Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-111
Az országgyűlés képviselőházának 111 (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és' a középen.) A harmadik fontos kérdés, amelyről beszélni akarok, a telepítés financiális megoldása. A túloldal kifogásainak ellenére, hogy tudniillik ez a 30 millió pengő» alap ési az a 2 millió pengős évenkénti hozzájárulás kevés 1 , én igenis kijelentem, hogy a mai megcsonkított, lerongyolódott, szegény, hogy úgymondjam nyomorult Magyarországon ez olyan tekintélyes összeg, amellyel, ha igazságosan, helyesen fogjuk felhasználni, megfelelő eredményeket tudunk elérni. Az lenne azonban a kérésem, hogy ha a viszonyok megengedik és az államháztartásba bele lehet majd kalkulálni, akkor egynéhány év múlva emeljük fel ezt az évenkiniti hozzájárulást, azért, hogy hamarább tudjuk ezt a törvényt végrehajtani és így hamarább tudjuk a mezőgazdasági munkásság kezére juttatni a földet. Nagyobb problémának tartom ezzel ^ szemben bizonyos 25—30%-os vételárelőleget, (Ügy van! Ügy van!) -amelyet a vásárlónak ki kell fizetnie. Igenis, helyeslem, hogy ilyen (megkötöttség van, hiszen láttuk a régi földreformnál, milyen baj volt, hogy akkor pénz nélkül adták oda a földet, s később kellett a földért fizetni, úgy hogy most már összegyűlt az a sok teher és megakadt az egész akció, mert a földhöz juttatottak nem tudtak fizetni. Igein helyes tehát az az elv, hogy csak annak adunk földet, aki legalább bizonyos tőkével rendelkezik. Egyik főcélja azonban ennek a javaslatnak, igen t. Ház, hogy a törpebirtokosokat erősítsük és kisgazdasorba emeljük. Ezeknek a törpebirtokosoknak majdnem mindig megvan az az egypár holdnyi kis földjük, megvan talán az igavonó jószágjuk is (Ügy van! jobbfelől.) és kívánatosnak tartanám, hogyha birtokaik tehermentesek, akkor valamely altruisztikus pénzintézet folyósítaná nekik azt a 25—30%-os kölcsönt, amivel a földvásárlást megindíthatnák. (Ügy van! jiobbfelől.) Ezt a lehetőséget én csak nagyon különleges és kiváltságos esetekben használnám fel, csak olyankor, amikor az illető kisgazda előélete már megmutatja, hogy úgy szaktudása, mint nemzeti érzése garantálja azt, hogy ki fogja majd fizetni nemcsak ezt a 30%-ot, hanem az állammal szemben fennálló tőke- és kamatfizetési kötelezettségének is eleget fog tenni. T. Ház! Tudom, hogy a telepítési törvénynek már a híre is nagyon felizgatta a falusi kedélyeket, hangsúlyozom azonban — és azt hiszem, mindnyájunknak kötelessége ezen az oldalon hangsúlyozná, hogy itt nem valami radikális földreformról van szó, hanem olyan földbirtokpolitikáról, amely földünket arányosabban és igazságosabban akarja megosztani. Hogy ezt könnyebben elérhessük, hogy könynyebben meg tudjuk magyarázni a falu népének és könnyebben le tudjuk csillapítani a kedélyeket, nagyon kérném, hogy a törvény életbelépése után a miniszter úr gondoskodjék arról, hogy a házhely juttatások és földbérletalakítások meginduljanak. Nem olyan nagy dolog a házhelyek kérdése, hiszen a földbirtokreformmal kapcsolatban már majdnem megoldódott, úgy hogy ez már tulajdonképpen csak pótlás lenne. Igen fontosnak tartom azonban, hogy azokat a nincsteleneket, akik nem tudnak tulajdonul földet szerezni, földbérletekkel segítsük meg. Erre a törvény módot is ad. Már vannak ilyen bérleti szövetkezetek és nekem az a tapasztalatom, hogy ha ezek » ülése 1936 március 20-án, pénteken, 429 egy vidéken megalakulnak és rendes, szorgalmas emberek kerülnek a szövetkezetekibe, még ha (nincstelenek is, egynéhány év alatt akkor is olyan sorba kerülnek, hogy később, ennek a törvénynek a keretében, ennek végrehajtása során majd hozzájuthatnak ahhoz a csekély földhöz, mert igenis, a magyar népnek az a sajátsága, hogy feltétlenül és minden körülmények között szeretné megszerezni magának azt a kis földet. Azt is látom, hogy az olyan vidékeken, ahol ezek a földbérletek már megalakultak, a vagyonosodás máris megindult az ottani falusi lakosság körében. Kérném még a miniszter urat, hogy — mint már említettem — úgy a házhely-, mint általában a földbirtokpolitika kérdését továbbra is tartsa napirenden. Arra kérném továbbá, hogy a mindenkori földmívelésügyi miniszter évenként egyszer terjesszen a Ház elé részletes kimutatást, a földbirtokpolitika akkori stádiumáról. Azért tartom ezt fontosnak, hogy lássuk, hogy helyes-e elgondolásunk, valóra váltak-e reményeink és hogyha bizonyos kifogások vagy hiányok vannak, azokat évről-évre pótolni lehessen. (Helyeslés. — Dinnyés Lajos: Leszavazták a bizottságban ezt a javaslatot!) Nem voltam 'benn a bizottságban, a t. képviselő úr talán benn volt. (Zaj.) Ügy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat az általam felhozott érvek és elgondolások figyelembevételével a végrehajtási utasítás során! az élethez hozzásimulva egy kis, hogy úgy mondjam, átformálást nyer, hiszen a törvény keretén belül talán az említett problémákat is meg lehet oldani. Azt hiszem, így helyesen fogunk eljárni és azt hiszem, hogy a t. túloldal nem mindig tárgyilagosnak mondható kritikája, jobban mondva gáncsoskodása és politikai szempontból való ellenzésének ereje a tények erején fog megdőlni. Hogy milyen mértékben fog a javaslat használni, azt sem mi, sem az ellenzék nem tudja megállapítani, de azt igenis büszkén és felemelt fővel állítom, hogy a kormányt, amely ezt a javaslatot idehozta és ezt az oldalt, a nemzeti egység pártját, az a cél vezette ennek a törvényjavaslatnak idehozatalában és megszavazásában, hogy a magyar népet önzetlenül és becsületesen szolgálják és jobb sors felé vezessék, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Igaz, hogy csak a történelem fog felettünk ítéletet mondani, de én bizton hiszem, hogy az ítélet csak az lehet, hogy az utókor hálája és elismerése fog minket kísérni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Mielőtt beszédemet befejezném, úgy érzem, kötelességem, hogy úgy a földmívelésügyi miniszter úrnak, mint az ő munkatársainak ezért a korszakalkotó javaslatért a magam nevében is köszönetet mondjak. (Éljenzés és taps jobbfelől.) A legnagyobb bizalommal viseltetem úgy a kormány, mint a miniszter úr iránt és a javaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen, A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Tóth Pál képviselő úr mint az állandó igazolbizottság előadója, kíván jelentést tenni. Tóth Pál előadó: Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az állandó igazolóbizottságnak 1936. év március 9-ik napján tartott ülésén hozott határozatát beterjeszthessem.
