Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

34 Az országgyűlés képviselőházának 98. Ez »az »illetékes ipartestületek meghallgatása után« teljesen helyes és jó szövegezés. Mi azt •szeretnők, ha végrehajtási utasításba be lehetőié venni, hogy az illető ipartestület beleegyezésével. Nem jelent ez nagy veszélyt, mert mikor lesz összevonásról szó! Először akkor, amikor az ipartestület nem tudja magát fenntartani. Ilyen esetben egészen természetesen bele fog nyugodni, mert belátja, hogy úgysem tudja magát fenntartani. Másodszor, ha céltalan az ipartestület fenntartása; mint pél- i dául Budapesten van úri és női fodrász és az ! illetőnek kétfelé kell tagdíjat fizetnie. Nem kell sok rábeszélés, hogy megértsék, hogy a két ipartestület felesleges terhet jelent és ettől szabadulnak meg, ha a két ipartestületet összevonják. Nem lesz ez nagy probléma. Csak megnyugtatás kell arra vonatkozóan, r hogy autonómiájukat nem fenyegeti semmiféle veszély. Említettem az ipartestületi jegyzői állások szervezését. A mélyen t. miniszter úr elhatározása osztatlan örömet váltott ki a kisiparosokból, mert hiszen eddigelé tényleg az volt a legnagyobb baj, hogy az az egyszerű iparos, aki ott a jegyzői szerepet betöltötte, szintén járatlan volt az adóügyekben, stb. és támasz nélkül állott az iparosság. Azt, hogy a jövőben az igen t. miniszter úr arra fog törekedni, hogy ezt a jegyzői intézményt meghonosítsa és ezek a jegyzők fogják végiglátogatni majd a helyi csoportokat is, megelégedéssel, örömmel veffék tudomásul, mert látják, hogy lesz majd végre valaki mellettük, aki ^minden ügyesbajos dolgukban nem mint kontár, hanem mint szakértő segítségükre lesz. Dicsérik a minisztert azért, hogy ezt megtette. A bírásgpénzre vonatkozóan pedig az volna az ipartestületek tiszteletteljes kérése, hogy a bírságpénz ne folyjék be a belügyminisztériumba, hanem maradjon az illető ipartestületnél. Ez teljesen jogosnak látszik, mert ott követték el a vétséget az. illető ipartestület területén. (Boczonádi Szabó Imre: Az év végén elosztják! — Malasits Géza: Ev végén remunerációnál milyen jó lesz! — Egy hang a baloldalon: Veszedelmes.) A városoknál is előfordul néhol, lehetséges, hogy az ipartestületnél is előfordul. De mindenesetre, amikor a vármegye számvevője kijön és végignézi az ipartestület bevételeit és kiadásait, semmikép sem fogja jóváhagyóan tudomásul venni, hogy azt a százpen- ( gős pénzbírságot maguk között szétosztották. Ez mindenesetre az ipartestület anyagi megerősödését fogja előmozdítani. A 30. §-hoz egy ^módosítást nyújtottam be, amely a következőképpen szól (olvassa): »Az ipartestület kebelében úgynevezett kontárbíróságot kell felállítani, amelynek hivatása a vitás szakipari munkák ügyében dönteni«. Ne csak magát a kisipart védjük, hanem a közönséget is védeni kell. Ha valaki most bevásárol valami cipőt vagy ruhát, amely nem felel meg neki és látja, hogy becsapták, hová forduljon? Nem elegendő, hogy nem megy többet a'z illető kisiparoshoz vásárolni, mert az^ nemcsak ezt az egyet csapta be, hanem rajta kívül még százat és százat és az egész kisipart rosszhírbe^ hozta. Ezért ennek a kontárbíróságnak a felállítása jogos kívánságnak látszik és nem is fog sok nehézségbe ütközni. (Boczonádi Szabó Imre: Csakhogy a kereskedelmi és iparkamarai elnök nem vállalja.) Másik kívánságunk az volna^ hogy ehhez a szakaszhoz csatoltassék még hozzá, hogy a háziipari munkások viszonyát is a munkaügyi biülése 1936 február 27-én, csütörtökön. j zottság állapítsa meg. Itt van például Mezőkövesd. Hihetetlen az az állapot, amely ott van. Az emberek otthon dolgoznak, készítik a szép mezőkövesdi munkákat és a tőkés éh bérrel fizeti ki őket. Itt feltétlenül kell segíteni, és ezért helyes volna, ha a háziipari munkások munkaviszonyát is az ipartestület kebelén belül felállítandó munkaügyi bizottság elé lehetne utalni, hogy azok ott keressenek és találjanak védelmet. (Helyeslés.) Ugyancsak kívánatos, — és módosítást is nyújtottam be erre vonatkozóan — hogy a szatócsok és az egyes szövetkezetek azokban a községekben, ahol megfelelő kisiparos van, kisipari munkákat ne árusíthassanak. Ezek között van maga a Hangya is, amely sok olyan kisipari munkát végez, amelyekkel végeredményben a kisiparosoknak anyagi romlását okozza. Egyik t. képviselőtársam említette, hogy az ő falujában mindenki hócipőben jár, mert így nem szakad el a cipője talpa. Ez még nem olyan nagy baj, mert ezt a falun nem csinálják meg. A falun vannak szatócsok, akik cipőt, ruhát, cipőzsinórt, cipőpasztát és mindent a világon árulnak, viszont a kisiparosok várják a vevőket, a rendelőket. Ezek a szatócsok a gyárimunkát olcsóbban árusítják és így a kisiparosok teljes tehetetlenségre vannak kárhoztatva. Most voltam egyik községemben, ahol azt mondotta nekem az egyik ember: »Jaj, képviselő úr, legyen szíves szóvátenni a mi ügyünket. Nálunk a Hangya be akarja vezetni a kötél-eladást. En egyedül vagyok itt köteles és mi lesz velem, ha a Hangya kötelet is fog árusítani?« A másik helyen azt mondták,^ hogy ott meg kocsikereket fog a Hangya árusítani és kérdezték tőlem: mit csináljunk mi bognárok? Elhiszem azt, hogyha valakinek a tőkéje szaporodik, megsokszorozódik, akkor azon gondolkodik, hogyan tudja azt még jobban kamatoztatni és így esetleg olyan területekre kalandozik, ahol tulajdonképpen keresni valója nincsen. Az én álláspontom az, hogy ilyenkor tessék mérsékelni az árakat, tessék az áruikat versenyképessé tenni és tessék intézkedni, hogy tóosok olyan árakon adják el ezeket az árukat, hogy az emberek azt meg is vehessék. Fontos dolognak tartom, hogy erre az igen t. miniszter úr figyelmét felhívjam és kérjem őt, hogy amennyiben lehetséges, történjék erre vonatkozóan intézkedés. De amikor ezeket a kívánságokat felsoroltam, én sem vagyok azon a véleményen, hogy ezzel a kisiparoskérdés már meg van oldva. A kisiparoskérdés megoldása sokkal bonyolultabb, semhogy azt egy ilyen törvényjavaslattól elvárhatnók. Hiszen itt elsősorban az a fontos, hogy legyen valaki, aki azt az ipari készítményt meg is tudja venni. Voltam bátor a bizottságban felhívni a figyelmet arra a válságos helyzetre, amelybe éppen ez a liberális gazdasági rendszer hozta az egész ország lakosságát akkor, amikor azt mondotta, hogy em'berek helyett gépekkel fog dolgozni, mert így olcsóbban termelhet. Mi következett be? Százezreket tett munkanélkülivé, akik ma nem keresnek semmit, csak versenyt csinálnak és olyan alacsony bérért dolgoznak, hogy képtelenek arra, hogy abból egy pár cipőt vagy kalapot megvegyenek. Hiába gyárt az a kisiparos kalapot, vagy cipőt, ha nincsen, aki azt megvegye. A fogyasztóképesség emelésétől, függ tehát a kisiparosság sorsa. Ezt pedig úgy tudjuk elérni, ha a mun-