám kérdése. A fogyasztóhoz az árut nekünk oda kell juttatnunk, fel kell hívnunk a fogyasztó figyelmét arra., hogy mit gyártanak ebben az országban és hol szerezheti be szükségleteit. Mivel pedig a kisiparosnak a legritkább esetben van módja, lehetősége és főként pénze arra, hogy megfelelő reklámmal és megfelelő propagandával dolgozzék, tehát a kormányzatnak lenne a feladata, hogy ta kisiparosságot ilyen eszközökkel is támogassa és a fogyasztóközönség figyelmét felhívja a magyar kisiparosok támogatására. Igen t. Ház! Azt is gyakran szoktuk hallani, hogy a kisipar halálra van ítélve; halálra van pedig ítélve azért, mert a technika fejlődésével, a mechanizálódással kapcsolatban a kisiparnak el kell pusztulnia és amilyen hatalmas és erős volt a középkorban a kisipar, amikor a gőzgépet és általában az ipari gépedet még nem ismerték;, annyira nem lehet ma a kisiparon segíteni. Ezi a kérdés engem szintén közelről érdekelt, ennélfogva több szakmának a helyzetével foglalkoztam és vizsgáltam azt, hogy az utóbbi 15 esztendő alatt milyen kihatással volt a kisipar fejlődésére vagy viszszafejlődésére a magyar gyáripar fejlődése. Tudvalévő ugyanis, hogy a tulajdonképpeni erős iparosodás csak a háború utáni években indult meg Csonka-Magyarországon és ez alatt az idő alatt az utolsó 15 év alatt egészen új iparágak keletkeztek. Megállapítottam elsősorban azt, hogy tényleg vannak egyes iparágak, amelyek teljes pusztulásra vannak ítélve, azonban nemcsak nálunk, hanem az egész világon, de nemcsak azért, mert a technika fejlődése folytán a gyáripari termelés tette lehetetlenné ezekben a szakmákban a kisipari termelést, hanem emelülése 1936 március 3-án, kedden. 81 lett még száz és száz egyéb oknál fogva is, hogy csak: egyet említsek: például a divat is egyik napról a másikra tönkretesz virágzó iparokat. Ugyanakkor azonban konstatáltam azt is, hogy a kisipar egyes szakmákban viszont bámulatos rugékonysággal, mozgékonysággal és életrevalósággal át tudott alakulni és tudott a divathoz is idomulni,, de tudott általában az új gazdasági követelményekhez is alkalmazkodni. Emellett a kisiparoknak egy egész serege van, amelyeknek viszont természetüknél fogva mindig meg kell maradniok. Ezek elsősorban a helyhez kötött iparok, mint például az

r építkezési iparok; másodsorban a személyi igényeket kielégítő iparok, mert például hiába gyártanak a gyárak zsiletteket, borbélyokra mindig szükség lesz, hiszen kényelmi, szempontból mindig sokan fognak a boflbélyhoz menni. Ha csokiként a férfimunka a borbélyüzletekben, hatványozottan emelkedett viszont a női fodrászok munkája, éppen a divat következtében. Ezenfelül egész sora van még azoknak a kisiparoknak, amelyek élelmezési cikkeket hozván forgalomba, — mint például a cukrasz, a vendéglős, a pék — természetesen mindig fenn fognak maradni. Talán érdekelni fogja a t. Házat, ha néhány jellegzetesebb ipart sorolok fel az én öszszeállításomból, amelyek már részint teljesen elpusztultaik, részint előreláthatólag pusztulásra vannak ítélve. Ilyenek a takács, a tímár, a kékfestő, a gyertyaöntő, a papucsos, a szitakötő, a gombkötő, a pipakészítő, a fazekas, az esztergályos és a paszományos. Méltóztattak hallani ebben a felsorolásban pl. a gombkötőt és a paszományost. Ez a két ipar azért pusztult el, mert teljesen kiment a divatból ez a két cikk. Amikor még ez volt a divat, akkor ezek igen jelentős és igen jólmenő iparok voltak. Vannak azután iparok, amelyek viszont rugalmasan átalakultak. Ezek kétségtelenül nagyon erősen megérezték az átalakulás nehézségeit — hiszen minden átalakulás nehezen megy és különösen a tőkeszegény és kevéshbé intelligens embernél megy ez nehezen. — Ennek elleére bámulatos, hogy egyes iparoknál milyen sima és okos átalakulási folyamatot látunk. így van ez például a kocsigyártó iparnál, a szíjgyártó és nyergesiparnál, amely már majdnem teljesen tönkrement ipar volt a gazdasági válság következtében; most pedig a »port fejlődése következtében egészen új cikkek gyártását kezdték meg. A nyergesipar a bőrdíszműáruk gyártását vezette be. A bőrdíszműáru divatja, kelendősége folytán ebben a szakmában újabhan egészen új iparok keletkeztek. Itt van továbbá a kárpitosipar, amely szintén a divat hatása alatt fejlődött ki, illetve alakult át. Ma már nem igen használnak bőrbútorokat, mert mindenütt kárpitozott bútorokat használnak, ez lévén a mai divat. Itt van azután az aranyos ezüstműves ipar, a bádogos- és szerelőipar, sőt maga a, kovácsipar is, amelyek valameny* nyien átalakultak az utóbbi években. Még a vidéki, falusi kovácsműhely is ma már egészen más dolgokat gyárt, mint annak idején, amikor csak lovakat patkolt és kerekeket gyártott« (Egy hang a baloldalon: Gépjavító lett!) Bátor leszek erre is rátérni. Kétségtelen, hogy a nagyipar versenye következtében a kisipar egyes szakmákban viszont szűkebb keretek közé szorult vissza, visszafejlődött, bizonyos munkákra azonban mindig nélkülözhetetlenek lesznek ezek az utóbbi években visszafejlődött