Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-111

428 Az országgyűlés képviselőházának 11 tokos, aki szeretne földje egy részének leadásával szabadulni az adósságától, földje egy részének szabadkézből való eladása útján, azonban attól szabadulni nem tud, illetőleg- nem akar éspedig a nyomott hitelélet miatt és ha szabadulna is, földjének illető részét olyan alacsony áron tudná csak eladni, hogy ezt megtennie nem lenne érdemes. Éppen azért felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy ha ilyen eladósodott középbirtokosok felajánlják birtokuk egy részét, módot lehetne találni arra, hogy az, ilyen birtokrészek is igénybe vétessenek. Tudom, hogy ez nagyon nehéz kérdés, hiszen nemzeti érdek, hogy a középbirtok fennmaradjon, de nemzeti érdek szerintem az is, hogy a középbirtokoit az adósságtól kitisztítsuk és tehermentesítsük. T. Ház! Már a gazdaadósságok rendezéséről szél© törvényjavaslat tárgyalásakor többen mondották, hogy a kataszteri tiszta jövedelmi negyvenszeres szorzati nívó nem fog megfelelni az életnek, mégpedig azért nem, mert ez olyan magas elterhelés lesz, hogy az eladósodott gazda nem fogja tudni sem a kamatokat, sem adótartozását fizetni, nemhogy a megélhetésre maradna pénze. Már most fel fog- merülni a kataszteri tisztaj öve delem 25—40-szeresével megterhelt birtokoknál az a kérdés, hogy mi lesz ezekkel a 'birtokokkal. Akkor csakugyan kénytelenek lesznek a tulajdonosok azokat eladni. Sokkal helyesebbnek tartanám tehát, ha a kormányzat most az ilyen 'birtokosoknak a segítségére sietne azáltal, hogy azoknak a birtokait, illetve hirtokrészeit, akik önszántukból felajánlják ezeket, méltányos áron megvenné tőlük és odaadná az igényjogosultaknak, illetőleg a jelentkezőknek. A másik körülmény, amelyre a miniszter úr figyelmét fel akarom hívni, az lenne, hogy az az ötezer pengő adóhátralék, amelyet a javaslat kimond, egyes méltányos esetekben leszállítható lenne, éppen ezeknek a középbirtokosoknak a javára. Ugyancsak le lehetne szállítani az 5000 koronás kataszteri tiszta jövedelmi nívót is. Ezt azonban csak úgy kérném, ha az illető középbirtokosok ilyen kérelemmel fordulnának a kormányzathoz és ha ezt a 15 millió pengős keretbe bele lehetne állítani. Nem kérem tehát ennek a keretnek a felemelését, A törvényjavaslat végrehajtásának második sikerét abban látom, hogy kinek és mennyi földet adjunk, illetőleg hogy mennyi az a föld, amely egy családnak a megélhetését biztosítja. Már előre kijelentem, hogy igen nagy hálával és elismeréssel kell a kormánynak adóznom azért a nemes, de egyben talán kötelező gesztusáért, amellyel különösen kiemeli a rokkantakat és a frontharcosokat. A törvényjavaslat ugyan nem állapít meg igényjogosultságot, — nagyon helyesen, mint igénye vagy követelése tulajdonképpen senkinek nem lehet az államon — ellenben helyes, hogy a törvény kimondja azt, hogy egyenlő feltételek mellett ezek a harcteret viselt katonák bizonyos előnyben részesülhetnek. (Helyeslés.) Igenis, ezekkel szemben a nemzet még nem rótta le a háláját, — beismerem, rajtunk kívül álló okoknál fogva — ezért mindig jó, hogyha valamilyen alkalom van reá, megemlékezünk róluk és segítségükre sietünik. (Ügy van! Ügy van) Nekem az az elvem, hogy minden olyan becsületes, tisztességes ember, aki anyagi megerősítés révén a nemzetnek derék, becsületes kisgazdája lesz_és erre lehet számítani is, feltétlenül részesüljön > í, ülése 1936 március 20-án, pénteken. földben, garanciákat kell azonban kapnunk arra, hogy ezek az emberek meg is fognak felelni a nagy nemzeti gondolatnak. Legyen szabad kifejtenem, hogy tulajdonképpen mennyi is az a földterület, amely egy családot el tud tartani. Általános elv szerint 10—15 hold az, amennyin egy család megélhetése biztosítva van. Én ezt nem tudnám ilyen országos átlagban leszegezni, csak azt mondhatnám, hogy ez a terület minden vidéken más és más. Függ ez a nagyobb gazdasági, kulturális helyek közelségétől, függ az illető birtok fekvésétől, függ a föld jóságától vagy rosszaságától. Dunántúlon, ahol jobbak a földek, vagy Budapest körül, ahol tehát a gazdasági centrum közelebb van, nagyon természetesen kevesebb föld kell egy gazda megélhetéséhez. Dunántúl azért is előnyben van, mert ott aránylag kevesebb a kataszteri tiszta jövedelem, sokkal kevesebb tehát az adó és így jobb és könnyebb a megélhetés, szemben a Tiszántúllal, különösen az északkeleti részekkel. (Ügy van! — Ellenmondások.) Így van, be fogom bizonyítani, t. képviselőtársaim. Talán nem méltóztatik majd azt mondani, hogy elfogult vagyok, ha egy kicsit kitérek az északkeleti részekre, annál is inkább, mert ez a vidék az, amely leginkább van bajban, (vitéz Kenyeres János: Nemcsak az északkeleti, hanem a keleti részek! — Dinnyés Lajos: Mindenütt baj van!) Itt van leginkább szükség arra, hogy az állami agrárpolitika szempontjából ezt a földbirtokpolitikaj: törvényjavaslatot végre i« hajtsuk. Itt sokkal gyengébb a föld minősége, sokkal messzebb van nyugattól, ahonnan a kultúrát kaptuk. Merem állítani, hogy mezőgazdasági kultúrában legalább 40—50 évvel hátrább járunk, mint a Dunántúl. Ebben azonban nem mi vagyunk a hibásak, hanem az oka ennek az, hogy később kaptuk a kultúrát és a földünk is gyengébb, a Kárpátokhoz való közelségünk révén zordabb az időjárás, rosszabb a klíimánk, sokkal rosszabb a csapadékeloszlás (Ügy van! — Vitéz Árpád: Katasztrofális!), mondhatnám katasztrofálist ,a csapadékeloszlás, ezenkívül az északkeleti részeken még csak néhány éve csináltuk meg a folyók szabályozását vizek levezetését, úgyhogy elsősorban ezeken a vidékeken kérnénk segítséget, természetesen amennyiben lehetséges. Ez az agrárpolitikai vonatkozás. Állampolitikai szempontból is ki akarok azonban térni ennek a vidéknek az elsőbbségére. Becsületes színmagyar nép lakik itt, körülvéve két oldalról az ellenség vasgyűrűjétől. Merem állítani, nagy szegénységben tengeti naprólnapra életét, de azért őrt áll dacosan, nyugodtan a trianoni magyar habáron és az ellenség semmiféle csábításának, mételyezésének nem hajlandó magát odaadni, hanem küzd a magyar eszméért. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés.) Ha a határon túl lévő véreink átnéznek ide, meg kell látniok, hogy ott a határ mellett a magyar nemzet gondoskodik az ő hűséges fiairól, meg kell látniok, hogy ezek megfelelő jós orb an lesznek. Éppen ezért kell, Jiogy erős nemzeti érzéstől áthatott kisgazdatársadalmat tudjunk kialakítani, olyan kisgazdaosztályt, amely ellent fog állni az ellenséges csábításoknak: és akkor azok a másik oldalon élő magyar testvéreink, akik ott túl vannak a határon, igenis, sóvárogva fognak idetekinteni és vissza fognak vágyódni Magyarországra.