Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

448 Az országgyűlés képviselőházának l azért, mert a radikalizmustól és a konzervativizmustól függetlenül a javaslatot rossznak, oélra nem vezetőnek és igazságtalannak tartjuk. (Ügy van! ügy van! balfelől.) T. Máz! Nem lehet arról vitatkozni, hogy Magyarországon nem volna szükség föld birtokpolitikára, ha a sok statisztikai adat félretételével ezekből az adatokból csak azt az egyet emelem, ki, amely azt mutatja meg, hogy hárommillió katasztrális hold az öt holdon aluli birtokosok területe, és ugyanakkor az ezer holdon felülieké három és félmillió hold. De amikor ezt a statisztikát magam elé tárom, akkor azt kérdezem, hogy jelenthet-e valamit a termelés szemponjából ez a javaslat és az itt kontemplált intézkedés? (felkiáltások balfelől: Semmit!) Kállay Miklós t. képviselőtársam plasztikusan kimutatta, hogy körülbelül 3%-os eltolódást fog jelenteni a földbirtok jelenlegi megoszlása és a beálló változás közötti különbözet. A túlsó oldalról ezt korrigálták, ök is S vagy 10%-ig mentek. Ne vitatkozzunk, t. Ház, fogadjunk el bármilyen számot, de azt el kell fogadnunk ugyanakkor, hogy 25 év alatt az ilyen változással velejáró gazdasági, termelési hátrányokkal a termelés struktúrája tekintetében ez semmi változást nem fog jelenteni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Van egy másik kérdés, és ez a, szociális kérdés. Valóban egy különálló probléma, hogy mit jelent ez a javaslat a szociális feszültség enyhítése szempontjából. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Kállay Miklós, Eckhardt Tibor és gróf Bethlen István t. képviselőtársaim rámutattak arra a kétségtelen tényre, hogy ez a javaslat és ezek az intézkedések a szoctiális feszültséget nemhogy nem enyhítik, hanem ki fogják mélyíteni, erősítem fogják. Ez természetes is. Ezt nem lehet tagadni, mert hiszen földhöz azok juthatnak, akiket a legjobb esetben sem lehet a mi viszonyaink között forradalmi elemeknek nevezni. Mert az a kisbirtokos, aki meg tudja fizetni az előzetes költségeket, — mert ezt is megköveteli a törvény — aki meg tudja fizetni a 30%-os vételárat, aki rendelkezik a megfelelő fundus instructussal és még annyi készpénzzel, hogy a maga és családja első évi megélhetése biztosítva van, forradalmi elemnek nem tekinthető, a szociális feszültség szempontjából, még ha nagyobb kvantumról volna is szó, mint amekkoráról itt szó van, figyelembe nem jöhet. Ellenben a nincsteleneknél és azoknál a törpebirtokosoknál, akik a legsúlyosabb helyzetben vannak és akik ennek a törvénvnek semminemű áldását nem élvezhetik, éppen azért, mert ezekkel az anyagi előfeltételekkel nem rendelkeznek, a szociális feszültség nemhogy enyhülni, hanem élesebbé fog válni. Valamelyik túloldali t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ez a kérdés, a nincstelenek kérdése, nem tartozik ehhez a javaslathoz. Ha földbirtokpolitikai javaslatot tárgyalok, ha egészségesebbé akarom tenni Magyarország agrárviszonyait, ha a földbirtok megoszlásának kérdésével foglalkozom, akkor nem csukhatom be a szememet az előtt az óriási tömeg előtt, amely itt van, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amely követeli nem a földet, hanem a mindennapi kenyeret, a munkát és az életet. (Ügy van! Úgy van! balfelől. — Propper Sándor: Hárommillió koldus! — Farkas István: Munkát és kenyeret!) Micsoda korszakos reformpolitika az, amely 25 év alatt földhöz juttatandó 35.000 kisbirtokos problémáját előtérbe helyezi, de ugyanakkor a milliós 2. illése 1936 március 23-án, hétfőn. tömeget a maga részéről nem teszi gondoskodása tárgyává. Azt mondják: hiszen letárgyaltuk itt az ipari javaslatot és az ipari javaslatnál sem foglalkoztunk az ipari munkanélküliség kérdésével. Ez a legtisztább rabulisztika, t. Ház! Itt nem az történik, ami az ipari javaslat tárgyalásánál történt. Az ipari javaslat, tárgyalása egy jogi, közigazgatási szabályozás kérdése volt és lehetett kihatása az életre, de semminemű tekintetben nem jelentett anyagi áldozatot a kormányzat részéről. Itt viszont arról van szó, hogy a kormány sajátmagát és a jövő kormányokat 20—25 évre előre megköti, hogy tekintélyes hozzájárulást biztosítson egy probléma megoldásához. (Egy hang balfelől: Ez nem tekintélyes hozzájárulás!) A két kérdést nem lehet egy nevezőre hozni. Ez egészen más! Ha ott arról lett volna szó, hogy az ipari javaslattal kapcsolatban az állam többmilliós, hosszú évekre terjedő hozzájárulást vállal, éppúgy felvetődött volna az a kérdés, hogy ha már az állam ilyen viszonyok között ilyen terheket vállal magára, akkor ezeket a terheket az élettel való küzdelemnek és az élet problémáinak milyen frontjára dobja be. Végre is nem hunyhatjuk be szemünket az előtt, hogy 70 milliós deficittel dolgozunk. A kormányt ez a 70 milliós deficit nem izgatja. A kormány elvállal 2—25 milliót és ezt hosszú időkre be akarja állítani a költségvetésbe. Boldog volnék, t. Ház, ha többet tudnánk beállítani, mert én teljes mértékben átérzem ennek a földbirtokpolitikai problémának a súlyát. De bocsánatot kérek: a törvényhozás házában egy 70 milliós deficittel szemben mégis megkövetelhetjük, hogy a kormány valami tájékoztatást tudjon nekünk adni, hogy tulajdonképpen hol és miben képzeli ez ezeknek a beállított költségeknek fedezését? (vitéz Arvátfalvi Nagy István: Akkor hogyan osztunk több földet?) Leszek bátor propoziciót tenni. (Farkas István: A kormány dolga, hogy javaslatot tegyen! Kapják a nagy fizetést! — Payr Hugó: Nem Kassay dolga javaslatot tenni!) Egy olyan költségvetésnél, amelybe a legfontosabb agrárérdekek istápolására nem tudunk megfelelő összegeket beállítani, — azt (hiszem, ezt a t. miniszter úr a maga részéről megerősíti, mert azok az Összegek nem megfelelőek, amelyeket beállítunk például a kísérleti prolblémák megoldására, intézmények fenntartására, (Egy hang balfelől: Kórházakra!) a mezőgazdasági szakoktatás ellátására (Egy hang a jobboldalon: Az is kevés!) vagy például a tagosítás keresztülvitelére, hogy csak az agrárproblémák körül maradjak — ezek mellett a kis tételek •mellett valóban nem lehet azt mondani, hogy ez a 2—2"5 millió pengő jelentéktelen Összeg volna. Amely pillanatban kiegyensúlyozott költségvetéssel állunk szemben, természetesen más a helyzet. Ilyen ez» iá javaslat valójában, t. Ház, az eredményesség szempontjából. De ha eredményeket nem is ígér, — mert nem igér sem a termelés átalakítása sem a szociális feszültség csökkentése szempontjából — igenis jelent veszélyeket a momentán helyzetben és jelent veszélyeket a jövőre nézve. A mostani helyzetben fennálló veszély az a veszély, hogy a kormány az állampolgárok függőségét olyan mértékben építi ki hosszú, bizonytalan időre, ahogyan az egy alkotmányos országiban meg nem engedhető. (Ügy van! balfelől.) Meg vagyok döbbenve attól a szédületes hatalomtól, amelyet a