Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-99
Az országgyűlés képviselőházának 99. díjjal azt, hogy külföldön egészíthesse íki szakmai ismereteit. Annál inkább kell erre állami segítséget kérnem, mert a régi rendszerű vándorlás lehetősége már megszűnt. Azok az ismeíretek, amelyeiket az iparos tanuJlóif júság így külföldön szerezhetett, ma már úgyszólván teljesen hozzáférhetetlenek, úgyhogy az állam azzal, ha ösztöndíjakkal a külföldre való látogatást elősegíti, a magyar ipar fejlődésének és prosperálásának tesz kétségtelen szolgálatot. Mindezek a követelések azonban, még ha százszázalékig megvalósíttatnak is, önmagukban nem érnek semmit akkor, ha ezeknek gyakorlati végrehajtása nincs az érdekelt munkásrétegek ellenőrzése és védelme alá helyezve. Ezért kérem negyedik határozati javaslatomban visszavonni az ifjúmunkások gyülekezési és egyesülési jogát korlátozó, illetőleg eltiltó rendelkezést, mert az a véleményem, hogy ha ezek a gyermekek elég érettek arra, hogy munkába álljanak, elég érettek legyenek arra is, hogy a maguk munkafeltételeinek és a törvény által nekik biztosított és biztosítandó jogoknak megvédésére is szervezkedhessenek. A kizsákmányolásnak megakadályozására, a szakmai kiképzés alaposságának biztosítására kétségtelenül legalkalmasabb az önsegély rendszere. Az az ifjúmunkás minden szépítő igyekezet ellenére is szemben áll munkáltatójával, a munkáltató gazdasági érdekeivel, amely gazdasági érdekeket ez a munkáltató legtöbbször csak az ifjúmunkásnak végleteikig való kizsákmányolásával tud érvényesíteni. Nem lehet tehát itt szentimentális motívumokat vegyíteni a kérdésbe. A nyersanyag drága, a rezsi lefaragása már tovább nem megy, az adó változatlan, sőt emelkedő tendenciájú, a vásárlóképesség nem foikozódik, maradnak tehát a munkásnak és ebben az esetben az ifjúmunkásnak munkafeltételei, amelyeknek még elviselhetetlenebbé tételével lehet a gazdasági egyensúlyt a mostani körülmények között helyreállítani. Eztek az adatok, amelyeiket itt felsoroltam, •mind gyakorlati tapasztalatokból szerzett adatak, és ezek — azt mondhatnám — valóságos népirtásról tanúskodnak az iíf júmunikások és a gyerekmunkások munkaterületén, és csak azért nem beszélhetek Herodesról,, mert Heródes fiatalabb gyermekeket válogatott ki a maga számára elpusztítás végett. A monopolkapitalizmus korszaika valósággal visszaidézi számunkra a korai kapitalizmus gyermeikiTtásának korszakát és sokszor túl is szárnyalja azokat az adatokat, amelyeket Marx és Engels írásaiban és az egykorú angol parlamenti jegyzőkönyvekben, az egykorú történelmi adatokban megtalálhatunk, amelyek szerint nagyok és kicsinyek versenyezitek ebben a népirtó tevékenységben. Az államnak nem szabad ezzel a tendenciával szemben semlegesen odaállni, nem szabad a maga védelmét megtagadni azoktól, akik az ő segítségéért folyamodnak. A kapitalizmust megfékezni, azt lenyesegetni, annak kinövéseift lefaragni, a munkaerővel szemben való kötelezettségeire figyelmeztetni: aki ismeri a kapitalizmus lényegét és természetét, az tudja, hogy ez olyas valami ... Elnök: Képviselőtársunk beszédideje lejárt. Kérem tehát, méltóztassék beszédét befejezni. Kéthly Anna: Tisztelettel kérek öt percnyi meghosszabbításit. Elnök : Méltóztatnak a -kért megihossizabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a kért meghosszaibbítást megadta. Kéthly Anna; .., mint a jégeső ellen haülése 1936 február 28-án, pénteken. 61 rangozással menni. Feleslegesnek és meddőnek tartok minden próbálkozást és rábeszélést e tendencia ellen. (Farkas István: A kapitalizmust csak kényszeríteni lehet valamire!) Ez éppen annyit jelentene, mintha a farkassal meg akarnám értetni, hogy a húsevés egészségtelen dolog, és jobb és célszerűbb, ha áttér a növényevésre. A farkast attól, hogy emberhúst egyen, csak azzal lehet elzárni, ha kellőképpen körülketrecezzJiik és nem engedjük hozzájutni, hogy elpusztítsa azokat, akiket ma nyugodtan és zavartalanul pusztíthat. Ha a kapitalizmust, amely ma a termelő munkáiban csak kereseti lehetőséget lát, ebben a profithajszájában nem tudjuk megakadályozni, — amint hogy nem tudjuk megakadályozni semmiféle rábeszéléssel és szép szavakkal — akkor a törvénynek, az államhatalom erejének kell odaállania, hogy a gyermeket, a kicsinyt megvédje a haláltól, a balesettől, a rokkantságtól, az elsatnyulástól. A törvény ie 5 gyen az, amely a gyermeket megvédje attól, hogy az* állam terhére legyen akkor, amikor már nem lesz termelőképes, de fogyasztania még mindig kell, amikor azonban már termelőképtelensége miatt a kapitalizmus kihajítja a munkafolyamatból. Tudom, hogy a politikai és & gazdasági erőhatalmak kérdése az, hogy miképpen és menynyi védelem jut a munkás számára. A kapitalista társadalmi rend nem pityereg, amikor fiatalkorúak és gyermekek pusztulásáról van szó, mert önmagával jut ellentétbe, ha a gyengét kényszerítés nélkül kiengedi a markából. Ezért ne várjunk önkéntes jóindulatára. 1A törvény kénysiziere kell, s az ellenőrzés és a végrehajtás biztosítására a munkásság önkéntes társulásának útján kell törekedni úgy, hogy az állani ne adjon rendőrt és csendőrt a védekező munkás gúzsbakötésére. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az ifjúmunkás-kérdésben tehát — függetlenül attól, hogy az ipar egész problémakörében új törvényre van szükség — új törvényt kérünik a Háztól. Ez aa egész ipartörvény általában egészen újjá alkotandó, az ifjúmunkásság követelései azonban — azt mondhatnám — még ennél is sürgősebbek és halaszthatatlanabbak. Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat csak foltozómunka, de még annak sem jó, mert csak egy keret, amelyen belül a kormánynak a legtágabb lehetőségei nyílnak meg arra, hogy az iparosságnak az exisztenciális ügyeiben saját kénye-kedve szerint intézkedjék. Mivel a törvényjavaslat sem ebben a kérdésben, sem az ifjúmunkás-kérdésben engem ki nem elégíthet, azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Czirják Antal! Czirják Antal: T. Ház! Az a sajátos melegség, amellyel Kéthly Anna képviselőtársam' a munkások, az iparostanoncok ügyével foglalkozott, valamint az az érzékeny és találó hang, amellyel vitéz Árvátfalvi Nagy István képviselőtársam a hadirokkantak ügyével foglalkozott e törvényjavaslat kapcsán, bizonyítja azt, hogy milyen magasértékű az a javaslat, amely a politikai szempontokat úgyszólván teljesen mellőzni tudja s minő csodálatos meleg hangulatot, sőt mondhatnám, egyhangú légkört tud a parlamentben teremteni. Éppen ezért az egész vonalon örömmel üdvözlik a javaslatot s a kisiparosság jövőjének biztosítását látják benne. 9*
