Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 433 azokban a községekiben, ahol a nagybirtokok túltengésben vannak, a népesség négyzetkilo­méterenkinti száma, vagyis a népsűrűség ki­sebb, mint a kisbirtokos-községekben és a nagybirtokon élő gazdasági cselédség és mun­kásság újabb szaporulata a szomszédos kis­gazdaközségek szegény népének számát gyara­pítja. Ebből adódik az, hogy az alföldi centru­mokon mind nagyobbra és nagyobra nőnek az agrárproletár tömegek, ami ma már odavezet, hogy egy lumpen-proletariátussal állunk szem­ben a vidéken. A ' magyarság és a magyar faj lezülléséit, lecsúszását, alsóbb síkra való jutását jelenti ez, igen t. Ház. Gondoljunk csak arra, hogy a tipikusan nagyibirtokos-községekbein mekkora a népsűrűség. Tudóim, hogy a statisztikával szemben mindenki bizalmatlan, de fel kell em­lítenem azt, — és majd magyarázattal is szol­gálok e tekintetben — hogy Sövényháza négy­zetkilométerenkiinti népsűrűsége 23, Majsa­miklósváré 15, Kisszállásé 20, Pusztavacsé 22 és mindezekben a községekben a nagybirtokok aránya óriási, a 90%-on felül van, sőt ezek közül, amelyeket felemlítettem, nem egy az eszmei községek csoportjába tartozik^ azaz egyetlen nagybirtok. Ha ezzel szembeállítom a Duna-Tisza közötti vagy más alföldig kisgazda­községeket, azt látom, hogy azok népsűrűsége négyszögkilométerenkint 100—120, de még ennél jóval nagyobb népsűrűség is előfordul. A nagybirtoknak a népsűrűségre gyakorolt káros hatását nem közömbösíti és nem egyen­líti ki az az igen gyakran emlegetett előny, hogy a nagybirtokon él az agrárnépesség leg­szaporább rétege, a mezőgazdasági cselédség, mert annak van nagy szaporodó képessége, de a nagybirtok embermegkötő ereje olyan ki­csiny, hogy ezeknek az embereknek el kell hagyniok ezeket a községeket és területeket. Ha nem így volna, akkor felteszem a kérdést, mivel lehet magyarázni, hogy 1920-tól 1930-ig a mezőgazdasági cselédek száma — a keresőké — változatlanul 224.000. Ezeknek a szaporulata nyilván a szomszédos községek proletariátusát, a nincsetlen mezőgazdiasági tömegeket gyara­pítja. Nem vitás ez, mert éppen a nagybirtok az a birtoktípus, amelynek emberszétszóró ereje a legnagyobb. Erről a birtoktípusról szó­ródott szét a magyarság a háború előtt a világ minden tájára, egészen Kanadáig. Ezt állapítja meg Kenéz Béla kép viselőtár­sumk is a háború előtti viszonyokról. Azt mondja igen híressé vált könyvében, a »Nép és föld«-ben, annak 88. lapján, hogy Bihar­vármegye különösen jellegzetes, mert ott a mezőgazdasági lakosság általában ugyan sza­porodott, de azoknak a községeknek az agrár­népe, lamelyeknek határában latifundiumok vannak,, mégis fogyott. Ezek megdönthetetlen igazságok, nem a politikusnak, hanem az ob­jektív tudósnak a megállapításai 1913—1914-ből. Ugyanazt állapítják meg Móricz Miklós legutóbb befejezett demográfiai vizsgálatai is, amelyek egyeznek a jelenlegi tudományos fel­fogással, egyeznek az én vizsgálataimmal m, s amelyek szerint a nagybirtok a népsűrűségre kedvezőtlen hatású és a nagybirtok kevesebb embert tart el, mint a kisbirtok. Móricz Miklós vizsgálatait úgy végezte, nagyon helyesen, hogy nem egynéhány közsé­get emelt ki, mint ahogy én tettem az előbb példaképpen, hanem három csoportba osztotta az ország 3400 községét. Az első csoportba a tipikusan nagybirtokos községeket sorolta, azo­kat a községeket, amelyeknek szántóiterületébői több, mint 60%-ot a nagybirtok reprezentál; a másodikba sorolta a 40--60%-nyi nagybirtok­területtel szereplőket és a harmadik csoportba az általa tipikus kisbirtokos községeknek neve­zett községeket állította, ahol azonban a szán­tóterületnek nem egy esetben még 40%-a is tartozhatott a nagybirtokhoz. Ennek a három községtípusnak országos vonatkozásban való együttes vizsgálata kizárja azokat a tévedése­ket, amelyeket egy-egy példa kiemelése magá­ban rejthet. Ennek a vizsgálatnak ered­ménye, hogy a tipikusan nagybirtokos közsé­gekben, ahol tehát a szántóterületnek legalább 60%-a a nagyibirtokhoz tartozik, az, összes me­zőgazdasági keresők száma, — tehát a mező­gazdasági cselédek, a törpebirtokos napszámo­sok és a nincstelen napszámosok száma — együttvéve 32%-"kai kevesebb, mint a tipikus kisgazdaközségekben; ami azt jelenti, hogy ha a kisbirtokos községek munkásainak létszámát százzal vesszük egyenlőnek, akkor a nagybir­tokon csak 68 a keresők száma. A jelenlegi tudományos felfogás is az, elfogadhatjuk a statisztikai vizsgálatok ered­ményét, hogy először: a nagybirtoknak a nép­sűrűségre káros hatása van; másodszor: a nagybirtok kevesebb embert lát el, mint a kis­birtok; és harmadszor — ami talán a legfonto­sabb, — hogy a nagybirtok embert megkötő ereje jóval kisebb, mint a kisbirtoké, Ezekután rendkívül csodálkoznunk kell azo­kon a számításokon, amelyeket gróf Károlyi Gyula közel egy évvel ezelőtt napfényre hozott, amikor azt igyekezett bebizonyítani, hogy a nagybirtok több embert lát el. Néhány nagy­üzemet vizsgált meg, azonban a ma alkalma­zott statisztikai módszereknek általános elfo­gadott elveit nem használta fel és így hibásan mutatta ki, hogy a nagybirtok több embert lát el. Ezzel szemben az előbb felhozott adatok, de az a számítás is megcáfolja Károlyi Gyula gróf állításait, hogy ha az ő adatait elfogadjuk és helyesnek tételez­zük fel, akkor arra az abszurd eredményre jutunk* hogy az 500 holdnál nagyobb birtokok 5-1 millió hold területen 4-6 millió agrárlakos­ságot kell, hogy eltartsanak, iám! azt jelenti, hogy agrárnépünk teljesen a nagybirtokon él. Más szóval, ha ez a számítás néhány gazda­ságra, néhány üzemre nézve helyes is, országos átlagban nem helytálló. Azért említem; ezt, mert ezek azok a számí­tások, laimelyek alapul szolgáltak a telepítési javaslat komoly méreteinek .megtámadására és megsemmisítésére. Hangsúlyozom, hogy ezek­kel a számításokkal egyértelmű az is, amit gróf Bethlen István volt miniszterelnök úr itt el­mondott. Ö ugyanebbe a Ihibába esett, mert ha adatait helyeseknek fogadjuk el, akkor orszá­gos viszonylatba kivetítve, szintén teljesen ab­szurd értékeket kapunk. A nagybirtoknak a népesedésre gyakorolt káros hatása .'mellett még számos más hátrá­nya van. Hogy csak egy súlyos, hatására hi­vatkozzam, végső sorban az egyke is a nagybir­tok következiménye. E kérdés taglalásától azon­ban eltekintek és hangsúlyozom, hogy minden erőt mozgósítanunk kell arranézve, hogy a ma­gyar parasztság erejét számban és vagyonilag is megerősítsük, mert meggyőződésem az, bogy ez az a rétege a társadalomnak^ amely legerő­sebb mindenféle feladat megoldására és (meg­győződésem az is, — mint ahogyan ezt 1918 és 1919 is bebizonyította, — hogy a nemzet és az állami ímegsemimasítésére törő kommunizmussal 64*

Next

/
Thumbnails
Contents