Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

52 Az országgyűlés képviselőházának 99 zadokkal ezelőtt, a magyar kultúra zászlóvivője, a városi élet megteremtője és tudjuk jól, hogy csak egy általános iparosodás vezethet komoly gazdasági javuláshoz és csak ezzel tudjuk munkanélküli tömegeinket elhelyezni, kenyérhez juttatni. A csonka országnak tehát különös figyelemmel kell lennie az ipar fejlesztésére, pártolására és különösen a kisipar és a kézművesipar megsegítésére. Legyen szabad néhány .mondatban Összefoglalnom azt, hogy ebben a törvényjavaslatban szerény nézetem szerint tulajdonképpen mely intézkedések azok, amelyek előnyösek és amelyek miatt ezt a törvényjavaslatot tárgyilagos bírálónak kétségtelenül örömmel el kell fogadnia. Az ipar és a kereskedelem szabató® szétválasztása az egyik ilyen intézkedés, ami már nagyon szükséges volt. Tudjuk, hogy évek óta milyen ellenségeskedés folyt az ipar és a kereskedelem között amiatt a helyzet miatt, hogy az ipar és a kereskedelem nem voltak egym ásztól megfelelően elhatárolva; a kontárkodás szigorúbb megakadályozása, az 1. §-ban az illegális tőkebefolyás^ megszüntetése, a törvényjavas: lat 16. §-ában a kereskedői konkurreneia megszüntetése, amelyet a kereskedők sem kifogásolhatnak, mert hiszen a szerzett jogaikat ez az intézkedés respektálja és átmeneti időt is biztosít, mind megvannak a javaslatban. Ugyanezt célozza a törvényjavaslat 17. Va, amely tiltja az ipari és kereskedelmi munkának egy helyiségben való folytatását, valamint megrendszabályozza az áruházakat, ami szintén óriási eredmény a kisiparosság szempontjából és ugyanezt célozza a törvényjavaslat 28. §-a, amely az árromibolás megakadályozása céljábólhív életre új — és nagyon helyes — autonóm eljárást. A törvényjavaslat helyes rendelkezéseinek egy más csoportjába tartoznak azok az intézkedések, amelyek az iparososztály erkölcsi és társadalmi színvonalának emelését célozzák. így az ipari képesítés emelése, a kötelező mestervizsga, a tanoncidőnek három évre való felemelése, a tanoncfoglalkoztatás ipartestületi ellenőrzése, a szakmai megbízhatóság szigorúbb körülhatárolása, szerény nézetem szerint, mind alkalmas intézkedések arra, hogy az iparostársadalom erkölcsi és társadalmi színvonala emeltessék. Sókat támadták ellenzéki részről a törvényjavaslat 2. és 19. §-ait, amelyek a szakmai megbízhatóságra vonatkoznak. Az ezekben a szakaszokban foglalt intézkedéseket szintén örömmel üdvözlöm, mert aki ipar űzésére akár képzettség hiányában, akár pedig azért, mert a szükséges erkölcsi mértéket nem üti meg, nem alkalmas, az valóban rontja csak az egész iparosság tekintélyét és aláássa az iparosság iránti bizalmat, ennélfogva tehát az ilyén kiközösítendő az iparosok köréből. Mondom, amennyiben itt valamivel szigorúbb intézkedések történtek, mint amilyenek eddig voltak, az kétségtelenül általánosságban az iparosság javára fog szolgálni. Ugyanezért helyeslem a törvényjavaslat 11. és 12» l-ait is, amelyek a nagy felelősséggel járó iparoknál a kauciót honosítják meg és illetőleg azokban a képesítéshez kötött iparokban, ahol túl nagy a versengés, a zárt létszám megvalósítását teszik lehetővé — ezt is természetesen az érdekeltség meghallgatásával és az érdekeltség szempontjainak figyelembevétele mellett. Harmadik csoportja a — mondhatnám — kedvező intézkedéseknek az, amely az ipartesiilése 1936 február 28-án, pénteken. tületi hálózat helyes szabályozására törekszik, életképessé -teszi az ipartestületeket azáltal, hogy a felvételi díj előzetes lefizetésének kötelezettségét kimondja és általában kiszélesíti az ipartestületek feladatkörét. Idesorolható s általában a törvényjavaslat a 28., 29. és 30. §-ai ban foglaltak, amelyek az árrombolás terén, az árrombolás megakadályozása tekintetében, azoiikívül a tanoncok foglalkoztatásának ellenőrzésénél és a munkaszabályszerződések létrehozásánál adnak megfelelő feladatkört az ipartestületeknek. Végül az iparügyi tanács átszervezése is a célnak megfelelő intézkedés. Ha mindezeken felül megemlítem még azt, hogy szociális jelentőséget tulajdonítok a tanonckérdés ipartestületi ellenőrzésének és hogy a törvényjavaslat 22. "§-a 14 napi fizetéses szabadságot engedélyezett a tanoncok részére, akkor mindezekből — azt hiszem — megállapítható, hogy a törvényjavaslat valóban helyes és kedvező intézkedések egész sorozatát tartalmazza. Sokan kifogásolták, hogy a novella a céhrendszerre való visszatérést jelenti. En egyáltalán nem tudom ezt felfedezni és ha valamit a régi időkből átveszünk, ami annakidején jó volt és ma is jó lehet, ezt még önmagában egyáltalában nem lehet hibáztatni. A kötelező mestervizsga az, amivel kapcsolatban a céhrendszerről beszélnek. Szerintem azonban ez tulajdonképpen csak egy magasabbfokú képesítés biztosítása és ha a céhrendszernek a tanoncképzésre és a tanoncok foglalkoztatásának ellenőrzésére vonatkozó intézkedéseit mérlegeljük, akkor meg azt kell mondanom, hogy annakidején ez a szinte patriarchális intézkedés a tanoncok érdekében volt és ha ezt az intézkedést átvesszük, akkor ez szintén csak örömmel üdvözölhető és ebből még nem lehet arra következtetni, hogy ez a törvényjavaslat talán retrográd törvényjavaslat volna. Müller igen t. képviselőtársam még szigorításokat is követelt* így például — ha jól emlékszem — a 16. §-szal kapcsolatban, ahol arról van szó, hogy a kereskedői konkurrenciia megszüntettetik és a törvényjavaslat mégis bizonyos átmeneti időt engedélyez a mostani állapot likvidálására. A magam részéről azért még sem mennék el addig, hogy még

1 további szigorításokat is követeljeik; ellenben kielégítőnek tartom e tekintetben a miniszter úrnak a bizottsági tárgyalás során tett kijelentését, hogy ha jól emlékszem, két év lesz ez az átmeneti idő. amivel pro és contra meg lehet elégedni. Van azonban az ipar egyes ágazatai részéről hangoztatott néhány olyan kifogás, amelyeket a magam részéről is honorálni tudok és amelyeket mint aggályokat, illetőleg kérelmeket vagyok bátor néhány szóval a mélyen t. Ház előtt ismertetni és a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. így például szó lehet szerintem is arról, hogy a közüzemig kisipari tevékenység lehetőleg- teljes mértékben beszüntettessék, amint a székesfőváros már nagyon helyesen, majdnem tökéletesen keresztül is vitte, hogy a közüzemekben, a közüzemekkel kapcsolatosan létesített különböző kismühelyek leépíttessenek,, hogy ezek a kisiparoknak konkurrenciát ne okozzanak. Ugyanígy szó lehet arról, hogy a villamosüzemek részére a törvényjavaslat 3. $-ában biztosított szerelési munkalehetőség aggályos, 'bár itt enyhítő körülmény, hogy ez csak a községekre vonatkozóan foglaltatik a törvényjavaslatban és ott is csak akkor, ha ezt a közérdek kívánja. , A műszerésziparosok részéről felmerült az