Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

446 Az országgyűlés képviselőházának 1 (Horváth Zoltán: Ez a demagógia! — Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Ez nem így van! — Horváth Zoltán: Történelmi tény! — Darányi Kálmán földmívelésügyi minisz­ter: Pont az ellenkezőjét fogom bizonyítani!) De internis non judicat praetor. Én nem tu­dok a t. kormány tagjainak belső világában kutatni, azonban azokból az eseményekből, amelyek lezajlottak előttünk, logikusan más konzekvenciát nem lebet levonni. Mi nagyon jól emlékszünk arra, t. Ház, amikor 1935 elején egyszerre csak megjelentek Budapest utcáin a Turul-plakátok, (Ügy van! a baloldalon.) amelyek bejelentették a radiká­lis földosztást, amelyek programmá tették az 500 holdon felüli földbirtokok felosztását; em­lékszünk nagyon jól arra, hogy ezt azután nyomon követték a kormányhoz közelálló fér­fiaknak olyan kijelentései, nyilatkozatai, be­szédei, amelyek a lágyabb és több kenyér Pro­gramm ját hangoztatták, (Ügy ban! a balolda­lon.) amelyek bejelentették azt, hogy a feuda­lizmussal és a reakció csáklyásaival le kell számolni, mert a kormány nagy reformtörek­véseit ezek akadályozzák. (Rajniss Ferenc: Na­gyon helyes, úgy is kell! — Horváth Zoltán: De nem teszik! — Rajniss Ferenc: örülök, hogy t. képviselőtársam is ezen a véleményen van! — Farkas István: Kikkel számoltak le? — Rajniss Ferenc közbeszól. ~ Farkasfalvi­Farkas Géza: A saját földjét osztani helyes, de a másét ne tessék osztani. — Rajniss Fe­renc: Nem osztásról van szó! — Zaj. — Elnök csenget.) Bethlen István t. képviselőtársam azt mon­dotta, hogy ennek a javaslatnak nemző^ apja a hatalomvágy, és a szülőanyja a, hiúság volt. A bölcsője pedig ez a palotaforradaloni volt, onnan indult el útjára. En megengedem, hogy ez zsemiális taktikai lépés volt, mert, hogy va­laki, a hatalom birtokában népszerű demagóg jelszavakat is beledob a közéletbe, ott meg kell hajolni a taktikai fölény előtt, mert valóban ezzel szemben még az istenek sem tudnak küz­deni. (Ügy van! ügy van! bal felől. — Zaj.) Ha valaki, aki ma, a hatalom minden eszközével, a hatalom minden fegyverével fel van ru­házva, ugyanakkor a tömegekre ható nép­szerű jelszavakat dob a közvéleménybe, hoz­zátéve, hogy azért kéri a nép segítségét, mert el akarják gáncsolni, meg akarják akadályozni, hogy ezeket a népboldogító reformokat megva­lósítsa, (Mózes Sándor: Gyorsvonat-sebesség­gel!) az csak egy katonailag képzett; zseniális agynak az elgondolása lehet. (Derültség a bal­oldalon. — Horváth Zoltán: Vezérkari csele­kedet!) Zseniális és sikeres trük volt, (Mózes Sándor: Üj vonalvezetés! — Buchinger Manó: Ha pénzünk volna,, mi is elmennénk Rómába! — Rajniss Ferenc: Éppen magukat várják Rómába! — Buchinger Manó: Mindenkit vár­nak Rómába, akinek pénze van! — Zaj.) de végzetes is volt. A siker iránt nem lehetett két­ség, mert tudta mindenki, hogy a nyiltszava­zás eszközeivel ós. ezzel a beállítással óriási többségnek kell megszületnie, de végzetes volt azért, mert éppen erre a 'megszületett több­ségre hivatkozva, nem tudott • kitérni^ a, kor­mány az elől, hogy tessék-lássék formában ne próbálja az Ígéreteit beváltani. (Horváth Zol­tán: Ez az igaz!) Igaz, nem nagyon feszélyezte magát, az alkotmányjogi Ígéreteket gyorsan és könnyedén félretette. (Horváth Zoltán: Négy évre elprolongálta ! ) A kartelek elleni küzdelemnek a harci jel­2, ülése 19 S6 március 23-án, hétfőn. szavai szintén elültek. (Gr. Apponyi György: Jól megvágták a karteleket! — Farkas István: Azok adták a pénzt a választáshoz!) Ellenzéki képviselőtársaim találkoztak künn a választás során olyan beállítással, hogy mi vagyunk a kartelek védői. Hát engedjék meg, hogy én most azt kérdezzem, hogy azután a lázas sem­mitevés után, amelyet a volt kereskedelem­ügyi miniszter úr kifejtett kormányzatának első éveiben, amikor hetenként megszüntetett egy-egy kartelt, (Derültség a baloldalon.) váj­jon mi történt a vámpolitika terén, mi történt a kartelpolitika terén? Hová lettek azok az ígé­retek, azok a beállítások, amelyekkel egy év­vel ezelőtt harcba indult ez a kormányzat azok ellen, akik az ő politikájukat el akarták gán­csolni? És aztán jött a hitbizományi javaslat. T. Ház, a napokban kezembe került egy kék­bekötésü könyv, amely a Gömbös-kormány há­romévi alkotásait örökítette meg. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ebben a könyv­ben azt olvastam expressis verbis, megismé­telve a miniszterelnök úrnak a választási kam­pány után és valamelyik idillikus bakonyi mi­nisztertanács után is tett kijelentését, hogy a 3000 holdon felüli hitbizományokat megszünte­tik. Hát hol szüntették megl 150-000 holdas hit­bizományok is fenn vannak tartva (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és nemcsakhogy fenntartot­ták őket, hanem — amiként a hitbizományi ja­vaslat vitájánál rámutattam — ezek a hitbizo­mányok örökös mentességet kaptáik, mert ezek­hez a hitbizományokhoz, a hitbizományi javas­latban kontemplált leadás után megmaradt területekhez, még ha szükség van is rá népese­dési, politikai, földbirtokpolitikai szempontból, hozzányúlni, ezektől leadást követelni immár nem lehet. ! > És most itt maradt végül a telepítés problé­mája. Nehezen került ez elé a Ház elé ez a ja­vaslat és nem olyan formában került ide, aho­gyan az agitáció során beállították. Mert a mi­niszterelnök úrnak vannak olyan beszédei, ame­lyekben világosan utalt itt is arra, hogy a 3000 holdon felüli latifundiumok megszüntetése ké­pezi a kormány programmját. Hát, t. Ház, tud­juk, hogy ezen a téren semmi veszedelem nincs, a 3000 holdon felüli latifumdiumokat nem fog­ják megszüntetni. (Egy hang balfelől: Jól ér­zik magukat!) Az ellenben való, amit egyik t. képviselőtársam a túloldalról mondott, hogy ez a javaslat egy heroikus küzdelem eredménye. A legutóbbi ülésen egyik képviselőtársam kö­szönetet szavazott a földmívelésügyi miniszter úrnak azért a heroikus küzdelemért, amellyel legyőzte a különféle érdekek előretörését és ezt a javaslatot produkálta. Én a legnagyobb tisz­telettel viseltetem a földmívelésügyi miniszter úr iránt és ezt csak azért nem fejtem ki bő­vebben, mert nem akarok ezáltal a földmívelés­ügyi miniszter úrnak kellemetlenkedni. (Moz­gás. — Halljuk! Halljuk! balfelől. — Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Halljuk! — Derültség-) Az adott viszonyok között ez kö­rülbelül egyet jelentene a kellemetlenkedéssel. Az azonban megállapítom, — csak annyit ké­rek, hogy megállapításomat ne vonatkoztassa a miniszter úr saját személyére, engedje azt áthárítani a kormányzati rendszerre és azokra, akik ezért a rendszerért első vonalban felelő­sek, (Darányi Kálmán földmívelésügyi minisz­ter: Én is felelős vagyok!) akik első vonalban felelősek, (Dinnyés Lajos: Agytröszt! — Egy hang jobb felől: Együttes felelősség! — Zaj) ~ hogy ez a javaslat az én véleményem szerint valóban egy heroikus küzdelem eredménye és

Next

/
Thumbnails
Contents