Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 11 sam ezzel elérni óhajtott, amennyiben éppen ő említette, hogy ilyen módon éppen nem bi­zonyos, hogy ott kapható föld, ahol földbirtok­politikai célokból arra szükség van. Ez a ma­gyarázata annak is, miért nem tudom ma­gamévá tenni azt az elgondolását sem, hog: ő azt kívánja, hogy az ezer holdon felüli bir­tokok tekintetében a kormány szüntesse meg a gazdavédelmi rendelkezéseket. Erre lényegileg ugyanaz a feleletem, amit most voltam bátor elmondani, azzal a kiegészí­téssel, hogy a gazdavédelmi intézkedések meg­szüntetése nem mindig szolgál, sőt sok esetben egyáltalán nem szolgál semmiféle földbirtok­politikai célt. Utalnom kell egyébként arra. hogy az életbeléptetendő magánegyességi eljá­rás mindenesetre lehetővé fogja tenni azt, hogy ebből a csoportból is, amennyire lehetséges, bi­zonyos ingatlanok felhasználtassanak a meg­határozott célokra, amint azt különben a tör­vényjavaslat kifejezetten meg is mondja. A telepítés mibenléte körül egyébként fo­galmi zavart állapíthatunk meg, amennyiben, mint tudjuk, nagyon sokféle telepítés van. Hogy mást ne mondjak, van új község létesí­tése, van ' hozzátelepítés, van tanyai telepítés, községvégi telepítés és így tovább. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az 1894 : V. törvénycikk, amely először rendelkezett a telepítésről, hozzá­telepítésnek minősítette az olyan lényegileg földbirtokpolitikai reformot, hogy tíz telepes­nek letelepítésével, vagy pedig — hogy más szó­lal fejezzem ki magamat — tíz embernek föld­hözjuttatásával a falu határát kiegészítik és ezzel a falu lakosságának számát emelik. A föld birtokpolitika célkitűzéseinek és a telepí­tésnek az alapgondolata azonban lényegileg ugyanaz, éspedig önálló, életképes mezőgazda­sági egységek létesítése. Amikor tehát ezt a kö­zös célt óhajtja szolgálni ez a törvényjavaslat is. a legkevésbbé sem indokolt azt mondani. hogy egyrészt a javaslat 1. § 2.) bekezdésének szövegezése, másrészt pedig az egyik későbbi fejezet, éspedig a X. fejezetben foglalt telepí­tési megoldások tulajdonképpen háttérbe szorít­ják magát a telepítést, mert hiszen éppen az. amit az előbb bátor voltam elmondani, világo­san bizonyítja, hogy a telepítés igenis preg­náns és vezető tétele ennek a törvényjavaslat­nak, még akkor is. ha a javaslat X. fejezete külön foglalkozni kíván a 'községtelepítéssel is, minthogy a X. fejezetben a községtelepítés megoldása és ennek előkészítése van lefektetve. Azt gondolom, t. Képviselőház, hogy amikor az. ellenzéki oldalról keveslik azt a földmeny­nyiséget, amely a törvényjavaslatban lefekte­tett eivek megvalósítása esetén megmozdulhat, akkor nagy tévedésben vannak éspedig azért, mert — az én véleményem szerint — a javaslat­ban szereplő földek megmozdulása többletnek tekintendő, ahhoz az ingatlanforgalomhoz ké­pest, amely egyébként is minden esztendőben állandóan folyamatban van. Éppen azok a sta­tisztikák, amelyeket e tekintetben ismertettek az előttem felszólalt képviselő urak, bizonyítot­ták, hogy minden esztendőben jelentkezik bizo­nyos mértékű természetes felaprózódása a nagy­birtoknak, minden esztendőben elég nagy terü­let alakul át kisbirtokká. A törvény intézkedése ezt fokozni fogja, ki fogja egészíteni és meg fogja hozni azt a bizonyos többletet, amelyet ellenzéki oldalon úgy tüntetnek fel, mintha tulajdonképpen ezzel kimerülne minden, amivel a törvény céljának megvalósulása felé hala­dunk. . 2. Ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 453 Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy a törvény megengedi az úgynevezett magánpar­cellázási eljárás folytatását. Az indokolásban is van errevonatkozólag utalás, maga a föld­mívelésügyi miniszter úr pedig a javaslat bi­zottsági tárgyalása során éppen az én kérdé­semre szíves volt ezt megemlíteni és megerő­síteni azt a felfogásomat, hogy az előző jog­szabályokon kívül a mostani törvény is lehe­tővé teszi a magánparcellázási eljárás folyta­tását. Lehetővé teszi, hogy magán birtokosok, földbirtokos községek, vagy más testületek is foglalkozzanak a parcellázással. Ilyen módon — nagy tőkét vivén bele — megvalósul az az elgondolás, hogy az állam ösztönözze az embe­rek tekintélyes részét is arra, hogy azon a ha­táron felül, amelyet az állam anyagi ereje lehe­tővé tesz, a parcellázásnak és telepítésnek kér­désével foglalkozzék. A felszólalt képviselő urak legnagyobb ré­sze különösen a földbirtokpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Én tehát ezekkel a kérdésekkel nem óhajtok tovább foglalkozni, hanem áttérek arra a kérdésre, amelyet Rassay t. képviselő­társam is megemlített, amikor azt • mondotta, hogy ez a törvényjavaslat a függőségek egész sorozatát állapítja meg a kormány és földtulaj­donosok között. Ezzel felszólalásom tulajdon­képpen jogi térre tévedt át. .amelyben az a kér­dés döntendő el, vájjon a.javaslat mélyebben nyúl-e bele magán tulajdon jogunkba, mint amennyire ez a kitűzött cél elérése érdekében szükséges; a további kérdés az, hogy ha igen, akkor fennforog-e olyan sérelem, amely alkot­mányjogi vonatkozásban aggályos lehet. A törvényjavaslatnak 4. §-a állapítja meg azokat az ingatlanokat, amelyek a törvény cél­jaira felhasználhatók. Ezek között vannak — amint már több ízben hallottuk — a mintegy 30.000 holdat kitevő vagyonváltságföldek, azok a körülbelül ugyancsak 30.000 holdat kitevő in­gatlanok, amelyek illeték- és adótartozásoknak földben való lerovása folytán kerülnek az állam kezére, a vagyonelkobzó bírói ítéletek alapján állami kézre kerülő ingatlanok, továbbá a sza­badkézből megvásárolt ingatlanok — ezek ugyan nincsenek számszerűen meghatározva, tehát mindig az állam anyagi ereje, vagy pe­dig a földkínálkozási lehetőségek szabják meg ezek területét — lényegileg idetartozandónak állapíthatjuk meg azután a 6. i-ban említett úgynevezett hitelintézeti ingatlanokat, ame­lyek terjedelmét kereken 240.000 katasztrális holdban határozhatjuk meg. Ezek után jön az elővásárlási jog gyakorlásával szerzett ingatj lanok csoportja, azután a védett birtokok közé számított ingatlanoké és csak ezután van szó arról, hogy az átengedésre kötelezett ingatla­nok szolgálják ennek a törvényjavaslatnak célját. Meg kell tehát állapítani azt, hogy rang­sorban a hetedik helyen állnak a kötelezően átengedett ingatlanok ebben a javaslatban. Az átengedési kötelezettség alá eső ingatlanok ügyét a 8. és a 9. szakasz szabályozza. A 8. és 9. szakaszok azok, amelyekben alsó határként szerepel ez a bizonyos »körülbelül 3000 hold«, a 9. szakasz pedig különféle csökkentéseket állapít meg. Ha azonban figyelembevesszük ugyancsak ennek a törvényjavaslatnak 17. szakaszát, amely megállapítja azt a sorrendet, ahogyan a 8. szakaszban felsorolt ingatlanok felhasználhatók és ahogyan egyáltalában a törvényjavaslat hatálya alá tartozó ingatla­nok felhasználásra kerülhetnek, amikor tehát megmondja, hogy elsősorban a 4., azután &., 7«,

Next

/
Thumbnails
Contents