Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. ül kabéreket megállapítjuk. Nem a munkabérminimumot kell megállapítani, mert ettől irtózik és fél mindenki, hanem egy tisztességes munkabért. Láttam a Dunántúlon, Fejér vármegyében, hogy ott néhány helyen meg van állapítva egész évre a munkabér. Ott nincs versengés, nincs civódás, mert megvan a tisztességes megélhetés. De mit mondjak az olyan községekre, amelyekben, amikor a legnagyobb mezőgazdasági munka van, 80 fillért és 1 pengőt fizetnek napszámban. Itt fogyasztóképességről nincs szó. Amikor a mezőgazdasági napszámosnak legfeljebb 50 munkanap után van napszáma^ ennyit keres, ne beszéljünk akkor fogyasztóképességről, mert mindenki lerongyolódott cipőt és ruhát hord, és mindenki azt várja, hogy mikor lesz téli segélyakció, hogy onnan kaphasson valamit. Arra kell törekednünk, hogy a tisztességes munkának meglegyen a tisztességes bére, és ha fogyasztóképessé tudjuk tenni a népet, akkor a kisiparos is meg fogja találni a maga boldogulását. Ezt ez az ipari javaslat egymagában nem fogja megoldani. A másik dolog, hogy több igazságot vigyünk bele az adóztatásba. Müller Antal t. képviselőtársam a múltkor említette volt, hogy nálunk Magyarországon 500 pengős jövedelmi minimum van megállapítva a kisiparosságra nézve. Nem tudom, hogy itt Budapesten milyen a helyzet, de falun látom, hogy bizony boldog volna az a kisiparos, aki 500 pengő jövedelmet érhetne el. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Sajnos, sok van olyan, aki csak a 60—70 pengőt éri el, mégis ki van vetve az adója 500 pengő jövedelem után. A mi községünkben és a szomszéd községben is, Medgyesegyházán, — amely községekre szintén kiterjesztették az ínségadófizetési kötelezettséget — az iparosok mind 10 pengő ínségadót kell hogy fizessenek, holott nincs meg a betevő falatjuk. (Br. Berg Miksa: Még őnekik kellene kapni!) Bizony, még nekik kellene kapniok. Miért van ez? Azért, mert országosan meg van állapítva, hogy 500 pengő után kell adót fizetnie az iparosnak, mert él, a megélhetésre pedig legalább 500 pengő kell, tehát 500 pengőt minden bizonnyal megkeres. Érre vonatkozólag is osak azt mondhatom, hogy ez nem igazságos alapja az adóztatásnak. Ahogy a mezőgazdaságnál, éppúgy a kisiparnál is létminimumot kell megállapítani, amelyen alul a kisiparost megadóztatni nem lehet. (Helyeslés.) Ez a létminimum legyen — mondjuk — 2—300 pengő? (Friedrich István: Egy évre?) igen, egy évre, hiszen nagyon örülnének, ha ennyit is tudnának keresni — mert a kisiparosság zöme ebbe a kategóriába fog (belekerülni. Ezen felül kezdődjék meg az adóztatás, de az progresszív adóztatás legyen, amivel he fogjuk hozni azt, amit a kormány elveszített a létminimum megállapításánál. Ez feltétlenül szükséges. (Br. Berg Miksa: Vida Jenőn heszedheti!) Az igazságos adóztatás nagyon fontos, mert óriási nagyok a költségek, a közterhek, amelyeket most egy kisiparosnak viselnie keik Érdeklődtem náluk, hogy a háború előtt milyen volt az adóztatásuk. Megtudtam, hogy j a háború előtt, ha egy kisiparos segéd nélkül j dolgozott, akkor 2 korona 20 fillér kereseti j adót fizetett; ha 3 segéddel dolgozott, fizetett 14 korona kereseti adót; ha G segéddel dolgozott, fizetett 16 korona kereseti adót, ha pedig 15 segéddel dolgozott, fizetett 20 korona kereseti adót. (Dulin Jenő: Andersen meséibe illik!) Elhiszem, hogy most változott viszonyok között élünk, de az is bizonyos, hogy a TÓU ése 1936 február 27-én, csütörtökön. 35 gazdasági rendszer teremtette ezt a lehetetlen helyzetet. Nekünk fel kell (ismernünk a kisiparosság súlyos helyzetét és amikor látjuk ezt a súlyos helyzetet, amelyet nem utolsósorban a talán nem egészen igazságtalan, de aránytalanul magas adóztatás idéz elő, akkor ezen változtatnunk kell. Ha be fogjuk vezetni a progresszív adóztatást, akkor azt az összeget, amelyet az állam ma kap az iparosoktól vagy legalább is vár az iparosságtól, feltétlenül meg fogja kapni a másik oldalon. Az óriási közterhek az okai annak, hogy a kisiparosok egymásután adják vissza iparigazolványaikat. Ma már ott vagyunk egyes falvakban, hogy az ipartestületi választások alkalmával kiderül, hogy a 300 iparos közül alig van hatvannak szavazati joga, a többi ugyanis hátralékban van a tagdíjakkal. Ezért azután az iparos nem is lép be az ipartestületbe. Ennek következtében az ipartestület nem tud szakosztályokat alakítani és zavarban vannak. hogy mi lesz akkor, ha például a szakosztálynak döntenie kell egy árrombolási ügyben; akkor tudniillik összeül a szakosztály és nincs, aki eljöjjön, mert már mindenki visszaadta az iparigazolványát és mindenki mint kontár dolgozik tovább. Éppen azért nekünk it1 feltétlenül kell tennünk valamit, mert meg kell mentenünk a kisiparosságot. Ez is hozzátartozik azokhoz az előfeltételekhez, amelyek a kisiparososztály prosperitását biztosítani fogják. A harmadik kérdés a hitel kérdése. Egészen bizonyos, hogy a kisiparos hitei nélkül, tőke nélkül nem tud dolgozni. Sajnos, kevés olyan iparosunk van, akinek saját tőkéje volna és így az iparosok rá vannak szorulva a hitelre. Amikor ezt a törvényjavaslatot átvettem, ebből még nem következtettem azt, hogy kevesebb lesz majd a hitel. A társulá« lehetősége továbbra is megvan, de a társ nem lehet beltag, hanem csak kültag és ez nagy különbség, mert ha heltag, akkor az a képesített iparos ki van szolgáltatva a tőkének,, ha pedig mint kültag társul vele, akkor az iparos ezt a viszonyt bármikor fel is bonthatja. Az államnak mindent el kell követnie, hogy a kisipar tényleg megfelelő hitelhez hozzájuthasson. Szó volt az Ioksz.-ról, amelynek tulajdonképpen hivatása és rendeltetése \ volna a kisiparosságot megfelelő hitellel ellátni. Nem tagadom, ad hitelt, de olyan szigorú feltételekhez van kötve a hitel, hogy nagyon kevés iparos tudja igénybe venni. Most, amikor az árrombolás ellen intézkedik ez a törvényjavaslat, már thitelképeseblb lesz maga az iparos is, mert eddigelé ki volt téve árrombolóknak és azokkal versenyt kellett futnia; és sokszor szinte észrevétlenül, akaratán kívül a legsúlyosabb válságba került hele, mert a többiek tisztességtelen versenye kergette őt az anyagi megsemmisülésbe. Most azonban, amikor az árrombolást a törvényjavaslat meg fogja akadályozni, az iparost a tisztességtelen verseny már anyagilag nem teheti tönkre, tehát hitelképessége, hitelbeli megbízhatósága is fokozatos mértékben fog növekedni. Itt van tehát az ideje annak, hogy az állam is intézkedjék, hogy a kisiparos minél könnyebben tudjon hozzájutni állami, hitelhez. Volt néhány megjegyzés itt, amelyek szerint mi a törvénnyel kapcsolatban ellenségei volnánk a tőkének. Tőkére mindig szükség

1 lesz. Amikor mi itt arról beszélünk, hogy az aránytalanul megduzzasztott tőke milyen rahszolga5*