Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 11 szerint csekély erőnkből elvégezzük azt a munát, amelyet az időjárás nekünk megenged. Hogy ez a munka eredményes lesz-e, vagy nem, az rajtunk kívülálló tényezőn múlik, amelyet mi, gazdák, »Istenáldásnak« szoktunk nevezni. Mi gazdák dolgozunk, és akkor, amikor talán egy péterpáli rekkenő meleg egy egész esztendő munkáját tönkreteszi, nem siránkozhatunk azon, ami volt, hanem dolgoznunk kell azon, hogy az eke újra a földbe kerüljön, a föld megforduljon és reménnyel vagyunk tele a következő esztendőre. Az agrártársadalom és annak minden egyes tagja, ha tavasszal kimegy, látja a baktériumok miriádjait és érzi, hogy hogyan kél a föld. Ő meg tudja érteni és látni, hogy az a búza hogyan nő. Az állattartás eredménye hosszú évek keserves munkájának köszönhető. Szeretettel és ragaszkodással kell ezeket a kérdéseket elintézni. Ha ezeket a lelki momentumokat figyeljük, .akkor ezek azok lesznek, amelyek érthetővé teszik azt, hogy mi a rideg kereskedelemi számokkal foglalkozni nehezen tudunk. A mi foglalkozásunkban sokkal több a természetimádás és az anyaföldnek szeretete, mint a profitlehetőség, s ezért kell és múlhatatlanul szükséges, hogy e bajok közül, amelyek talán csak ma bajok, agrártársadalmunkat kiemeljük és megtanítsuk járni. Tekintettel arra, hogy itt a telepítési javaslat egy láncszeme annak a programmnak, amely az előbb elmondottak felé irányul, s mivel bizalommal viseltetem a kormány iránt, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Képviselőház! Előttem szólott Szily Márton t. képviselőtársam a bérlőszövetkezetekkel és a szakoktatással kapcsolatban elmondott megjegyzéseit teljesen magamévá teszem és azokkal minden tekintetben egyetértek. Minthogy beszédének lényege tulajdonképpen erre a két pontra helyeződött, azért beszédével hosszasabban nem is foglalkozom. T. Ház! Egy esztendővel ezelőtt az egész országban a képviselőjelöltek választási gyűléseken jelentek meg, és ezeken a jelöltek is és maga a miniszterelnök úr is szóvá tették azokat a reformokat, amelyek hivatva lesznek a magyar nép gazdasági helyzetét megerősíteni, az önálló kisexisztenciák számát szaporítani, a munkanélküliséget megszüntetni és egyáltalában olyan új viszonyokat teremteni ebben az országban, amilyeneket ettől a reformparlamenttől a választópolgárság ós a magyar polgárság egyáltalában elvárhat. Ezek között a reformjavaslatok és reformtervek között legelsősorban emlegették azokat a gazdasági vonatkozású javaslatokat és terveket, amelyek többek között a földreformmal kapcsolatban hivatva vannak a magyar nép széles rétegein segíteni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, 'képviselő urak! Mózes Sándor: Sajnos, azok a remények és azok a várakozások, amelyéket a képviselőjelöltek országszerte, különösen a telepítési és hitbizományi javaslattal kapcsolatban felkeltetteik, nagyon kis mértékben valósultak meg. Hiszen reformokról beszélve, nem azt akarjuk, hogy 20—25 esztendő múlva élvezzék a magyar állampolgárok a reformok gyümölcseit, hanem 2. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 465 az ígéreteknek megfelelően azt kívánják, hogy ezek a reformok tényleg segítsenek is a jelenlegi lehetetlen állapotokon, hogy a reformok tényleg segítsenek is, vagy legalább is igyekezzenek segíteni a gazdasági helyzeten, a társadalmi bajokon és a mai válságos helyzethez képest valóban orvosolják is azokat a bajokat, amelyekben ma az ország egész népe tengődik. T. Ház! Ha ma végigtekintünk (Dinnyés Lajos: Az üres padsorokon! — Derültség.) az üres padsorokon (Propper Sándor: Nyolcórás ülések vannak!) és ezen a javaslaton, le kell mondjunk reményeinkről. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne folytassanak beszélgetéseket. Mózes Sándor: Ha végiggondoljuk a mai gazdasági és szociális helyzetet, akkor nem is kell nagy rosszakarat hozzá, hogy egy temetőhözi hasonlítsuk ezt a helyzetet, amelyben a munkanélküli magyarok és mindazok a reményt vesztett magyarok élnek, akik közül évente ötezren dobják el maguktól az életet azért, mert ez a második éve együttülő reformparlament (Jenes András: Még egy éve sem ülünk együtt!) nem gondoskodik olyan reformok megvalósításáról, amelyek ezeket a lehetetlen társadalmi bajokat orvosolnák. T. Ház! Telepítési törvényjavaslatot már többször is tárgyaltak a magyar parlamentben. A legelső ilyen irányú törvényjavaslat volt az 1894 : V. te. a telepítésről. S most» amikor a telepítésről és más földbirtokpolitikai kérdésekről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor^ természetesen legelsősorban is meg kell határoznunk azt, hogy mit is értünk tulajdonképpen a telepítés fogalma alatt; iazt értjük-e, amit ez a javaslat tartalmaz, (Propper Sándor: Be kellene ide telepíteni néhány képviselőt!) vagy pedig más idegen fogalmat értünk-e alatta, ami nincs meg a törvényben? Én úgy érzem,- hogy a telepítés fogalma, amelyről ez a törvényjavaslat tárgyal, hiányzik a törvényjavaslatból, de hiányoznak azok az intézkedések is, amelyek szükségesek a telepítésnek az életben való megvalósítása céljából. Mert mit értettünk régebben telepítés alatt? Régebben azt értettük telepítés alatt, ha a visszavándorlókat, a nincsteleneket földhöz juttattuk akkor is, amikor nem rendelkeztek azzal a vételárral, amelyet a föld ellenértékeképpen fizetniök kellett volna. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a törvényjavaslatnak, amely előttünk fekszik, éppen az a legnagyobb hibája, hogy a nincsteleneket teljesen kirekeszti a telepítés áldásaiból. Az 1894 : V. te, amely a telepítésről szól és amely ma is érvényben van, mindjárt 1. Vában a következőket tartalmazza (olvassa): »Az állam, a magánbirtokosok és a földbirtokot tulajdonjoggal bíró községek a jelen törvény rendeletei szerint telepeket alapíthatnak, akár új községek alapítása, akár már létező községeknek hozzátelepítés által leendő megnagyobbítása céljából.« A 3. § pedig arról rendelkezik, hogy (olvassa): »A^ telepítő köteles ingyen, illetve vételár fizetésének kötelezettsége nélkül átengedni a középületek, (a templomokat is beleértve) és a jegyző, a pap, a tanító és a kisdedóvó lakóházaihoz szükséges beltelkeket, úgyszintén az utak és utcák létesítéséhez szükséges területeket is. A telepítő tartozik továbbá a telepítési terület kiterjedésének legalább 5%-át ingyen, illetve vételár fizetésének kötelezettsége nélkül közcélokra átengedni.« A törvény azután meghatározza azt, hogy mekkorának kell lenniök a 68*