Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-99
62 Az országgyűlés képviselőházának 99 Éppen ezért foglalkoztunk mi a kisipari blokkban is a törvényjavaslat érdeme szerint a kérdéssel. A kisiparosságnak, ennek az igen értékes társadalmi rétegnek a helyzete Magyarországon olyan, hogy valóban mélyrehatóan foglalkozni e kérdésekkel felettébb kívánatos. Mi már a nyár folyamán a Mohácson tartott iparosnagygyűlésen ezt a helyzetet felismerve, proponáltuk a Mohácson összegyűlt számos képviselőtársammal együtt, hogy alakítsunk egy kisipari blokkot, amely specializálja magát a kisipari kérdésekben, fogjunk össze e társadalmi réteg megmentése, szomorú sorsának javítása érdekében. Igen értékes baranyai képviselőtársaim voltak jelen a mohácsi iparos-nagygyűlésen, amelyen Schmidt Lajos t, képviselőtársam elnökölt, és az én indítványomra azután ki is mondotta a megalakulást az iparosnagygyűlés, és egyben rögtön csatlakozásukat is jelentették be ezen kisipari blokk megalakításához az ott jelen volt Esztergályos János, Schmidt Lajos és Szily Márton képviselőtársaim. Ezt a blokkot azután tovább akartuk építeni a képviselőházban. Szerencsés lehettem ezt a gondolatot elmondhatni Bornemisza iparügyi miniszter úrnak, aki nagyon természetesen szintén helyesnek találta ha minden politikát kiküszöbölve összefog a jobb- és baloldal és tisztán az ipari érdekeket szem előtt tartva,: megbeszélünk egyes kérdéseket, amely megbeszélések során a kisipari érdelkek nem hogy csorbát szenvedhetnének, hanem ellenkezőleg, mind jobban kihangsúlyozhatok lesznek. A legnagyobb sajnálatunkra az egységespártnak általam igen nagyrabecsült elnöke nem tartotta helyénvalónak ezt az alakulatot, és így nélkülözi ez a blokk a jobboldal részvételét ebben a munkában. A magam részéről nagy örömmel láttam és hallottam pártvezérem, Eckhardt Tibor felhívását, hogy még imindig nem késő, ilyen és hasonló kérdésekben fogjunk össze, hiszen itt egyes társadalmi rétegek eminens érdekeiről van szó. Valóban erről van szó. Evek óta sürgeti a kisiparosság/ az ominózusi 4. és 7. §§-ok megszüntetését. Végre bátor, merész kézzel nyúlt hozzá az iparügyi miniszter úr, tehát nem vagyunk ós nem lehetünk mint kisipari blokk abban -,a helyzetben, hogy ezt a javaslatot már ab ovo elutasítsuk. (Ügy van! Ügy vajn! a baloldalon.) A kisipari blokk alapOis, hosszas megfontolás és iminden egyes paragrafusnak — hogy úgy mondjam — átrágása után hozta azt az egyhangú határozatot, hogy igenis tárgyalási alapul a törvényjavaslatot nekünk el kell fogadnunk. Bár a törvényjavaslat főleg cipészekről,, szabókról beszél, a 47. § formulázása szerint azonban ez a helyzet ama már az építőiparban is helytálló, mert a 4. §-t alkalmazza más kiadásban, de ugyanarra a konzekvenciára jut- Az építőiparos már vállalkozása kezdetén kénytelen cedálni egész követelését egy cégre, vagy gyárra, tehát egy tőkeerős társat kénytelen belevonni üzletébe, vállalkozásába, amelynek rizikóját nem az a cég, vagy gyár viseli, hanem a vállalkozó, a kőművesmester, vagy építőmester maga. Magam a kisipari blokk (határozatához képest igyekeztem elérni, hogy az ipartestületeket ebben a kérdésben meghallgassák. Az ország elismerten egyik legkomolyabb ipartestülete a péiesi. Beültem tehát a pécsi ipartestület érdekelt iparosai közé, órákon át vitattuk ezt a kérdést, és — talán megbocsátanak a javaslat ellen szólók — a konklúzió csak az volt, -^ és úgy lát'.. ülése 1936 február 28-án, pénteken. tam, csak ez. lehetett— hogy ezt az ipari javaslatot el kell fogadni, komolyan, kell vele foglalkozni. Es bár nagy tisztelettel Iá toon az ellentétes felszólalásokat, mégis azokból is csak arra kell következtetnem, hogy igenis (mindenki szíve -szerint az iparosság 'megmentése érdekében dolgozik. Kisipari blokkunk elé egy egész sereg kérdés tornyosult. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása, főleg pedig annak a kérdésnek a megoldása tekintetében, hogy a kereskedelem és ipar szerte ágazó útjait miként lehet mindkettő boldogítása érdekében összehozni — Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam készített nagyon praktikus javaslatokat. Ezeket a praktikus javaslatokat még inkább alátámasztotta Müller Antal képviselőtársamnak az iparoskérdésekben való teljes jártassága. Hogy ezek a javaslatok, valamint az ipartestületek állásfoglalása mennyire találóak voltak, jellemzi az, hogy maga a pécsi ipartestület hívta fel nyomban az ország összes ipartestületeit, hogy igenis behatóan foglalkozzanak a kérdéssel és kérték fel illetékes képviselőtársaimat arra, hogy a javaslatot minden körülmények között támogassák. Hogy ez kellő visszhangra talált, azt bizonyítja azoknak a táviratoknak a tömege, amelyeket Eckhardt Tibor és Müller Antal képviselőtársaim kapnak az ország minden részéből. Mi a célja mindennek? Az, hogy ezt a társadalmi szempontból roppant értékes kisiparos tömeget minél jobban felemeljük. Nincs is más és nem is lehet más célunk, minthogy minél több életképes önálló kis exiszteneiát teremtsünk. Ez csak úgy lehetséges, ha ezeknek megélhetési lehetőségét fokozzuk. Az egyéniség kifejlesztése szempontjából a legértékesebb társadalmii réteg a kisiparosság, nemzeti szempontból pedig igen fontos sejt, hiszen a kisiparosság köréből kerülnek (ki a legkiválóbb családapák, a kisiparos családokban találjuk a legtöbb értékes gyermeket. Társadalmi és gazdasági berendezkedésünk — sajnos — mindezek ellenére igen mostoha velük szemben és gyakran elviselhetetlen terheket ró éppen a kisiparosságra. A kisiparos folyton tanul, a dolgok természete szerint állandóan kell magát képeznie és ez a kiváló képzettsége a családjában marad, — hiszen köztudomású, hogy egész iparos dinasztiák vannak — azt a gyermekének továbbadja, mint egy családi szaktudást, családi titkot. Nekünk tehát elsőrangú kötelességünk támogatni a kisiparosság érdekeit. Mégis mit látunk 1 ? A részvénytársasági gyáripar, amely az ipar kétharmadát tartja a kezében, mindössze 5% adóteherrel van sújtva. Mennyire boldog volna a kisiparosság, ha súlyos adóterheit legalább némiképpen sikerülne a kormányzatnak csökkentenii. A kisiparos gyáripari termékekkel dolgozik. Nagy sajnálattal kell azonban megállapítanunk azt, hogy az ipari félgyártmányok, amelyeket az iparos tovább feldolgoz, olyan -horribilis árakon jutnak a kisiparos kezébe, hogy az úgyszólván képtelen megküzdeni a gyáripari konkurrenciával. Nem tudok mást mondani a képviselőtársaimnak, akik a javaslatot nem fogadják el még tárgyalási alapul sem, mint hogy méltóztassanak figyelembe venni, hogy ez a javaslat nem a budapesti iparosok érdekében készült. Ez, — mondhatnám — speciálisan vidéki kisipari javaslat. Bátor leszek ezt egy példával illusztrálni. Az iparosok száma az 1930. évi adatok szerint az eltartottakkal együtt 1,883.000.
