Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

452 Az országgyűlés képviselőházának 1.1 hogy az előttem szólott t. képviselő úr tulajdonképpen lényeges ellentmondásba keveredett önmagával, amikor kifogást emelt az ellen, hogy a nyolcórás ülések bevezetésével megvonjuk a lehetőséget attól, hogy ez a nagyfontosságú kérdés szakszerű megvitatás tárgya lehessen, — bár azután igen szépen és igen melegen nyilatkozott meg azokról a fontos szempontokról, amelyek ebben a törvényjavaslatban érvényesülnek — egyidejűen azonban szappanbuboréknak is nevezte ezt a törvényjavaslatot. Azt gondolom, hogy ezzel a kifogással nem kell foglalkoznom, mert Rassay Károly már önmagának megadta a választ, amikor kifogást I emelt az ellen, hogy a nyolcórás ülések bevezetésével úgyszólván el van véve a lehetősége, hogy egy ilyen komoly és nagyfontosságú javaslattal komolyan lehessen foglalkozni. (Horváth Zoltán: Agyonfárasztják a Házat!) Hasonlóképpen nincs semmi alapja annak a beállításnak, mintha ez a törvényjavaslat nem komoly szükséglet átérzéséből fakadt volna. Magábanvéve a törvényjavaslat áttanulmányozása, s indokolásának ismertetése meggyőz minden elfogulatlan embert arról, hogy a kormányt a legkomolyabb és legmegfontoltabb elhatározás vezette azoknak a céloknak megvalósítása tekintetében, amelyeket ebben a törvényjavaslatban lefektetett. Rassay képviselő úr csodálkozott azon, hogy tulajdonképpen miért lett egyszerre olyan nagyon aktuális ez a kérdés, amikor a Gömböskormány kormányrajutása óta ezzel a, kérdéssel senki .sem foglalkozott? E tekintetben átengedem a feleletet Kállay Miklós igen t. képviselőtársamnak, aki itteni felszólalásában nemrégen kifejezést adott annak, hogy ő maga,* mint földmívelésügyi miniszter, ezzel a kérdéssel két teljes esztendőn keresztül foglalkozott. Ezzel is bizonyítást nyert, hogy a kormány, amelynek akkor Kállay Miklós igen t. képviselőtársam tagja ivolt, a telepítés kérdésével és az ezzel kapcsolatos kérdések megoldásával hosszú időn keresztül igen komolyan foglalkozott, aminek folytatása és eredménye azután munka, amely most megvitatás tárgya. Az a kifogás, hogy a kormány az elővásárlást nem gyakorolta megfelelő formában és megfelelő módon, megint csak az adatok nem ismerésében lelheti alapját, Aki az állami költségvetés vonatkozó tételeit figyelemmel kíséri", annak meg kell állapítania azt, hogy az utóbbi esztendőkben állandóan emelkedő tendenciát látunk azoknak az összegeknek meghatározásában, amelyeket az elővásárlás .céljaira fordítanak. De ettől eltekintve is éppen múltkoriban hallottuk, — ha nem csalódom, ennek a javaslatnak bizottsági tárgyalásánál — hogv részletesen felsoroltattak azok az esetek, amikor az elővásárlási jog gyakoroltatott és ezeknek az eseteknek, egymás mellé helyezéséből is megállapítottuk,, hogy igenis, nagyon erősen emelkedő tendenciát 3áthatunk az elővásárlási jog gyakorlásánál. Igen érdekes gondolatot vetett fel Rassay képviselőtársam akkor, amikor az egész telepítési javaslat pénzügyi vonatkozásait tulajdonképpen az Örökösödési illeték kérdésére óhajtja alapítani. (Drozdy Győző: Kár, hogy nem a részvénytársaságokra! — Horváth Zoltán: Azt is mondotta! — Drozdy Győző: A szegény emberek örökösödését nem kell bántani! — Zaj.) Az örökösödési illeték mértéke azi előttünk ismeretes szabályok ismeretében állán2. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. dóan emelkedő irányzatot mutat. Nagyon jól tudjuk, hogy a vagyon mennyisége és a vagyon értéke, valamint az örökösödésnek mindig távolabbi és távolabbi foka, igenis, az örökösödési illetéknek már ma is bizonyos esetekben igen súlyos mértékét állapítja meg. Ez felmegy, azt hiszem 15%-ra vagy pedig még ezt meghaladóan is. En tehát azt gondolom, hogy ha az örökösödési illetéket fogjuk mint panaceát ennek a telepítési javaslatnak pénzügyi megoldásába belevenni, akkor (bizonyos mértékig antiszociális szempontok jutnak majd érvényre. (Drozdy Győző: Progresszivitásra van szükség!) De ettől eltekintve, ez még nem is lesz célravezető. Rassay t. képviselőtársam ugyanis elfelejtette annak megállapítását és hangsúlyozását, hogy az örökösödési illeték csakis a természetes személyek vagyona után jár. Minthogy pedig nincsen megfelelő tiltó rendelkezés abban a tekintetben, — és erre számtalan példát látunk — hogy a nagybirtokok családi vagy pedig nem családi részvénytársaság formájában folytatják működésüket, (Drozdy Győző: Eladják a részvényt és nem fizetnek illetéket! Kibújnak a kötelezettség alól!) természetes, hogy az örökösödési illetéknek ilyen értelemben való felhasználása tényleg szappanbuborék. (Horváth Zoltán: Erre lehet provideálni, t. képviselőtársam!) Az erre való provideálás igazán nehéz volna. (Horváth Zoltán: Egy egyszakaszos törvényt és készen volna! — Csizmadia András: Tegyen rá javaslatot!) Azt gondolom, hogy magában véve az a gondolat, hogy kellő anyagi fedezetet tudjunk a telepítés költségeire biztosítani, feltétlenül helyes (Horváth Zoltán: Minden vonalon!) és amennyiben erre bizonyos bevételi források rendelkezésünkre is állanak, azokat természetesen erre a célra fel is kell használni. Nem kell azonban elfelejteni egyrészt azt, hogy különösen az örökösödési illetéknek éppen ilyen módon való felhasználása — mint voltam bátor kifejteni — teljesen illuzóriussá teszi az egész kérdés anyagi megoldását. {Ellenmondás, half elől.) Nem kell azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ez nagyon sok esetben a családi birtok elpocsékolására fog vezetni, mert hiszen a mindennapi életben számtalanszor látjuk azt, hogy egymásután rövid időközökben bekövetkező esetekben esedékessé váló örökösödési illeték egész családok vagyoni romlását idézi elő; (Horváth Zoltán: Ez nem meggyőző!) ez pedig kétségtelenül nem cél. (Drozdy Győző: A nagy örökség fizessen sokat! — Horváth Zoltán: Azt mondom, hogy progresszív legyen!) Nem cél azonban az sem, hogy elvonjuk az állami bevételek egy részét olyan céloktól, amelyekre azok az állami költségvetésben tulajdonképpen meg vannak állapítva. Kétségtelen, hogy az állami költségvetésben az illetékek — és ezek között különösen tekintélyes részben az örökösödési illeték — az állami bevételek olyan integráns részét alkotják, amelyeket nélkülözni vajmi nehéz volna, különösen a mai nehéz viszonyok között. (Horváth Zoltán: De ha felemelik, akkor lesz plusz!) Elnök: Horváth képviselő urat a házszabályok 147. §-ára figyelmeztetem. Lányi Márton: Mert hiszen egészen bizonyos az is, t. Ház, hogy az örökösödési illetéknek természetben való leadása nem szolgálhatja azt a célt, amelyet az én i képviselőtár-