Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-112
440 Az országgyűlés képviselőházának : dések megoldását segíti elő és milyen kérdéseket hagy érintetlenül. Igen sokszor kortesbeszédek alkalmával is hallunk a telepítés kérdéseiről. Ügy állították be ezt a kérdést az országban, hogy ez az a gyógypirula, amelytől minden baj megszűnik ebiben az országban. Kétségtelen, hogy azok, akik a törvényjavaslattól ezt várták, természetesen csalódtak. A telepítés nem lehet ,az a csodaszer, amelytől ebiben az országban mindén haj megszűnik. Igen sok. képviselőtársam foglalkozott a telepítési javaslattal 'kapcsolatban az ínség: kérdéséivel is. Ha valaki ínséges vármegyében él, az ismeri jól az ínséget. Sajnos, az én vármegyém azok közé a vármegyék közé tartozik, amelyekben az ínség igen mélyen gyökerező, de kijelentem: hogy az ínség kérdését semmiféle telepítéssel nem lehet megoldani. Nincs az .áttelepítési törvényjavaslat, amely Magyarországom az ínség kérdését megoldaná, niert az ínségprobléma megoldásának egész más módjai vannak. (Mózes Sándor: Ingyenleves!) Méltóztassék megengedni, hogy itt felhívjam; a miniszter úr figyelmét arra, hogy •3..Z- cl bizonyos statisztika, amely a törvényjavaslatban, mint összefoglaló jelentés foglal helyet, bizonyos vonatkozásban 'módosításra szorul; ebben a kimutatásban ugyanis, szerepel például Hajdú vármegye is, ahol a népsűrűséget a kimutatás 74.8-nek veszi. Kétségtelen, hogy a telepítés kérdésénél elsősorban azok a vármegyék jöhetnek számításiba, ahol a népsűrűség igen nagy, méltóztassék azonban (megengedni: Hajdú vármegye is a nagysűrűségű vármegyék közé tartozik, mert körülbelül 150.000 katasztrális holdnyi szikes területe van, amely a népesség eltartása: szempontjából számiba nem jöhet; indokolt, hogy ezeknél a kérdéseknél ezeket a most nem termő területeket a vármegye egész területéből levonjuk; s akkor kétségtelen, hogy a vármegye népsűrűségi száma is emelkedni fog. Igen érdekesek voltak gróf Bethlen István képviselőtársunknak azok az adatai, amelyeket a magyar nép életstandard-jével kapcsolatosan megemlített, G a burgonyára építette fel a magyar nép életstandard-jét, ez azonban nem állja meg a (helyét, mert tudvalevő dolog, hogy a magyar földmívesnép, nem szénhidrát fogyasztó nép, s egészen más számokat kapunk, ha például kenyérgabonára számítjuk át ezeket az adatokat. Ez is azt mutatja, hogy a statisztikát úgy lehet felhasználni, ahogy a kérdés megvilágítása szempontjából éppen kívánatos. Ha tehát ezt a kérdést nem a szénhidrátok szempontjából nézzük, — a római Nem- J zetközi Mezőgazdasági Intézet adatai szerint — akkor azt látjuk, hogy ha kenyérgabonát I veszünk alapul, a fejenkénti évi fogyasztás j Ausztriában 178 kg, Csehszlovákiában 170, i Németországban 155, Olaszországban 183, Hol- J landiában 168, Svájcban 148, Dániában 235 és nálunk Magyarországon 210. Egészen más !• adatokat kapunk tehát ab'ban az esetben, 'ha j nem a 'burgonyát vesszük alapul, márpedig '• Magyarországon az életstandard megállapításánál semmi esetre sem lehet a burgonyát venni alapul. Mint említettem, a telepítés kérdését igen sokan az ínség szempontjából nézik, pedig ha a törvényjavaslat első szakaszát elolvassuk, kitűnik belőle, hogy a telepítési törvényjavaslat nem. az ínséggel, hanem földbirtokpolitikával foglalkozik. Ha ezeket a szempontokat keressük a javaslatban, ezeket meg is találjuk 12. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. benne és ha pártpolitikamentesen, ha politikamentesen tárgyaljuk a törvényjavaslatot . . . (Gaál Olivér: Tïgy kellene!) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy tartom a javaslatot a magyar nemzet szempontjából annyira fontosnak, hogy nem pártpolitikai szempontból kezelem, és meggyőződésemnek adok kifejezést akkor, amikor ezt a javaslatot jónak, megfelelőnek és időszerűnek tartom. (Czirják Antal: Az egész javaslat politika!) Méltóztassék megengedni, ez a javaslat végeredményben 25 évre dönti el a birtokpolitikai kérdéseket. Nagyon megtisztelő az ellenzéknek az a megállapítása, hogy 25 évig a, nemzeti egység pártja lesz kormányzópárt, (Mózes Sándor: Hol lesz az akkor! — Egy hang jobb felől: Lesz is! — Farkasfalvi Farkas Géza: Jól nézne ki az ország! Szépen nézne ki!) és állandóan erre a javaslatra támaszkodhatik. Mi azonban nem ebből a szempontból nézzük a kérdést, hanem abból a szempontból, hogy azt a világnézetet, amelyet ma a nemzeti egység pártja képvisel, igenis ez a javaslat képviseli és ez 25 éven keresztül — természetesen a javaslattal együtt —étiben a vonatkozásban képviselve is lesz, (Mózes Sándor: Melyik frakciója a pártnak? — Dinnyés Lajos: A Mecsér-párt! — Egy hang a középen; Nincs frakció! — Farkasfalvi Farkas Géza: A képviselő úr is most jött rá arra, hogy nincs frakció!) Vannak a javaslat ellenzői között olyanok is, akik azt hangoztatják, hogy nem kell telepítés, káros ilyen erőszakosan belenyúlni a földbirtokpolitikába. (Rassay Károly: Ilyen nincs! Nem is volt!) Méltóztassék megnézni a parlamenti beszédek (Mózes Sándor: Egyes számban beszélhet!) a tulajdon szentségével hozták a kérdést összefüggésbe (Rassay Károly: Azt hangoztatjuk is!) és emlegették, hogy még a légi, liberális korszakban megvolt a földbirtoknak bizonyos fokú elaprózódása. Ebbe a kérdésbe nem kell az államhatalomnak ilyen imperative belenyúlni. A régi liberális korszaknak köszönhetjük, hogy Erdély eloláhosodott, mert kétségtelen, hogyha akkor az államhatalom ilyen módon nyúlt volna bele a magyar birtok politikába, a magyar föld nem jutott volna a nemzetiségek kezébe, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Akkor nem az Albina bankok telepítettek volna!) Azt is említették, hogy azért nem kell beleavatkozni ezekbe a kérdésekbe, mert a nagybirtok természeténél fogva úgyis elaprózódik. Hogy ez az állítás nem teljes mértékben fedi a valót, méltóztassanak megengedni, hogy ezt statisztikai adattal indokoljam^ meg, mégpedig két egymástól nagyon távollevő évnek és pedig az 1895-ik és az 1930-ik évnek a statisztikai adataival. Azt látjuk, hogy e két évben az egy holdon aluli birtokok száma százalék szerint 1895ben 0.63% volt, 1930-ban 1.8%, az 1—5 katasztrális hold közötti birtokok száma 1895-ben 5.21%, 1930-ban 9.2%, az 5—10 hold közötti pedig 1895ben 9%, 1930-ban pedig 9.2% volt. Nem 'akarom ezeket az adatokat tovább felsorolni, csak arra akarok rámutatni, hogy pont az a hirtoktípus, amelynek elérésére és alakítására törekszünk, 1895-től 1930-ig &érh 2% -kai növekedett. Ez is azt mutatja tehát, hogy igenis szükséges, hegy az államhatalom imperative nyúljon bele a birtokpolitikába, mert máskülönben olyan birtokkategóriák [keletkeznek, amelyek a nemzeti termelés szempontjából egyáltalában nem kívánatosak. Most méltóztassanak megengedni, hogy
