Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. ü odúja, ugyanolyan szívszaggató látvány annak > a szegény kisiparosnak a műhelye is, amely levegőtlen és sötét, s ahol a leg-több esetben családjával, apró gyermekeivel együtt dolgozik az iparos kora reggeltől késő estig- (Farkas István: Ott is laknak!) Ne csak a 'boltosok állítólagos vagy valóságos kizsákmányolása ellen védjék meg a kisiparosokat, hanem éppen a jövő generáció érdekében, népmentési és minden más szempontból gondoskodjanak arról, hogy a felsarjadó generáció

% az inasok egészséges műhelyekben tanulhassák ímeg azt a mesterséget, amelynek megtanulására magukat szánták. T. Ház! Csak nagyon röviden még pár megjegyzést magához a törvényjavaslathoz. Az 1. $-ra nézve tiszteletteljes megjegyzésem az, hogy noha az iparosság ezt az 1. Vt kívánja s az; iparosság szentül meg van győződve arról, hogy ez az 1. § segít rajta, én mégis itt a Ház színe előtt mondom meg, hogy az iparosok tévedni fognak ebben és rettenetes csalódás éri majd őket. Miért? Azért, mert ha nem szabad egy jóravaló kereskedőnek, mint cégtársnak társulnia egy iparossal, hogy így összejöjjön a munka, a szükséges tőke és a megfelelő vevőkör, akkor mi fog történnil Ha 3—4 iparosnak lesz egy jó ötlete és ezt ipari műhely formájában meg akarja valósítani, akkor nem vehetnek majd maguknak nyiltan társul egy kereskedőt ennek a törvényszakasznak intenciója szerint, ellenben az uzsorások karmaiba fognak kerülni, akik a tulajdonjog fenntartásával sokkal szemtelenebbül fogják kizsákmányolni az iparosokat, mint ahogyan kizsákmányolta volna őket a kereskedő. Az iparosság tehát nem fogja elérni ezzel a szakaszszal azt a célt, amelyet elérni akarna. A 16. §-nál arra kérem az igen t. miniszter urat, igyekezzék megakadályozni azt, amit én tréfásan mondottam, hogy az állam beleavatkozik az életbe s úgy viselkedik, mint a bika, amikor a vásáron odakerül a gölöncsérek közé. A 16. §-nál adjon a miniszter úr átmeneti időt, legalább annyit, ha nem tud többet adni, mint amennyit a bizottságban kilátásba helyezett, mert a mai állapotnak gyors és radikális megszüntetése nem segítené elő az iparosok boldogulását, hanem ellenkezőleg, sok száz iparos pusztulását, jelentené. Itt tehát átmenetet kell statuálni, amely úgy a kereskedelem, mint az iparos számára lehetővé teszi, hogy az új helyzetbe valamiképpen beleilleszkedjék. Végül csak valamit még a sokat vitatott 19. §-ról. A törvényjavaslatnak ez a 19. § -a a i legveszedelmesebb és különösen ennek a 19. §-nak b) .rendelkezése, amely azt mondja, hogy (olvassa): »Az engedélyhez kötött ipar gyakorlása esetében, ha az iparost bűntett, az állam ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerősen elítélték«, — idáig még rendben volna a dolog — »továbbá, ha oly cselekmény miatt, amely szakmai megbízhatóságát kétségessé teszi, három éven belül kétizben jogerősen elítélték.« T. Képviselőház! Akár a falun, akár a fővárosban egy rosszakaratú rendőrkanitány, egy rosszakaratú szolgabíró, vagy egy konkurrens feljelentése alapján három héten belül hatszor el tudják ítélni azt a kisiparost. Méltóztassék elképzelni, hogy csak az egészség megóvására, az élelmiszerhamisítás megakadályozására és egyéb ilyen dolgokra vonatkozóan a mi rendeleteink köteteket tesznek ki. Ebben

r a kötetnyi rendeletben hogyan ismerje ki magát az a szeése 1936 február 27-én, csütörtökön. 43 rencsetlen kisiparos? Itt kell valami intézkedést tenni, mert különben kiszolgáltatjuk őket a közigazgatási hatóságok bosszúszomjának. (1 atacsi Dénes: Ehhez hasonló van már az italmérésnél is, de azért mégsem mennek tönkre!) Ez nem lehet és ha már törvényileg nem akar a miniszter úr másképpen intézkedni, akkor a végrehajtási utasításban kell szabatosan előírni, hogy milyen esetekre vonatkozzék a törvény. Az idő rövidsége miatt nem akarom ismételni azt, amit Bródy igen tisztelt képviselőtársam ebben a tárgykörben mondott, de neki igaza van abban, hogy a legabszurdabb dolgok keletkeznek ebből. Nem kell más, mint hogy & mérleg egy kissé rozsdás legyen, nem kell más, mint hogy a véreshurkát kicsit jobban elöntötte a vér s nem alvadt meg tökéletesen; ha ez háromszor megismétlődik egy hónapban, akkor el lehet venni annak az iparosnak az iparát. Ebben a tekintetben kérem a miniszter urat, hogy (belátással kezelje a dolgot, mert nem lehet az állam és a köz érdeke az, hogy ártatlan emberek szenvedjenek. Aki bűnös, aki visszaél azzal, hogy ipart űz, aki embertársait megkárosítja, azt büntessék meg, de a törvénynek nem szabad lehetőséget adni az alsóhatóságok számára, hogy formai okokba belekapaszkodva, az iparűzőt tönkretegye. Ezekben voltam bátor a törvényjavaslat kritikáját elmondani s miután a kormánnyal szemben politikai szempontból bizalmatlansággal viseltetem, a javaslatot nem fogadom el. (Helyes' a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Dulin Jenő képviselő úr. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen tisztelt képviselőtársam némely aggodalmát én is megértettem. Voltak olyan érvei, amelyekben én is osztozom, azonban ennek ellenére nem a javaslat ellen, hanem a javaslat mellett szólalok fel. (Egy hang a jobboldalon: Kivétel.) Teszem ezt azért, anert meggyőződésem szerint ez a törvény egy megmozdulás, határozott lépés (Pataki Dénes: Ez igaz!) a hosszú esztendők tespedő semmittevése után az ipari problémák megoldása felé. Ez magában elegendő ahhoz, hogy mi, a kisgazdapárt tagjai, ezt a javaslatot elfogadjuk. Váltig hirdettük és hirdetjük azt, hogy a (mezőgazdaság és a kisiparosság egymással olyan szoros összefüggésben van, hogy az egymástól szétválaszthatatlan, ugyanannak a törzsnek kéj hajtása, amelyek ugyanazon vonalon találják meg a megélhetési lehetőségüket. Akkor tehát, amikor most egy törvényjavaslat jön, amelyben kétséget kizáró módon vannak oly r rendelkezések, amelyek a kisiparosság régi kívánságait, mondhatnám követeléseit, megvalósítják, nekünk ezt a törvényt el kell fogadnunk. Köztudomású, t. Képviselőház, hogy mennyi iparosgyűlésen, mennyi ankéten és mennyi 'küldöttségjáráson követeltek bizonyos dolgokat az iparosak. A közvéleményben kialakult már annak a szükségessége, hogy ezeket a kisipari kívánságokat teljesíteni kell. Ez a törvényjavaslat szerintem a kívánságok egyrészét teljesíti. Szomorú tünet az, hogy amikor iá kisiparosság hozsannával üdvözli ezt a javaslatot, ugyanakkor egy másik társadalmi réteg, iá kereskedők pedig az örömünnep helyett gyászünnepet vélnek látni. Ez körülbelül ugyanaz, mint amit méltóztatott az imént Malasits képviselőtársamnak kifejteni, hogy egy tengelyt látnak, amely körül történik a forgolódás, azonban minden 6*