Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. beszéde bevezetésében mondott, reflektálni kívánok, ö ugyanis azt a kijelentést tette, hogy a nagybirtokot már azért is fel kell osztani, mert Magyarországon a nagybirtok igen nagy ugart használ, igen nagy az a terület, amelyet a nagybirtok nem használ ki, ezért is indokolt tehát a nagybirtok felosztása. Mindenesetre, ha így állna a dolog, akkor igenis indokolt volna erről a kérdésről így •beszélni, de méltóztassanak megengedni, pont azok a statisztikai adatok, amelyekre ő mindig- hivatkozik, egészen mást (mutatnák. Ha éppen ezeket a statisztikai adatokat nézzük meg, akkor azt látjuk, hogy 1926-ban az ugarföld a, szántóföldi területeknek összesen 4*3 százalékát tette ki, 1928Hban ez az arány 3*6 százalékra csökkent és az idők folyamán az ugarterület állandóan csökken. Megjegyezni kívánom, hogy a statisztikai adatok annyival inkább sem felelnek meg a Való tényeknek, mert az ugarterületbe bele szokták venni a statisztikusok azt a területet is, amely nincs bevetve egyéb r okból, tehát árvíz, aszály, vagy más csapás következtében nem volt mód arra, hogy termést lehetett volna rajta produkálni. Ezek az adatok a Statisztikai Hivatal által kiadott hivatalos adatok. Nem tudom tehát, hogy Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam honn-ét veszi statisztikai adatait, talán onnét, ahonnan az ő tudományos megállapításai származnak. T. Ház! Nem volt a magyar parlamentben még egy probléma, amelyről olyan sok ankét hangzott volna el, annyi könyv jelent volna meg, mint éppen a telepítéssel kapcsolatban. Ez a kérdés régen égető kérdése a magyar társadalomnak és meg kell állapítanom, hogy ebben a kérdésben igen kevés történt. Az is kétségtelen, hogy^ a mi helyzetünk, a nemzeti egység pártjának a helyzete a telepítési javaslattal szemben, illetve .mellett igen könynyü, minthogy az ellenzék ebben a vonatkozásban teljesen különböző álláspontot foglal el. Méltóztassanak megengedni, hogy beszédem elején egy pár ellenzéki felszólalással is foglalkozzam. Kétségtelenül nem történt a telepítés kérdésében semmi, annak ellenére, hogy az utolsó évtizedekiben ez volt a magyar földkérdésnek egyik legfontosabb pontja. 1912-ben megjelent Bethlen István képviselőtársunknak egy munkája, amelyre különben Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam is célzott, »Az oláhok birtokvásárlásai Magyarországon« címen és nem hiszem, hogy volna unég egy munka, volna itt egy beszéd, amely ékesebben bizonyítaná, hogy az országnak erre a telepítési törvény javaslatra szüksége van, nincs •még egy írás amely a telepítés fontosságát és szükségességét annyira plauzibilissé tenné, mint éppen ez a könyv. Ebben a könyvében gróif Bethlen István többek között a következőket mondja (olvassa): »Az a nemtörődömség, az a keleti fatalizmus, amellyel a társadalom úgy vezetőiben, niint gazdasági, kulturális és politikai szervezeteiben egykedvűen nézi azt a lázas tevékenységet, amelyet a románság körülötte kifejt és amellyel a koporsót készíti, amelyben ezt a tehetetlen, önmegfeledt társadalmat mindenestől eltemetni készül, mondom, ez a fatalizmus egyértelmű a végfeloszlásnak induló szervezet reakcióképtelenségével; a kormányzat részéről pedig vagy a tudatlanság, vagy a tájékozatlanság, vagy a könnyelműség olyan fokát árulja el, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, VI. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 439 amely szörnyű világításba helyezi azok működését, akikre az ország nagy érdekeinek (gondozása bízva van.« Majd Bethlen István ezekkel a szavakkal zárja könyvét (olvassa): »Magyar nemzeti birtokpolitika, meddig késel még az éji homályban?« Erre, a huszonnégy évvel ezelőtt feltett kérdésre a Gömbös-kormány adta meg a választ akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot most a Ház elé terjesztette. (Mózes Sándor: Nagyon gyönge! — Egy hang jobb felől: Ezt kifogásolják? — Farkasfalvi Farkas Géza: Az a fő, hogy megadta a választ!) Szinte érthetetlen, hogy a régi időben az elmúlt évtizedek alatt mennyi ellenzője volt a telepítésnek és feltétlenül igazat kell adnom Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársamnak abfean, hogyha annakidején a telepítési törvényt megalkották volna, kétségtelen, hogy ma Erdély képe egészen más volna

% (Farkasfalvi Farkas Géza: Nemzetiségi kérdés volt Erdélyben! — Mózes Sándor: Földbirtokkérdés is volt! — Farkasfalvi Farkas Géza: De nemzetiségi kérdés is volt a 'földbirtokpolitikai kérdés!) Ezek az állapotok, amelyek ebben & vonatkozásban Nagy-Magyarországon fennállottak, sajnos, ha kisebb keretek között is, de fennállanak; csonka hazánkban is, de, azt hiszem, nem volna opportunus, ha erről a kérdésről a Ház plénuma előtt beszélnék. Érdekes megfigyelni — ha valaki figyelemmel kíséri az elmúlt évtizedekben a telepítéssel, illetőleg a földibirtokpolitikával szemébn felhozott érveket — hogy ugyanazok az érvek szerepeltek (mindig, amelyeket ma az ellenzék legnagyobb része a telepítéssel .szemben elmond. Gróf Bethlen István ebben az előbb említett munkájában a telepítés; kérdését — nagyon helyesen — nem kizárólag termeléspolitikai szempontból nézi. Ez. a kérdés így is van és ma sem lehet ezt a kérdést termeléspolitikai szempontból nézni, mert ez elsősorban nemzetiségi kérdés, helyesebben a magyar faj megerősítésének kérdése. Igen természetes, hogy az a legjobb földhirtokpolitika, amely ezt a két kérdést összhangba hozza. Mivel kétségtelen, hogy a törvényjavaslat ezt á két kérdést összhangba hozza, ez az első ok, amiért a törvényjavaslatot örömmel fogadom. Mint említettem, egész szakirodalma van már ennek a kérdésnek. A telepítés kérdése ma a közvéleményt elsőrendűen érdekli és bizonyos, hogy a múltban szerzett szomorú tapasztalatok is hozzájárultak^ ahhoz, hogy a közvélemény a telepítés kérdését időszerűnek és igen fontos, megoldandó problémának tartsa. Érdekes megfigyelni, hogy a mai kor mennyire szomjúhozza azokat a reformokat, amelyek a magyar faj megerősödéséit célozzák és éppen azért foglalkozik ösztönös érzéssel magával a telepítés kérdésével is. Kétségtelen azonban, hogy mindenki foglalkozik az országban a telepítés kérdésével, olyanok is, akik ehhez a kérdéshez nem értenek. A telepítés kérdéséről és magáról a •földbirtokreformról is azonban a közvélemény kezd teljesen ferde képet nyerni és ma a telepítéstől olyan kérdések megoldását várják, amelyeket a telepítéssel természetesen megoldani nem lehet. Műkedvelő agráriusok töbfo esetben igen könynyelműen nyúlnak a magyar föld problémájához és olyan megállapításokat tesznek, amelyek alkalmasak arra, hogy azokból a közvélemény teljesen ferde képet nyerjen arról, ihogy mire is alkalmas a, telepítés, milyen kérőéi