Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-99
66 Az országgyűlés képviselőházának 99. politikája van az Oti.-nak, ha mieím mérlegeli, hogy a 18 millió pengő tiszta ipari ibefektetés lett volna» tekintélyes része tehát visszajutott volna az Oti.-pénztárakba, sőt a régi adósságok törlesztésére is jutott volna valami. Milyen intézmény az Oti., amely tisztán ipari (beruházások elől ekként elzárkózik és valami 29 városnak összesen 1 millió piengőnyi beruházási összeget do|b oda, (amivel azok természetesen semmit sem tudtak elkezdeni. Tisztelettel fel- í hívom, erre az iparügyi miniszter úr figyelmét azzal, hogy tessék ezekkel a 'kérdésekikel foglalkozni. Az Oti. főleg az iparból szivattyúzza ki ázi ott még elrejtett apró kis tőkéket. (Müller Antal: Még hozzá sokat szivattyúz ki!) Méltóztassék életképessé tenni ezeket az ipari vállalkozásokat. Erre különösképpen akkor nyílik mód, ha ipari munkák kiadásáról van szó. Bátor vagyok felhívni az igen t. iparügyi miniszter úr figyelmét egy másik esetre is és j nagybecsű közbenjárását kérem, mert például ' ilyen csekélységen múlik munkás i foglalkoztatása. Pécsett ihárom-négy bérház van építés előtt. Minden feltétel megvan az építéshez, telek, pénz, terv stb. rendelkezésre áll, nem tudják azonban elkezdeni a munkát, mert j a rendkívüli házadómentesség kiadásával az * illetékes miniszter késlekedik. Azt hiszem, hogy ha át 'méltóztatik szólni az illetékes miniszter úrihoz, hogy ennek a késlekedésnek nincsen semmi értelme és hogy a házadómentesség iránti kérés elintézését továbbítsák ... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Pécsnek van képviselője!) Annál inkább, mert Fabinyi őexcellenciája 'bizonyára ugyanúgy szereti azt a várost, mint én, s minden bizonnyal minden további nélkül ki fogja adni a házadómentesség iránti kérés kedvező elintézését. Igen t. Képviselőház! A napokban annak a súlyos vádnak voltam, kitéve, hogy lázítok és gyanúsítok. Hogy milyenek az én lazításaim, errevonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy befejezésül előadjak még egy szintén ipari kérdést. Első interpellációm arról szólt, hogy egy hatalmas állami intézmény, ahelyett, hogy házépítésre szorítaná a várost, hérházb a költözik. Annakidején igen erélyesen visszautasíttatot ez a kizárólag kisipari érdekből fakadt interpeUációni. Hogy imégis mennyire helyes Volt álláspontom, tmost íme bizonyítja az a körülniény is, hogy azt a házat 20.000 pengős költséggel «még át is kellett alakítani. És mit méltóztatnak gondolni, vájjon a bérbeadó alakíttatta át a házat, hogy 34.000 pengő évi bérhez jusson? Dehogy!, A béribeadó takarékpénztár, amely sokszázeizer pengő tőkét kezek kamatoztatás céljából a várostól, nem a városi hetétből fizeti ki a 20.000 pengőt, amellyel saját házát alakíthatná az illető állami intézmény céljaira, hanem a város ugyanannál a banknál magas kamatozás mellett felvesz 20.000 pengőt és ezt odaadja a takarékpénztárnak, abból a célból, hogy az saját házát alakítsa át és ekként házát kiadhassa a szóbanlevő módon. Ennyire iparellenes tendenciát igazán nem volna szabad tűrni. Különösen akkor nem, amikor az én fellebbezésem során az illetékes minisztériumok meggyőződhettek arról, hogy ezt az épületet és pedig a fele összegével, mint amennyiért azt a város törvényhatósága kontemplálta, fel lehetett volna építeni, a várost 350.000 pengős építkezéshez lehetett volna jut- ; tatni, ami egy kissé alátámasztotta volna ' amúgy is pangó iparát. Ezek azok az iparelle- I lies jelenségek, amelyeknek sürgős rendezését I ülése 1936 február 28-án, pénteken. kérem, mivel ezt az iparellenes szellemet meg kell változtatni. Ugyancsak itt vagyok bátor az iparügyi miniszter úr figyelmét felhívni és kérni, hogy az iparosok öregségi és rokkantsági nyugdíjbiztosítását minél előbb kiépíteni méltóztassék, nemkülönben az iparosok adósságrendezésének kérdésével is tessék foglalkozni. Az ipari törvényjavaslatban a 33. § intézkedik valami Országos Iparügyi Tanács hatáskörének kibővítéséről. Legyen szabad tisztelettel megkérdeznem : hol is van ez a sóhiyatal, amelyet Országos Iparügyi Tanácsnak hívnak. Én hova-tovább egy esztendeje vagyok képviselő és ennek az Országos Iparügyi Tanácsnak is tagja, de mindeddig még csak azt sem tudtam meg, hogy létezik-e ez valóbán és van e ennek szervezete, nem hogy valaha is meghallgattak, vagy behívtak volna bennünket az Országos Iparügyi Tanácsúik tanácskozásaira. Legutolsó kérésem az volna fiz igen t. miniszter úrhoz, hogy méltóztassék a vonatkozó rendeletek helyes magyarázatával, vagy esetleg visszavonásával megállapítani, hogy mi a helyes tennivaló az építőmesterek és a kőművesmesterek kérdésében. Ügy látszik* az építőmesterek mozgalmának köszönhető, hogy most a kőmívesmestereket eltiltják a hat méteren túli fesztávolságú építkezéstől vagy emeletes házak építésétől. Ezek a kérdések eddig még mindig a legnagyobb megnyugvással voltak elintézhetők, mert amennyiben építőmesteri kvalifikáció kellett, a kőmívesmester egyszerűen társult egy építőmesterrel és a vállalat elnyerése esetén mindenkor közmegelégedésre lebonyolították az illető építkezést. Most egyszerre az a gondolat támadt, hogy ezek nem alkalmasak az ilyen munkák elvégzésére. A miskolciak indították meg ezt az országos mozgalmat és azt hiszem, hogy az iparügyi miniszter úr, mint számos kérdésben, itt is meg fogja találni azt a helyes utat, amely ezt a szinte komikus anomáliát megszünteti. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az új rendelet szelleme értelmében például a kőmívesmester a jövőben nem tatarozhatja azt a házat, amelyet annakidején ő épített fel. Ezeket voltam bátor a t. Képviselőháznak és elsősorban a nagyrabecsült miniszter úrnak figyelmébe ajánlani. Ezek azok a kérdések, amelyek, ha bármilyen formában elénk kerülnek — és úgy érzem, hogy nemcsak a kisipari blokk, hanem az egész ellenzék részéről ez a helyzet — csak szimpátiát és általános tetszést fognak kelteni. Ha ebből a javaslatból még a sérelmek is kiküszöbölhetők vagy módosíthatók lesznek tisztán a kisiparosság érdekében állóan, — amit a részletes tárgyalás során leszünk bátrak bírálni — akkor nemcsak ez fogtetszésre találni, hanem megteremtődik ebben a parlamentben is az a régen óhajtott légkör, amelynek elkövetkezését a jó Isten adja. A magam részéről, mivel a kisipari blokk is meggyőződött ennek a javaslatnak jóindulatú voltáról, helyességéről, a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Petrovácz Gyula képviselő urat illeti a szó. Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ha az ember az ipartörvények sorozatát nézi, akkor csodálkozik azon, hogy mindössze ez a. negyedik eset, amikor a magyar Képviselőház ipari
