Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-98
Az országgyűlés képviselőházának 98. vesztegetés árán alkalmasnak találtatott arra, hogy elkészíthesse a remeket, akkor gondoskodni kellett arról is, hogy legyen annak a két mesternek, aki a remek készítése közben őt őrizte, enni- és innivalója bőségesen. Minthogy ezek rendszerint szegény mesterek voltak, és minthogy annak a szegény legénynek a költségén ettek-ittak, sokszor három hétig sem készült el a csizma, a ruha, mert mindig találtak valami hibát rajta, amelyet a legénynek ki kellett javítani, s ez alatt ők a legény költségén éltek. Mindig nagyobb lett tehát a stőrereknek vagyis azoknak a száma, akik kívülmaradtak, mert látták ezt a korrupciót, ezért nem nagyon igyekeztek a céhekbe. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a halálos döfést a kapitalista termelés, a technika fejlődése, a tömegtermelés adta meg a céhrendszernek. Ahogy nem lehet visszatérni a faekéhez, a faggyúgyertyához és az üveggolyóhoz ma, az elektromosság korszakában, — amint nagyon helyesen mondta előttem szólott t. képviselőtársam — ugyanúgy nem lehet visszatérni a céhrendszerhez sem. A céhrendszer emlegetésével csak egy kis bódítót öntenek az iparosság poharába, az iparosság ezt megissza és lelkesül a »régi, boldog céhkorszakért«. Tessék letenni erről. A fejlődés egy pár év múlva be fogja bizonyítani, hogy a céhkorszakot visszasírni: kár volt. Ez csak olyan, mint amikor a mostani öregemberek szívesen emlegetik, hogy: Széli Kálmán korában volt itt boldog élet! (Derültség.) Igen, mert akkor húszévesek voltak. A céhkorszak idejében volt boldog élet? Akkor sem volt boldog élet, mint ahogy ma sincs. Az életért akkor is harcolni kellett és az győzött ebben a harcban, aki ügyes, erőszakos, vagy ravasz volt. Ma is így van, (Friedrich István: Igaza van! így van teljesen! — Ügy van! Ügy van! a ssélsőbaloldalon.) Volt egy korszak Magyarországon a céhkorszak után, amikor a liberalizmust tartották az egyedül üdvözítőnek. Emlékszünk még rá, hogy egy cég Besztercebányán, egy másik pedig Temesvárott cipőgyárat létesített. A Turulcipőgyár, amely nagy tőkével létesült Temes; várott, különösen fájt a cipőiparosoknak, ami érthető is volt. Deputációt menesztettek tehát az akkori kereskedelemügyi miniszterhez, Hegedűs Sándorhoz, aki nagyon fegyelmezett, nagyon jó koponya volt. Elsírták előtte bánatukat: Kegyelmes uram, ha meg méltóztatik engedni ennek a két gyárnak a felállítását, akkor pár ezer cipész feleslegessé válik, bezárhatja műhelyét. A miniszter atyai jósággal azt mondotta nekik: Kedves barátaim, örüljenek, hogy ezeknek a gyáraknak a felállítását megengedem, mert amíg maguk most abban a szutykos műhelyben dolgoznak hajnaltól késő estig, rontják a szemüket, törik a derekukat és annyit sem keresnek, hogy maguk és családjuk jóllakhassék, addig a gyárak felállítása után elmehetnek dolgozni a gyárba, tíz óra a napi munkaidő, ragyogó tiszta műhelyekben dolgozhatnak, gyönyörűen kattogó gépek mellett, amelyek ritmikusan adják a munka szimfóniáját. Olyan szépen beszélt, hogy azok a szegény cipészek és csizmadiák könnyes szemmel hallgatták. Megnyílt a gyár, de nem került oda egy sem a isuszterek közül. A kapitalizmus tanulatlan munkásokat szerződtetett, akiket egykét kézmozdulattal betanítottak a munkára. Volt tehát egy korszak, amikor az egész ország tapsolt a miniszternek liberális gazdaságpoli tili ÉPVISELÜHÁZI NAPLÓ. VI. ülése 1936 február 27-én, csütörtökön. 41 kajáért. (Friedrich István: A minisztereknek mindig tapsolnak! Azért miniszterek!) T. Képviselőház! Emlékszünk még a régi iparosvezetők nevére, gr. Zichy Jenő, Mudrony Soma, Gelléri Mór és Szterényi József nevére. Hány iparosgyűlést tartottak ebben az országban! (Friedrich István: Ezret és ezret!) S ez a négy úr mindenütt szónokolt ezeken a gyűléseken. Mégis mi történt tulajdonképpen? Az, ami ma a mozikban: amikor már nagyon fülledt a levegő, akkor bejön egy ember egy nagy fecskendővel, amellyel jó illatot fecskendez a levegőbe és az emberek elkábulnak. Gr. Zichy Jenő, Mudrony Soma, Gelléri Mór, Szterényi József egyebet sem tett, mint ilyen kellemes illatot fecskendezett a gyűléseken, amitől az iparosság elkábult. Az ünnepély után hazamentek, levetették az ócska Ferenc Józsefkabátot — s megmaradtak a régi bajok, régi gondok. Nos, megváltozott a helyzet a világháború után. A világiháború hazánkra szerencsétlen kimenetelű volt, elszegényedtünk, megfogytunk; de nagyon is elszaporodtak az iparoseszkimók, ellenben nagyon meggyérültek; ' ai fogyasztó-fókák. Előállottak tehát a bajok, amely bajok orvoslását az iparosság a kormánytól kérte. 1921-ben tartották, az új honalapítás után, az első nagy iparoskonventikulumot a régi képviselőházban. Összejött Magyarország iparosságának képviselete; egy szerény sarokba engem is beengedtek. Hát, t. képviselőtársaim, ha azoknak a beszédeknek, amelyek ott keresztény és nemzeti részről elhangzottak az iparosok felé, csak egy tizedrésze valósult volna is meg, akkor ma nem beszélnénk iparosnyomorról. Ott a céhrendszer visszaállításától a marxisták kiirtásáig, azután a kereskedők kerékbetöréséig és a zsidók kikergetéséig mindent megígértek az iparosságnak; még adóelengedést is ígértek, ami pedig nagy szó Magyarországon. (Friedrich István: A botbüntetést nem?) Természetesen azt is, (Farkas István: Azt kaptak!) botbüntetést az árdágító kartelekre, botbüntetést a kontárokra, a szocialista agitátorokra, a zsidó kufárokra. Arról senki sem beszélt, hogy ha az iparos valamit elfuserál, mit kapjon érte. Ez volt az aranykorszak, amelynek utóhullámait még ma is érezzük s amelynek egyik hullámcsapása az a törvénytervezet, amely előttünk van. A legutóbbi 15 esztendőben a' váltakozó kormányok megerősítették az iparosságot ama hitében, hogy törvénycsavarintással, paragrafustologatással lehet az iparosságon segíteni. A szegény naiv iparosság ezt elhiszi és boldog abban a hitben, hogy most kap egy törvényt, amely majd átsegíti őt az élet nehézségein. Pedig nem segít semmit, mert az iparosság helyzetén, mint bátor voltam mondán.!, csak egy nagy, átfogó gazdasági reform ^ főképpen a jövedelemeloszlás reformja, a létbizonytalanság megszüntetése és a gyökeres adóreform segíthet Magyarországon; ez tenné fogyasztóképessé a népet s ez hozná az iparosságot olyan helyzetbe, hogy meg tudjon^élni. Hogy nyomorban van-e az iparosság? Csak egy városból, amely még nem is tartozik a nyomor-váró sok közé, legyen szabad egy pár megrázó adatot felsorolnom. Győrben, ebben az 50.000 lakosú, élénk forgalmú iparos és kereskedő városban 1600 iparos közül 1933^ban 62 jelentkezett inségmunkára, 1935-ben már -158 iparos jelentkezett inségmunkára. Hogy milyen 6