Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-98
42 Az országgyűlés képviselőházának 98. állapotok lehetnek azután kevésbé forgalmas városokban, olyan városokban, ahol maga a magisztrátus, a közület olyan szegény, hogy nem tudja az iparosságot támogatni, ezt rábízom a képviselő urak fantáziájára. Kétségtelen, hogy az iparosság helyzete nyomorúságos. Ha már ennél a témánál vagyunk, legyen szabad- itt valamit a miniszter úr figyelmébe ajánlanom. A miniszter úr azt hangoztatja velünk szemben, hogy nem érdemli meg tőlünk ezt a kritikát, mert ő segíteni akar az iparosságon. En voltam bátor bizonyítani, hogy segít talán egynéhány iparoson, de azok közül is csak a kövéreken, a gazdag szabóés cipészmesteren, a szegényen azonban nem igen fog segíteni. De ha . benne vagyunk az iparos segítésben, akkor ajánlok valamit a miniszter úrnak: méltóztassék egy kissé általánosságban foglalkozni az iparosság kérdésével és nemcsak egyes iparágakat kiragadni. Itt van egy ipar, amelynek ebből a törvénytervezetből semmi néven nevezendő haszna nincs, egy igen előkelő, igen tiszteletreméltó ipar, amelyet azonban nem vesznek figyelembe, ez: a vendéglátó ipar, a vendéglősök, a kávésok és a szállodások. Az urak lehetnek a tanúim, hogy az ember a városokat nem mindig a műkincsek után ítéli meg és nem mindig a műkincsek maradnak az ember emlékezetében, hanem az egyes vendéglőkben elfogyasztott jó ételek. Ha Párizsra gondolok, akkor mindig eszembe jut a kis Tivoli-vendéglő, ha Londonra gondolok, akkor Lyons jut az eszembe. Űgy van a külföldi is, aki eljut Magyarországba; nem a cigányzene, nem a kivilágított Mátyás-templom, hanem az egyik vagy másik vendéglőben elfogyasztott jó ebéd vagy vacsora, vagy egy jó pohár bor juttatja eszébe Budapestet, (Farkas István: Vagy a szállodai szoba!) vagy a szállodai szoba. Ezekkel az iparokkal szemben az egész kormányzat, a közigazgatás mintegy ellenségesen áll szemben. A miniszter úr megvédi, mint egy kherub lángpallossal a kezében, a szabómestert, a susztermestereket a kereskedő kizsákmányolása ellen. Nagyon helyesen, de méltóztatik gondolni, hogy csak a szabó és a cipész van kizsákmányolva? Ugyanúgy ki van zsákmányolva a vendéglátó ipar is, ezt fojtogatják az ételgyárak, amelyek most már nemcsak Budapest utcáin terjednek el, hanem a vidéki várorosokban is megtalálhatók. Tessék elmenni a Nyugati-pályaudvar, a Keleti-pályaudvar, a Kákóczi-út felé, mindenütt ott találjuk a hatalmas ételgyárakat, amelyek fillérekért adnak ebédet és a vendéglős nézhet az ujján keresztül. Ott látjuk minden utcában az uradalmi borméréseket is. Háromnegyedrészük nem uradalmi bormérés, hanem közönséges kapitalista vállalkozás, amelynek nincs más célja,, mint az uradalmaktól összevásárolt sunyi-savanyú vinkókat feljavítva, díszes névvel ellátva forgalomba hozni. (Baross Endre közbeszól.) Képviselő úr ne provokáljon engem, mert hozok a Ház asztalára egy pár üveget abból a vinkóból. Xlgy-e méltóztatik tiltakozni ellene, nagyon helyesen! (Pataesi Dénes: Csak jót hozzon! — Friedrich István: Nem ivásra, csak megnézni! - Farkas István: Azt nem lehet garantálni, hogy csak megnézik, mert Pataesi kiissza! — Derültség.) Itt van a borfogyasztási illeték. Három évre előre kivetik és ha közben esik a forgalom, akkor is kell fizetni. Minden új rendőrtisztviselő, aki egy városban megjelenik, amülése 1936 február 27-én, csütörtökön. bicionálja, hogy valamit kitaláljon a kocsmárosok, kávésok és szállodások ellen. Ebben a törvényben nincs semmiféle intézkedés erre nézve. Kendőri díjat, zeneengedély-díjat, szerzői díjat, 63-félo díjat, záróradíjat és nem tudom mi minden ördögöt kell ennek az iparnak viselnie és ha nem tudja viselni, akkor lekopik, összeomlik s akkor az urak összejönnek egy idegenforgalmi ankéton és azt mondják: fidonc, hogyan néznek ki a magyarországi szállodák, vendéglők! Arról senki sem beszél, hogy ezeket az iparosokat adókkal, illetékekkel és mindenféle kapitalista trükkökkel maguk teszik tönkre. Itt van a fogászat. Ha a nemrég tárgyalt orvosi kamaráról szóló törvényjavaslat életbelép, akkor a fogművesmesterek fele koldus lesz, otthagyhatja mesterségét, elmehet a Dunapartra zsákolni. A másik fele pedig felváltva börtönökben fog ülni azért, mert ezt az egyébként igen tisztes ipart teljesen és védtelenül kiszolgáltatták az orvosoknak, akik bizony nem lesznek kímélettel ezekkel a fogtechnikusokkal szemben. Beszéljek a kőművesmesterekről beszéljek a barkácsoló ácsokról, egy egész sereg <olyan kis iparágról ,amely mind teng-lengl Ezeket a nagyok minden percben agyonnyomhatják agyionüthetik, mert habár kicsik a halak, mégis jó falat ha nagy nincs. Ezt gondolja az építőmester, amikor rátámad a kőművesmesterre ezt gondolja az okleveles ácsmester, amikor rátámad a kerítéscsináló 'barkácsolóra és így tovább az élet harcában, az iparban is megvan az, ami általában megvan: a nagyok megeszik a. kicsinyeket és ez a törvénytervezet nem fogja ezeket a kisexisztenciákat a nagyoik elől megvédeni. Ez nyújt nekik formai védelmet, a gyakorlatban azionban nem ispfc haszna lesz. Végezetül egyet*. En mint szociáldemokrata a r nï tartom, hogy az ipart nem szabad agyonütni, a kapitalizmus úgyis elvégzi romboló munkáját s ami még ebből megmarad, az érték lesz, tehát értéket ne romboljunk szét. De ahhoz, hogy az érték megmaradjon, mégis csak kell valami, nemcsak törvényes rendszabályok, olyanok, amelyeken átsurran majd az élet, hanem rendszabályok, amelyek használnak és segítenek az iparnak. Itt van a műhelykérdés. Tegye a miniszter úr a kezét a szívére és mondja meg' őszintén, hogy a Gröanibös-'koranányt megelőző kormányok mit tettek a műhelykérdés rendezése -tekintetében! Semmit a világon. Adórendszerünk egyenesen lehetetlenné teszi egészséges műhelyek létstíését. A mi egész- házadórendszerünk arra van felépítve, hogy minden az államé, a háztulaj don osé semmi- Ma a műhelyek utáni jövedelem olyan kicsi, hogy nem fizetődik ki műhelyeket berendezni. Ha Keibel képviselő úr arról beszél, hogy az iparosok csakúgy, mint a szocik ki&zorumak a város perifériáira, hogy mesterségükkel ne rontsák az urak levegőjét, akkor ebben nagy része van a mi adórendszerünknek, nagy része van annak, hogy a'háztulajdonosoknak nem érdemes egészséges műhelyeket létesíteni és egészséges műhelyeket bérbeadni. Vettem magamnak a fáradságot, mielőtt felszólaltam volna, kimentem a Józsefvárosba és a Ferencvárosba, azokra a területekre, ahol iparosok nagy számban élnek. A magam pátriájában is megnéztem az iparostműhelyeket és mondhatom, amilyen szívszaggató látvány a falusi nyirkos műhelyek bűzhödt, levegőtlen
