Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112, ennek a küzdelemnek izzadtságszagát érzem ezen a javaslaton. (Derültség a baloldalon.) Ez a javaslat eredménye egyfelől annak a küzdelemnek, amely az ígéretek beváltását követelte a legszélsőbb demagógia alapján, [másfelől eredménye azoknak a törekvéseknek, amelyek arra irányultak, hogy a kormányzat ne veszítsen el bizonyos szimpátiákat olyan körök felé, amelyeket még nem régen talán pipás, talán topogó, helybentopogó tényezőknek deklarált. (Mozgás.) Ennek a küzdelemnek eredménye ez a javaslat. Egy küzdelemnek az eredménye, amelyben két szempont dominait. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Az egyik szempont az, hogy a tömegek felé meg lehessen tartani azt a látszatot, hogy itt egy olyan kormányzat áll, amilyen Széchenyi óta még nem. uralkodott ebben az országiban, (Derültség a baloldalon.) amely új világot teremt, amely korszakos reformot hoz, de ugyanakkor érvényesült a második szempont, törekvés arra, hogy a kormány kiérdemelje bizonyos felsőbb köröknél azt a díjmentesen önmagának adományozott megjelölést, «hogy a legutolsó konzervatív kormány, amelyre vigyázni kell, mert ha elmegy, utána már csak a radikalizmus árja fogja elönteni az országot. (Derültség a baloldalon. — Gr. Apponyi György: Arja-radikalizmus! — Mozgás.) T. Ház! Hogy ez a mozgalom micsoda koimikus jelenségekben is megnyilvánul, annak talán a legérdekesebb tünete az a játék, amely a földreform és a földbirtokpolitikai fogalom meghatározás körül folyik. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Csak ma hallottuk itt bent a Házban, hogy ez a javaslat nem földreformjavaslat, ez földbirtokpolitikai javaslat. Sokat törtem rajta a fejemet, amióta ezt a distinkciót olvastam az indokolásban, hallottam, a bizottságban és ijtt a Házban, de én megnyugtató megoldáshoz jutni nem tudtam. Hiszen a földbirtökpolitika összefogása azoknak az irányoknak, elveknek, amelyeket egy kormány magáévá tesz; a földreform egy akció és ha beleesik ez az akció ebbe az irányba és valóban olyan akció, amely változásokat fog eredményezni, akkor földreform, (Ügy van! balfelöl.) akkor valóban iigaza van a miniszterelnök úrnak is, aki mint katonás egyén nem sokat törődött ezekkel a jogbölcseleti megállapításokkal és kijelentette erre a javaslatra, hogy egyedülálló a magyar reformpolitika történetében. (Derültség a báloldalon.) De, t. Ház, itt van egy másik ugyanilyen fogalomzavar a telepítés körül. Mi felnőttünk, megöregedtünk és azt hittük, hogy tudjuk, mit jelent ez a szó, hogy telepítés. Most azután ennek a javaslatnak indokolásából kell megtanulnunk, hogy van egy általános értelemben vett és van egy különleges értelemben vett telepítés. Ez különleges értelemben vett telepítés. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Most már tanítják az egyetemen!) Lehet, hogy mi már elavult emberek vagyunk. (Felkiáltások a baloldalon: Csáklyások.) Mi a telepítés fogalma alatt csak azt értjük, amikor a földet munkáló egyéneket rátelepítik a földre, (Úgy van! a baloldalon.) de nem mehetünk bele egy olyan meghatározásba, hogy minden birtokpolitikai intézkedés, amelynek nyomában a földbirtok megoszlásában valami változás jön be, telepítésnek volna nevezhető. Hogy ez mennyire így van, azt a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. : 447 miniszter úr saját javaslata is igazolja. Mert igaz, hogy ez a javaslat úgy kezdődik, hogy: »a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről«, meg kell állapítanom azonban, hogy az egész javaslat a »más birtokpolitikai intézkedésekkel« foglalkozik és — megfelelően jelezve a kérdés fontosságát is a javaslatban való elhelyezéssel — a végén egy kis fejezetben foglalkozik a telepítéssel, azt hiszem, azért, mert az igen t. miniszter úr velünk együtt nagyon jól tudja, hogy ez a telepítés problematikus dolog, drága dolog, amely a mi viszonyaink között keresztülvihetetlen valami. Az agitációs jelszavak alkalmával azonban a telepítés elnevezést dobták ki és ez keresztülvonult azután.. (Baross Endre: Fenyő Maxi, az ön cikkírója, éppen az ellenkezőjét mondja!) Fenyő Miksa nekem barátom, nem cikkíróm, de éppen ezért fel is van hatalmazva, hogy azt mondja, amit akar és én is felhatalmazom magamat, hogy azt mondjam, amit akarok. (Derültség és taps a baloldalon. — Hertelendy Miklós: Különvélemény! Egyéni vélemény! — Mózes Sándor: Szabad véleménynyilvánítás van! — Egy hang jobbfelől: Mindketten tévednek!) T. Ház! Ezért mondom én, hogy ezt a javaslatot nem tartom őszintének, de ezért állítom is, hogy nem is lesz eredménye. Egy földbirtokpolitikai javaslatnak bizonyos elgondolásból kell kiindulnia, bizonyos célt kell megvalósítania. Elmondották sokan, — nem akarok elmélettel és statisztikával foglalkozni, tekintve, hogy egy órai idő áll rendelkezésemre, csak megemlítem, — hogy az idők folyamán a különféle indokokból végrehajtott telepítések áttekintése után előttünk állnak azok az okok, amelyek egy telepítési akciót indokolttá tesznek. A régi időben telepítettek azért, mert volt föld és nem volt munkáskéz, azután telepítettek azért, mert nemzetiségi problémák voltak és ezeket a nemzetiségi problémákat akarták erőszakos behatolással megoldani. Ezek a szempontok nálunk nem játszanak szerepet, mert én igazán nem tudok arról, hogy Magyarországon kevés volna a munkáskéz a földhöz (Gr. Sigray Antal: Sajnos, sok!) és nem valószínű — sajnos — az sem, hogy Magyarországon a nemzetiségi kérdés tenné indokolttá a telepítést, ha csak saját állampolgárainkat nem fogjuk idegen nemzetiségeknek kinevezni (Farkasfalvi Farkas Géza: Isten ments!) és ő ellenük nem fogjuk felvenni a háborút és a harcot. Marad ellenben a másik két ok (Halljuk! Halljuk! balfelől.): az egyik a termelés struktúrájának átalakítása, ami az általános termelési érdekek figyelembevételével kell, hogy megtörténjék, és a másik a társadalmi berendezkedés indokolta szükséges telepítés. Ez a két utóbbi cél olyan, amelyet mindenki mint helyeset elfogad- Bár nekem nincsen jogom arra, hogy akár Bethlen István, akár más ellenzéki képviselőtársam felszólalását interpretáljam. mégis meg kell állapítanom, hogy minden ellenzéki felszólaló kifejezetten hangsúlyozta, hogy a birtokpolitikai megoldások elől nem zárkózik el, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hogy birtokpolitikái szempontból a föld és a nép viszonyának megváltoztatását helyesnek, szükségesnek tartja, s a javaslat ellen nem azért küzdöttek és nem azért küzdünk, mert egyikünk túlkonzervatívnak, vagy a másikunk túlradikálisnaík tartaná. — bár ezt szeretnék a másik oldalon mindenáron belemagyarázni (Gr. Apponyi György: Próbálták!) — hanem küzdünk ellene 66