Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. i veltsége és iskolázottsága, amely szükséges ahhoz, hogy a kisiparos maga is tudjon kalku- i lálni, hogy ebben az éles és öldöklő versenyben, a mai nehéz viszonyok között, — «amikor már nem lehet tetszés szerinti haszonnal dolgozni, hanem, fillérekre ki kell kalkulálni a ? hasznot és a nyereséget, amellyel meg kell a kisiparosnak elégednie — boldogulni tudjon. Erre nem képes, mert annakidején nem történt , gondoskodás arról, hogy a kisiparos ezt az elméleti tudást tényleg megszerezhesse. Igen jól méltóztatnak ismerni az én felfogásomat: én mindig a teljes gazdasági szabadság elvét hirdetem és tartom a legideálisabbnak. Amikor azonban^ ezt hirdetem, meg kell egyúttal azt is állapítanom, hogy gazdasági szabadságról csak egészséges, normális gazdasági életben lehet szó

% (Rupert Rezső: Azért nines normális gazdasági élet, inert nincs szabadság]) de ma, amikor az egész világ más gazdasági politikát hirdet és követ, Magyarország sem lehet ebben a tekintetben egy külön sziget, mert .akkor ebiben a gazdasági harcban, amely az egész világon folyik, feltétlenül elpusztítanak bennünket. Elsősorban az maradna ebben a hardban alul, amely ország az általános irányzattal^ szakítva, a régi ortodox gazdasági szabadság elveit próbálná a gyakorlatban is keresztülvinni és azt látnánk, hogy a szomszéd rosszindulatú és konkurrens államok egyszerűen lehengerelnének és tönkretennének bennünket. Amikor tehát megállapítom, hogy ibár elviben a gazdasági szabadságot tartom helyesnek, ugyanakkor megállapítom azt is, hogy olyan beteg gazdasági viszonyok között, mint amilyenek a jelenlegiek, a kormánynak igenis kötelessége a gyengébb gazdasági egyedek segítségére sietni, mert kötelessége a kormányzatnak kiegyenlíteni azokat a diszparitásokat, amelyek az erősebb és a gyengébb termelési és foglalkozási ágak között ilyen gazdasági harciban fennállanak. Ezt 1- azt hiszem — az egész törvényhozás pártkülönbség nélkül el fogja ismerni. Ha pedig ezt, mint igazságot elfogadjuk, akkor igenis, helyesekként kell elfogadnunk ; a kormányzatnak azokat az intézkedéseit is, amelyeket egyes gazdasági ágak megmentése . és talpraállítása érdekében máris foganatosított. Mindnyájan tudjuk, hogy a gazdatársadalmat meg kellett segíteni. A megsegítés módja igen helyes volt, mert feltétlenül szükség volt erre a huszonnegyedik- órában történt megsegítésre. Lehet vitatkozni a segítés részletkérdései felett, lehet vitatkozni az egyes intézkedéseknek a gyakorlatban való helyes vagy helytelen keresztülvitele tekintetében, de maguknak az intézkedéseknek helyességét senki sem vonhatja kétségbe, aminthogy ezeknek az intézkedéseknek örvendetes eredményeit tényleg máris tapasztalhatjuk az országban. Habár megállapítom azt, hogy a mezőgazdasági termelést meg kellett segíteni a világversennyel szemben, mert különben elpusztult volna nemcsak az agrártársadalom, hanem elpusztult volna az egész ország is, akkor ugyanúgy megállapítom azt is, hogy — nézetem szerint — feltétlenül meg kell segíteni a magyar kisiparostársadalmat is, amely az előbb említett okoknál fogva sokkal gyengébb, mint a többi, vele szemben álló foglalkozási és termelési ágak. A kormánynak tehát igenis kötelessége a kisiparosságnak is segítségére sietni, hogy ezeken a nehéz időkön átsegítse. lése 1936 március '3-án, kedden. .79 Megállapítom teljes objektivitással, hogy a kormányzat ezen a téren máris igen sokat tett és ezt maga a józan kisiparostársadalom is elismeri. Nem akarom itt felsorolni mindazokat az intézkedéseket, amelyeknek megtételét a kormány a kisiparosság helyzetének javítása érdekében szükségesnek tartotta, csupán utalok a jelentőségben igen fontos, néhány már megtörtént kormányintézkedésre. így elsősorban a kisiparosságnak a közszállításokban való intézményes részeltetése ügyében kiadott törvényes rendelkezésekre; utalok a kisipari hitelre vonatkozó eddigi intézkedésekre» amelyek még nagyon hiányosak — valljuk meg, kezdetlegesek — és ennélfogva a kisiparossá-^ got nem is elégítik ki, de mégis remélhető, hogy ezen az úton a kormány meg fogja találni a módját annak, hogy a hitelkérdést is a jövőben kielégítően rendezze. Mindenesetre máris történtek bizonyos hitelnyújtások az löksz, útján. Természetes, hogy ma még túlságosan merevek és megkötöttek azok az előírások, amelyek lehetővé teszik, vagy — hogy helyesebben fejezzem ki magamat — nem teszik lehetővé, hogy egy iparos tényleg r hitelhez jusson, de remélem, hogy ezen az úton a kormányzat a kisiparosság hitelproblémáját is meg fogja oldani. Igen üdvös intézkedése továbbá a kormánynak a súlyos Oti.-terhek, főképpen a régi, behajthatatlan Oti.-tartozások elengedésére vonatkozó intézkedése, mert ez már nagyon régi, fájdalmas sebe volt a kisiparosságnak. Mint méltóztatnak tudni, etekintetben már igen sokat tett a kormányzat, amennyiben a régi tartozások 50 százalékát bizonyos előfeltételek mellett elengedi. Azt hiszem, Rupert Rezső képviselőtársam szólt közbe, hogy a kisiparosság központi szerve, az Ipok. eddig nem tett semmit az iparosság érdekében. Arra kérem igen t. _ képviselőtársamat, méltóztassék megkérdezni magát az iparosságot, hogy mennyire van megelégedve az Ipok. munkájával s akkor meg méltóztatik majd látni, hogy az Ipok. amenynyire csak lehetett, eddig is igyekezett mindent megtenni és kivívni az iparosságnak és igyekszik a kisiparosságnak érdekeit kellő súllyal és eréllyel képviselni. De tett a kormány imás olyan intézkedéseket is, amelyek közvetve szintén segítettek a kisiparosiságon. Ilyen intézkedés például a különböző ipartestületi székházakat terhelő nagy kölcsönök konverziója. (Rupert Rezső: En esiaik azért szidom, hogy még többet csináljon.) Ennek máris az az eredménye, hogy eddig egy ipartestületi székházat sem árvereztettek el. A kamatterhekből és az- annuitásíból a kormányzat ma már 3%-ot vállal át, úgyhogy az annuitással együtt igazán olyan elfogadható kamatteher terheli ma az ipartestületeket, amelyet a legtöbb ipartestület ma már rendesen tud fizetni. (Rupert Rezső: Hát ahhoz mit szólnak, hogy az löksz, elvesz a bakancs árából 3 pengőt és a kézművesinek csak 4'60 pengő marad, jóllehet 7'60 pengő van megszabva az iparosnak? — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Ezeket a példáikat kizárólag csak azért hoztam fel, hogy ezzel is meggyőzzem, a képviselőházat arról, hogy a kormány igenis tudatában van annak, hogy a kisipari problémákkal 'behatóan foglälikoznl kell és korántseim elegendő az,; amit már eddig tett, hanem tovább kell ezen az úton haladnia, mert még nagyon sok sérelme és^ fájdalma van az iparosságnak, amelyek :elméletileg tálán, sőt 12*