Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

Az országgyűlés képviselőházának 99. mértékvételi jogot el akarja venni. Először is e pillanatban nem óhajtja elvenni, hiszen ugyanennek a 16. Vnak első és második pontja módot ad arra, hogy ezek a kereskedők iparukat átmenetileg gyakorolhassák, illetőleg átszervezkedhessenek. Azt hiszem, egyetlen pontot tudnék — és erre nagyon kérem is az iparügyi miniszter úr szíves figyelmét — az Omke. átiratából átvenni, tudniillik a 19. § »cselekmény« szavának precizírozását, mert helyesebb az a meghatározás* amelyet az Omke. közöl és amely szerint a szöveg így módosulna (olvassa): »továbbá, ha olyan bűntett vagy vétség miatt, amely szakmai megbízhatóságát kétségessé teszi«. Tehát ezt vegyük át & törvényjavaslatba, mielőtt annak tárgyalása lezárul. Hogy ez a 47. § mennyi kijátszásra* ad okot, azt a bizottságban példákkal illusztráltam. Birtokomban van egy árszabás, amelyet egy nagy vidéki városban, ahol a konfefceiós ipar igen kifejlődött, létesítettek a rőfösök — mást nem mondhatok — a férfiszabóiparra nézve. Méltóztassék csak megnézni. 1928-ban, teszem fel, egy fekete hosszú kabátot 13 pengő 40 fillérért varrtak meg, 1931-ben 6 pengő 50 fillérért és 1934-ben már rákényszerítették őket arra, hogy 2 pengő 60 fillérért varrják meg. Nem kiuzsorázása ez a munkásoknak I Egy másodrendű öltöny 1928-ban 11 pengő 60 fillérért, 1931-ben 4 pengőért, 1934-ben pedig már csak 2 pengő 50 fillérért kapott vagy kaphatott munkást. Az elsőrendű öltönyökről megjegyzem, hogy a szabóiparosok közlése szerint az 1934-es esztendő óta csodálatosképpen ilyet nem is készíttet senki. Egy Hubertust 1928-ban 8 pengőért, 1931-ben 3 pengő 50 fillérért, 1934-ben pedig 1 pengő 10 fillérért varrtak. Egy mikádó megvarrása ugyanezekben az években 9 pengő 60 fillérbe, 3 pengő 50 fillérbe, illetve 1 pengő 30 fillérbe került. Egy bricsesznadrágot 1928-ban 2 pengő 40 fillérért, 1931-ben 80 fillérért varrtak és ezidén már 60 fillérért varrják. Méltóztassék megmondani, hogy ez nem kiuzsorázása-e a munkásoknak, sőt nem is munkásoknak, hanem képesített iparosoknak? Szabad lett volna annak megtörténnie, hogy egy zeug-pantalló, amelyet 1928-ban 1 pengőért, 1931-ben 40 fillérért varrtak, 1934-ben már 22 fillérért varrjanak, amihez az az iparos gépet ad, cérnát ad, világítást ad és a helyiséget is maga szolgáltatja*? Ez már az az ipari kiuzsorázás, mélyen t. Képviselőház, amelyre nézve azt állapítom meg, ha semmi másért, magáért azért is örömmel kell üdvözölni a javaslatot, hogy ez ne történhessék meg. De én úgy látom, hogy ez nemcsak a vidéki városokban történik ekképpen, mert hiszen innen, Budapest környékéről bejött levelekből is olvashatom, hogy a nagyáruházak 80 fillért fizetnek egy nadrágvarrásért, 2 pengőt egy kabátért és 17 fillért egy női blúz elkészítéséért. Ennyire már azután nem volna szabad elmennünk és én azt mondom, hogy a varrási árakhoz igazodik a minőség is. Talán nem is illik a Ház komolyságához az az eset, amely a napokban történt meg. A vidékről bejött hozzám egy asszony a fiával, hogy menjek el velük a szabóhoz. Délelőtt megvettek egy kabátot, a kocsin elázott a fiún a zeug-ruha és egészen összeugrott. Elmegyek a szabóiparoshoz és mutatom neki, hogy a gyermeknek a könyökén felül ér már az ázott kabát ujja, annyira összezsugorodott. Még kedélyeskedett, mondván: de megnőttél fiacskám, amióta nem láttalak, (Derültség.) ahelyett, hogy elismerné, ülése 1936 február 28-án, pénteken. 65 hogy milyen komisz anyagot adott a ruhához. A kereskedelem kérdése valóban revízióra szorul és én nem is csodálkozom a debreceni fűszeresek mozgalmán, akik most egymásután értekezleteket tartanak annak tárgyában, nem volna-e szükséges a fűszeresek számát korlátozni. Meg is tudom érteni. Békében Debrecenben 128 fűszeres volt, ezidén pedig 650 fűszeres működik ugyanott, ahol nem is kétséges, hogy kik alkotják a fűszeresek többségét, legalább is nem lesz kétséges azok előtt az urak előtt, akik Debrecenben jártak és tudják, hogy szinte minden tizedik vagy tizenötödik ember, akibe belebotlanak, már kaftánt és pajeszt hord. (Derültség. — Müller Antal: Ez teszi tönkre a kereskedelmet és ipart!) Ez már igazán nem helyénvaló és Cobden Richard bizonyára nem fog megfordulni a sírjában, ha a szabadkereskedelem korlátozását be méltóztatik vezetni. Igen t. Képviselőház! A 16. §-ra vonatkozólag még az volna itt is a kérésem, hogy az iparügyi miniszter úr a paragrafusnak — hogy úgy mondjam — az átnyergelését ne húzza ki időtlen időkig, különösen ne annyi ideig, ahogy az a kérés a bizottságban is megnyilvánult, — nem tudom, öt évig vagy hány esztendeig — hanem ez a lehető legrövidebb időre korlátoztassék. (Müller Antal: Hat hónapra!) Méltóztassék megengedni, hogy ezekkel a kereskedői kérdésekkel kapcsolatosan rámutassak arra az anomáliára, amely itt, Budapesten dívik. Hogyan lesz az a kisiparos versenyképes az olyan nagycégekkel szemben, amelyek számtalan fiókot alapítanak és így vonják el a keresetet a kisebb iparosoktól? Csak egy igen eklatáns példát hozok fel és ez a kelmefestők és a végy tisztítók panasza. Melyik kelme festő vagy vegytójsztító tud megélni, amikor a következő a helyzet*? A négy legnagyobb vegytisztító közül egypárnak az adatait, bátor- vagyok felolvasni. Az. egyiknél — nem szólva arról, hogy hatalmas összegek vámnak hankbekebelezések címén a házán — az Oti. javára 1935 május 11-én 63.354 pengőt tábláztak be és ehhez hasonló nagyságú a kincstár javára betáblázott összeg. Ez a cég tehát egyáltalában nem fizet adót, vagy csak keveset, de amellett teljesen 'megfeledkezik az Oti.-járulékokról. Az ilyen nem legális kereskedő, legalább is nem tekinti a konkurrenciát, vagy pedig annak legázolására törekszik, ha ilyen hatalmas összegekkel tartozik az Oti.-nak. Szeretném tudni» melyik kisiparos tartozik az Oti.-nak aránylag ilyen hatalmas öisszeggel. Ugyanennek a gyárnak egy másik épületére az Oti. még további 31.436 pengővel van bekebelezve. De ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez csak egyedülálló eset. Egy másik kelmefestő gyárnál, amelynél a kincstár és a főváros 32.000 pengővel van bekebelezve, az Oti. 49.157 pengővel van érdekelve. Egy harmadik kelmefestő gyárnál, ahol a kincstár 20.000 pengővel előzi meg az összes hitelezőket, az Oti. 32.000 pengős követeléssel jár elől, kitűnő jó példával. Ugyanennek a gyárnak ingatlanaira még további 26.000 pengő is rá van kebelezve. Szeretném ismerni annak az Oti.-nak működését, amely egyes cégekkel szemben iilyen hatalmas künnlevőségeket tűr meg. Ezzel kapcsolatiba hozható ény, hogy a Magyar Városok Országos Szövetségének lapja arról panaszkodik, hogy az Oti.-nál a mintegy 18 millió pengőnyi beruházásra irányuló kérésük összesen 1 millió pengővel nyert kielégítést. Kérdem én, igen t. Ház, milyen