Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

461 Az országgyűlés képviselőházának J egyszerre értékesítik és nem az egyes egyedeik kis detailtételefcben viszik azt piacra. Hasonlatoskép tudnék több példát is errevonatkozólag felhozni, de még csak egyet hozok fel, az egységes szövetkezeti tejértékesítést egy baranyamegyei községben, amely község unióidig pár fillérrel magasabb áron értékesítette produktumait, mint az őt környező nagybirtokok. Az elmondotítatk alapján, .azt hiszem, bátran levonhatom azt a konklúziót, hogy a telepítéssel junktim'ban hasonló fontosságú következménynek kell lennie a szakoktatásnak és az értékesítésnek. De tovább megyek, nem is tudom ennek a telepítésnek az eredményességét elképzelni, ha nem adunk a telepítendő lakosság kezébe olyan fegyvert, amelyen keresztül elöhbrejutását meg tudja szerezni, előbbrejútásának alapjait meg tudja teremteni. Legyen szabad ezzel kapcsolatban a beszédem elején elmondott definíciót kibővíteneni, illetőleg egy magyarázatot (hozzátoldanom. A nagybirtok egyrésze átalakítandó kis- és középbirtokká olyan feltétellel, hogy azok akként egyesíttessenek, hogy a nagybirtok minden előnyét élvezzék és ezenfelül a kisbirtok minden adottságát teljes egészében kihasználják. Sokan azt mondhatnák és talán gondolják is, hogy ezen szakoktatáson keresztül kereskedelmi organizációval valami politikum, vagy valami megkötöttség alapját akarnám letenni. Az ilyen gondolatot eleve visszautasítom. Az ideális elgondolásból legyen szabad csak anynyit mondanom, hogy ennek idehozásával célom csak az volt, hogy körülbelül miként lehetne és miként kellene ma a soka közös nevezőn nem lévő agrártársadalmat úgy közös nevezőre hozni, hogy ezen közös nevezőre hozásnak legtöbb és legfőbb eredményeit ugyancsak ez az agrártársadalom élvezhesse. Ezt az organizációt én úgy képzelem, mint a körülöttünk lévő levegőt: nem látjuk, de mindenütt ott van, érezzük éltető erejét, ha azonban súlyossá válik, akkor elnyom bennünket, mert mindenütt ott lévén, nem tudunk szabadulni tőle. Kereskedelmileg legyen szabad talán ezen előbbi mondatomat akként magyaráznom, hogy olyannak kell lennie ennek az organizációnak, illetőleg létesítménynek, hogy ne lehessen az az érzésünk, hogy tőlünk vesznek meg mindent, hanem annak az érzésünknek kell lennie, hogy mi adunk el, mert mi igazán csak akkor vagyunk boldogok, ha úgy tudjuk, hogy mi adunk el. Hasonlatosnak vélném ezt az organizációt egy olyan invesztícióhoz, amely inveszticiónak a busás kamatát mi élvezzük, amely invesztíció nemcsak, hogy a busás kamatot hozza meg nekünk, hanem egy meglehetős súlyos kvótájú amortizációt is kell meghoznia, mert az ilyeténképpen kiépített organizáció a munkaalkalmak százát és százát jelenti. Ezek bármilyen lassan fejlesztődnének is, végeredményben mégis csak a közület terhére történnének és csak akkor s csak abban az esetben tudná ezt nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is elbírni az a közület, ha ő annak effektív, tényleges hasznát és eredményét látná. Azoknak, akik esetleg ezen organizáció keretein belül munkaalkalomhoz juthatnának, abban a szent meggyőződésben kell élniök és dolgozniok, hogy nekik mindig és mindenkoron többet kell a köznek adniok, mint amennyit a köz nekik ad. T. Ház! Ne méltóztassék furcsának találni, hogy ezeket a kérdéseket éppen a telepítéssel 12. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. kapcsolatosan a földmívelésügyi miniszter úrhoz, illetőleg az államtitkár úrhoz adresszál, tarn, de ezek nagyon fontos gazdasági kérdések és nagyon érdeklik az agrártársadalomnak nemcsak azt a részét, amely a telepítésen keresztül tud földhöz jutni, hanem az egész őszédességet, S hogy idézzem a földmívelésügyi miniszter úrnak ezelőtt két nappal elhangzott szavait, amikor ő a kormányzó úr ő főméltóság át úgy fogadta, mint a magyar mezőgazdaság felelős sáfárja: ennek a felelős sáfárnak kezében kell összefutnia minden agrárvonatkozású kérdésnek, a termelésre való buzdításnak, a többtermelés vezetésének épúgy, mint az értékesítés kérdéseinek is, mert amikor az egyik oldalon ő buzdít és bátorít arra, hogy többet termeljünk, ugyanakkor éppen neki kell gondoskodnia, hogy ez a többtermelés ki is fizetődjék. Hogy a magyar gazdatársadalom mennyire hálás tud lenni a vezetésért s mennyire meg tudja hálálni azt termeivényei minőségének az emelésében, erre nézve legyen szabad kikapnom azt a megjegyzést, amelyet a vásárral kapcsolatosan viszont az államtitkár úr tett, mondván, hogy a válság megpróbáltatásainál is nagyobb és erősebb a magyar gazda tudása és haladni akarása. Én a szakoktatás kérdésének említésével azoknak a tudását ajkartam gyarapítani, akik, sajnos, ma nem rendelkeznek azzal az anyagi erővel, amellyel a haladni vágyásukat alátámaszthatnák, vagyis a helyes, célirányos és jó értékesítést akartam megjelölni. Az értékesítéssel kapcsolatban még meg akarom említeni azt, hogy nem óhajtok a kereskedelem ellen dolgozni, én a magyar agrártársadalom számára ezzel a gondolat- és eszmefuttatással semmi többet nem akarok megkeresni a kisbirtokosokat illetően, mint azt a differenciát, amely a szétszórt s nem egységesített értékesítés és az egységesített értékesítés között van. Sajnos, nem tudtam pontosan utánaszámítani, de tudom, hogy ez nagyon jelentős összeg, szerény véleményem szerint súlyos milliókat, de talán súlyos 10 milliókat tesz ki az agrártársadalom javára. Valószínű, hogy sokan foglalkoztak ezzel hasonló gondolatokkal, foglalkoztak a múltban, foglalkoznak a jelenben és foglakozni fognak a jövőben is. Itt kell megemlítenem a magyar, sajtónak tárgyilagosságát, amellyel ezt a kérdést kezelte és jóakaratát, amellyel ezt a kérdést előbbre óhajtotta juttatni. Szerény nézetem szerint a telepítéssel kapcsolatban és ezen keresztül átvitt értelemben az egész magyar előrejut ásnak és haladásnak ugrópontja ez a kérdés és talán azt mondhatom, hogy nem is párhuzamosan, de előbb kellett volna ezt a kérdést megoldanunk, s akkor ma sokkal messzebbre volnánk. Bármennyire ideálisan fogjuk is fel a dolgokat, mégis vissza kell térnünk az örök materlaliztmusira, imégpedig annak arra a tételére, hogy minden ipar, minden foglalkozási ág, minden ember olcsón óhajtja szükségleteit beszerezni és termel vényeit drágán óhajtja eladni. Minden egyes foglalkozási ágnál rendelkezésemre áll az a lehetőség, hogy papirossal és ceruzával nemcsak hozzávetőlegesen, de nagyon kis hibalehetőséggel ki tudjam számítani vállalkozásom eredményét, vállalkozásom nyereségét. Sajnos, a mezőgazdaságnál ilyen nagy pontossággal nem számolhatok. Mi. mezőgazdák, csak hozzávetőleges adatokat kapunk, mert kötelességünknek eleget teszünk akkor, ha a fennálló szabályok ée tapasztalatok