Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112, vannak külföldi államokra vonatkozó adataink ebben a kérdésben. Ha ezeket megnézzük, azt látjuk, hogy 1926-ig Finnországban 4% földterületet hasz­náltak fel, illetőleg ennyi földet .mozgósítottak, Litvániában 15%-ot, az előbb említett Kelet­Németországhan 2%-ot, Lengyelországban 4%-ot, Cseh-Szlovákiában 29%-ot, — igen nagy szám, azonban ez nem földbirtokreform hanem a nemzetiségi politika célját szolgálta — Ju­goszláviában csak 8%-ot — annak ellenére, hogy nagy területeket kaptak — Romániában megint nagy területet, 20%-ot, — ebbe beimé van Erdély tönkretétele is — Bulgáriában 2%-ot, Görögországban 9%-ot és Magyarorszá­gon 7%-ot. Nem lehet tehát azt mondani, hogy kevés az a terület, amelyet Magyarországon földbirtokpolitikai célokra igénybe vettek. T. Ház! Egészen röviden a kivándorlás kérdésével is fogok foglalkozni, miután úgy ezekből a padsorokból, 'mint pedig a, túloldali padsorokból ezt a kérdést is szóbahozták. Fog­lalkoznom kell ezzel a kérdéssel annyival is inkább, mert ez a telepítés kérdésével végered­ményben szorosan összefügg, foglalkoznom kell azonban azért is, mert bizonyos nyilatkozatok­ból amelyek itt a Házban elhangzottak, körül­belül azt a következtetést lehetne levonni, hogy a kivándorlás kérdése nem is volt olyan nagy baj, mert a kivándorlók kimentek ugyan az országból, kivándoroltak Amerikába, ott azonban megvagyonosodtak visszajöttek és itt földeket vásároltak. T. Ház! Ha azonban a statisztika megvi­lágításában nézzük a kérdést akkor ennek tel­jesen az ellenkezőjét láthatjuk. En nem tudom a kivándorlás kérdését tisztán financiális kér­désnek tekinteni és nem is lehet ezt tisztán fi­nanciális kérdésnek felfogni, mert bizony na­gyon súlyos kamat az, amit (magyar véreink elvesztésével fizettünk. Ha ugyanis a statisz­tikát nézzük, azt látjuk, hogy 1901-től 1913-ig — tehát a liberális kor nagy dicsőségére — 12 millió magya,r hagyta el az országot. (Rassay Károly: Mit gondol, mennyien vándorolnának ki, ha ma lehetne kivándorolni?! — Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon. — Hor­váth Zoltán: Ma a halálba vándorolnak az em­berek! — Ügy van! Ügy van! a bal- és a szél­sőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Rá fogok arra is térni, t. képviselőtársaim, hogy meny­nyien vándoroltak ki az elmúlt évek alatt. Akik olyan nagy örömmel itthagynák ezt az országot, ezt a hazát, azoknak egyáltalában nem állnánk útjában, de nem segítenénk elő. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Hor­váth Zoltán: Hogy lehet ilyet 'mondani?!) En­gedelmet kérek, azt méltóztattak említeni, hogy mennyien szeretnének kivándorolni ebből az országból. (Esztergályos János: Többen lesznek öngyilkosok, mint ahányan kivándo­rolnak! — Mózes Sándor: Ma a halálba vándo­rolnak az emberek! — Zaj.) Viszont, ha meg­nézzük, hogy mennyi azoknak a száma, akik ezekben az időkben visszajöttek az országba, azt látjuk, hogy az 1,200.000 kivándorlóval szemben 400.000 magyar áll, mert ennyien jöt­tek vissza az országba. Sajnos, azonban ezek se mind dollárokkal megrakottan, mert a belügyminisztérium ki­vándorlási osztályának adatai szerint igen sokan kölcsönpénzzel vagy innen küldött pénz­zel jöttek vissza az országba és fejenkint 133 pengő 49 fillért tett ki az az Összeg, amelyet a kivándorlók az országba visszaküldték. Ezért az összegért a kivándorlást dicsőíteni nem le­ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 443 het. (Mózes Sándor: Ki dicsőíti! — Payr Hugó: 150 millió ami így visszajön!) Ez 150 millió, t. képviselőtársam, ezzel szemben azonban ott áll 1*2 millió magyar, akit az ország elvesztett és ezt a lélekszámot nem lehet összehasonlí­tani financiális szempontokkal és financiális számokkal, mert a kivándorlás alkalmával, sajnos, az ország egyik legjobb néprétege ván­dorolt ki az országból ez alatt az idő alatt. (Egy hang balfelől: És kik vándoroltak be? — Zaj.) T. Ház! Ha megnézzük a jelenlegi statisz­tikai adatokat 19211-től 1927-ig, — mert hiszen, ha a múlté lenne a kivándorlás, akkor ezt a kérdést le lehetne venni a napirendről, de saj­nos, a kivándorlás kérdése ma is égető kérdése Magyarországnak, mert azt látjuk, hogy 1921-től 1927-ig 40.000-en vándoroltak ki az országbői és ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy az utódállamokból hány magyar vándorolt ki, — mert végeredményben ezek is magyarok és ez is magyar kérdés — akkor azt látjuk, hogy 30.000-et tesz ki ezeknek a száma. Ez csak a tengerentúli kivándorlás. A kontinensre tör­ténő kivándorlás körülbelül 60.000-et tesz ki. Körülbelül tehát 130.000 emberről lenne itt szó, leszámítva azt a 7000-et, aki ezen idő alatt visz­szajött. Mai megcsonkítottságunk mellett ez olyan nagy vérveszteség, amit a nemzet nem bír ki és bizony mindent el kell követnünk, hogy ezek számára megteremtsük a munkale­hetőséget. (Payr Hugó: Itt halljanak éhen?) T. Ház! A kivándorlás kérdésénél termé­szetesen csak a magyarokról beszéltem és nem azokról, akik esetleg sürgősen hagyták el az országot és esetleg kinn ftilmkdrályok lettek és akik a hazafiúi mosolynál az ország szá­mára egyebet nem küldöttek. T. Ház! A javaslattal kapcsolatban még azt is felemlítik, hogy ez bizonytalanságot te­remt, hogy tudniillik az országban nem fogja tudni senki, hogy mikor kerül rá a sor, és a földbirtokosok feje felett egy állandó Damok­les-kard lebeg, ami a földbirtok megfelelő, cél­tudatos üzemvezetését károsan befolyásolja, mert hiszen a földbirtok okszerű vezetésének elengedhetetlen feltétele a megfelelő stabilitás, így azonban nem lehet üzemtervet készíteni, mert nem tudhatja a földbirtokos, hogy mikor kerül sor az ő földjére. Éppen az ellenkezőjét jelenti ez a törvény­javaslat^ és pedig azért, mert a törvény élet­beléptetése alkalmával mindenki tudni fogja, hogy földbirtokát igénybe lehet-e venni, vagy pedig nem, de tudni fogják kint az emberek is, hogy vájjon az a földterület, amely a szomszéd községben vagy az ő közságükben terül el, a telepítéssel kapcsolatban igénybevehető-e vagy sem. A telepítés kérdése állandóan izgatja a közvéleményt és az kétségtelen, hogy .meg­nyugvást fog teremteni, ha ez a törvényjavas­lat törvényerőre fog emelkedni. (Mózes Sán­dor: Nem hisszük!) Ez a törvényjavaslat fel­tétlenül gátat vet a fantáziának, a jóhiszemű tudatlanságnak és a rosszhiszemű demagógiá­nak és megvalósít annyit, amennyit a nemzet egyetemes érdekeinek sérelme nélkül meg lehet és meg kell valósítani. De különben is a törvényjavaslat 16. §-a világosan megmondja, hogy a föld tulajdonosa tanúsítványt kérhet, hogy az ő földjéből nem vesznek-e el, vagy ha elvesznek, mennyit vesz­nek igénybe és itt van tévedésben Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam. Más ugyanis a földbirtokreform és más a földbirtokpolitika.

Next

/
Thumbnails
Contents