Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 463 rendelkezésemre áll. Hasonlatos ehhez a telepítés is. Ha egy bizonyos földterületből, bizonyos ingatlanból egy darabot leszakítok, akkor nem vehetem számításba ezt az egész területet telepítés céljára, elsősorban arról kell gondoskodni, hogy azon a földterületen dolgozó munkásság megélhetése biztosítva legyen. Az átengedésre kötelezett ingatlanon az átengedési kötelezettség időpontjában lévő cselédség létszámára vonatkozólag a 9. és a 28. <>-okban találunk intézkedéseket. Ezt a kérdést az arányos csökkentés alapján rendezik, vagyis arányosan kell csökkentenem az elidegenített földterület cselédlétszámát is. Bármennyire látom az arányosságot, mégis meglehetősen nagyszámú olyan nincstelen cseléddel, gazdasági alkalmazottal kell számolnom, akik a telepítéssel kapcsolatban elhelyezésre várnak. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Méltóztassanak elképzelni azt, hogy olyan emberek, akiknek még az ősei is generációkon felfelé mástól kapták az időbeosztást, hogyan tudnak máról-holnapra szabaddá lenni, illetőleg, ha saját birtokukba kerülnek, ökonomikusán tudják-e önmagutkat adminisztrálni. Sajnos, kénytelen vagyok ezt tagadni, mert nem tudják önmagukat ökonomikusán adminisztrálni. Erre csak egyetlen egy példát hozok fel bizonyítékul. Magam is egy telepes község közelében éltem és élek és látom azt, hogy bizony sok esetben, de az esetek nagyobb hányadában generációk szükségesek az önmunkálkodás racionális beosztására. Ez adja tulajdonképpen talán a legnagyobb alapját annak, hogy a szakoktatás kérdésével foglalkozzunk. Szükségesnek látom a mezőgazdasági szakoktatást, mint egy parallel intézkedést a telepítéssel kapcsolatban nemcsak azoknak az egyedeknek telepítése alkalmával, akik eddig nem rendelkeztek saját földdel, hanem azoknál is, akik már rendelkeznek, illetőleg rendelkeztek valamelyes saját birtokkal és ezt az ingatlant kiegészítették. Továbbmenőleg szükségesnek tartom azonban ezt az oktatást kiterjeszteni azokra is, talán bizonyos fokig kötelezővé is tenni, akik ennek a javaslatnak keretén belül nem juthatnak földbirtokhoz, mert több van nekik, mert már korábban is rendelkeztek megfelelő számú hold földdel. (Czirják Antal: Gazdasági felügyelők kellenek!) Nagyon jó, de sajnos, nem elégséges. Tudniillik, ha a mai gazdálkodás folyamatát nézzük, akkor látjuk, hogy az a kisbirtokon bizonyos fokig empirikus alapon történik, sőt, sajnos, vannak egyes középbirtokok is, ahol ez az empirizmus feltalálható. Tradíciók, hosszú praktikus tapasztalatok alapján folyik a munka. Ezekben a praktikus tapasztalatokban mindig nagyon sok igazság található fel, azonban egy bizonyos maradiság jellegét is látjuk, amennyiben, ha egy újításról, vagy egy új növényféleség termelésének bevezetéséről, vagy az állattartás valamely intenzívebb módjáról van szó, egyáltalán nem juthatunk előre, vagy ha igen, csak nagy nehézségek árán. Ezt a kérdést iákként vélném megoldani, hogy téli mezőgazdasági szakiskolát kellene létesítem minden járás székhelyén. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Hála a jó Istennek, hogy a pénzügyminiszter úr ő exoelleneiája it KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. van, legalább hallja ezt. (Derültség. — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Adok fedezetet rá a költségvetésben! — Éljenzés a jobboldalon.) Csak, sajnos, keveset. Az eminens hallgatókat, akik kikerülnek ezekből az iskolákból, támogatásban kellene részesíteni olyan irányban, hogy miniden községben legalább is egy, de nagyobb községekben kettő, vagy három, mintagazdaságot tudjanak létesíteni, amelyen keresztül az elméletet, a »miért«-et bebizonyíthassa ,a szomszédainak és a községbeli lakótársainak, hogy őket előhaladásra serkentse. Szükség van ennek a »miért«-nek megmagyarázására két okból is. Szükség van egyrészt azoknál, akiknek nincs meg az anyagi lehetőségük, hogy ezeket az iskolákat látogassák, másrészt azoknál, akik már deresedő fejjel mena óhajtanak az iskola padjaiba leülni vagy nem tudják oly gyorsan felfogni az iskolában eltanultakat, — hoigy otthon praktikus úton szerezhessék be tapasztalataikat. Ezzel kapcsolatosan örömmel kell üdvözölnöm azt ia módosítást, amely a 46. § 4. bekezdésében akként rendelkezik, hogy ügyelni kell arra, illetőleg módot kell találni arra, hogy minden járás területén legalább egy, a környékbeli birtokoknak megfelelő családi kisbirtok hasíttassék ki és ezen mintagaz das ág létesíttessék. Ezt — szerény véleményem szerint — megtoldaná az én előbbi propozicióm. Tisztelt Ház! Ha egy kisbirtoknak az üzemmenetét Összehasonlítjuk egy nagyobb birtok üzemmenetével, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ha a nagyobb birtok kizárólag egyedül csak szemtermeléssel foglalkoznék és a szemtermelésnek megfelelően extenzív állattartással, vagyis extenzív gazdálkodással foglalkoznék, ebben az esetben sem a munkabér fizetési kötelezettségének, sem egyéb kötelezettségének nemtudna leget tenni. Ha az okát keresem hogy miért tud mégis ennek eleget tenni, sőt miért tud előbbre is jutni, akkor azt fogom látni, hogy nagyobb szakképzettséggel rendelkezik cinnek a birtoknak a vezetője, mint ia kisbirtokos társadalom általában, de továbbmenőleg sokkal intenzívebb kereskedelmi életet él, mint a kisbirtokos társadalom láltalában. Ez önkéntelenül felveti azt a gondolatot, hoigy az előbbi szakoktatás ne bővíttess ék-e ki és ezen a létesítményen keresztül ne gyakoroltassék-e a kisbirtokos társadalomra olyirányú ingerencia, hogy a saját maga értékesítését a lehetőségekhez képest egyesítse és élvezhesse az egyesített értékesítésnek mindem előnyét. Ez nemcsak magára az^ értékesítésre vonatkozik, ea a termelés menetére is vonatkozik. Legyen szabad i|tt egy pár példát felhoznom. Az a község példának okáért, amely a sertés fialását lehetőség szerint egy hónap leforgása alatt eszközölteti, egészen egységes anyagot kap és én példákat tudnék felhozni Somogy megyéből, hogy az ilyen község menynyivel magasabb áron, sőt mondhatnám mindig az uradalom falka-árám tudja értékesíteni sertéseit és süldőit, a másik metódussal szemben, ahol ez a rendszer nines bevezetve, ahol a legjobb esetben csak a szedett sertés sanyarú árát tudhatja a kisbirtokos elérni. Hasonló pl. az értékesítés egységesítésénél az a példa is, lamidőn egy községben 10—15—20 q. lóhere, lucerna vagy egyéb kereskedelmi mag termeltetik, illetőleg termés van ilyen mennyiségben, mennyivel jobb árat lehet elérni akkor, lia ezt