Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. dig azért, mert közben trianoni megcsonkításunk folytán olyan eltolódás keletkezett a kisés nagyibirtok között, hogy ma az a helyzet, hogy az országnak 40%-át teszi az 5 holdon aluli törpebirtok és az, 1000 holdon felüli nagybirtok, r mint másik véglet, akkor azt hiszem, csak hálásak lehetünk mindannyian a kormánynak, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely arra van hivatva, hogy ezt az egészségesnek éppen nem mondható állapotot (megváltoztassa, vagyis hogy a törpebirtokos osztályt megerősítve olyan kisgazdatársadalmat neveljen, amely a nemzetnek és a nemzeti célnak legjobbata megfelel, idehozta a Ház elé. T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat minden sorából kilátszik a konzervatív, mindazonáltal lépésről-lépésre haladni, újítani vágyó szellem, amely a kormánynak egész működését iellemzi. Konzervatív a javaslat azért, mert_ a földbirtok egészséges megoszlását úgy akarja keresztülvinni, hogy minden gazdasági 'megrázkódtatástól mentesüljön az ország; úgy akarja keresztül vinni, hogy a nagyobb földbirtokos osztályban ne maradjon fájó érzés azért, hogy tőle a földjét elveszi; úgy akarja keresztülvinni, hogy a nagyobb birtokososztályban ne keltsen gyűlöletet azon néposztály iránt, amely majd az ő földjéből kapni is fog. Konzervatívnak tartom a javaslatot azért is, mert az említett célt úgy akarja megvalósátanL hogy a termelés folytonossága ne zavartassék, és hogy a termelés szempontjából fontos gazdasági egységek kárt ne szenvedjenek. Haladónak tartom a törvényjavaslatot azért, mert lépésről-lépésre akarja a megoldást előbbrevinni, nem akar semmi megrázkódtatást és olyan kisgazdatársadalmat akar megteremteni, amelynek úgy nemzeti, imint társadalmi szempontból majdnem e nemzet gerincét kell képeznie. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) 1848 előtt a magyar nemesi középosztály volt az, amely a nemzeti gondolatot legjobban ápolta, és évszázadokon át a sokat üldözött és sorscsapásoktól sújtott magyar népnek főerőssége volt. De sajnos, 1848 után ezek úgy anyagiakban, mint társadalmilag és mind lejjebb és lejiebb csúsztak. Ma sajnos, az a helyzet, — és ez volt már a háború előtt is — hogy ez az osztály nemi tud úgy megfelelni kötelességének, mint ahogyan kellene. Éppen ezért tartom r fontosnak ezt a törvényjavaslatot, amelynek célja, hogy egy olyan erős kisgazdatársadalmát termeljen ki, amely erősíti ezt a lecsúszásban levő nemesi középosztályt és ha kell, ennek szerepét majdan át is vegye. Éppen ezért tartom ezt a törvényjavaslatot nagyon jónak, ezért látom benne a nagy horderőt és a mai modern kornak megfelelő haladó irányzatot is>. Tisztelt Ház! Nézetem szerint ennek a törvén y javaslatnak három kardinális pontja van, amelyre ez a törvényjavaslat fölépül, három olyan pont, amelynek helyes vagy helytelen megoldásától függ ennek az egész javaslatnak sorsa, sőt végrehajtásának élettartama is. Ez a három pont a következő: Kitol vegyünk el földet, mennyit vegyünk el, kinek adjunk, mennyit adjuk az illetőknek — és a törvényjavaslat financiális megoldása. A javaslat tíz olyan csoportot állít fel, amelyből a telepítési földek igénybevehetők. En ebből a tíz csoportból csak hatot látok olyannak, amelynek felhasználásával gyorsabban és hamarább lehet ezt a törvényt végre is hajtani. Ezek a következők: a javaslat 4. §-ának 2. pontjában megjelölt illeték- és adótartozásoknak földben való ülése 1936 március 20-án, pénteken. 427 lerovása; a 4. pontban megjelölt állami — szabadkézből való — vásárlás; a 6. § alapján a hitelintézetek és pénzkölcsönzéssel iparszerűen foglalkozók kezén levő földek; a 7. § alapján az 1000 holdon felüli védett birtokoknál a gazdaadósságok rendezése során értékesítésre kerülő birtokok; az 1914. óta szerzett 1000 (holdnál nagyobb birtok; és végül a vagyonváltságföldeknek még az állam kezén levő visszamaradt részei. Ezek azok az esetek, amelyekre különös súlyt kell helyeznünk. Olyan helyeken, ahol ilyen földek állanak rendelkezésünkre, lehet a legkönnyebben és leghamarább keresztülvinni a törvényt és azt végre is hajtani. Ügy gondolom, tisztelt Ház, hogy az 1000 holdon felüli védett birtokos szívesen föl fogja ajánlani és le fog mondani birtokának feleslegéről vagy többletéről azért, hogy adósságaitól szabaduljon. (Ügy van! a középen.) Éppen ebből a szempontból igen (helyesnek és kívánatosnak tartanám, hogy az a tanács, amelyet a gazdaadósságrendezés céljából felállítottak és amely Tomcsányi ő excellenciája elnöklésével —^úgy ballom — működését meg is kezdte, minél gyorsabban folytassa tevékenységét, hogy az 1000 holdon felüli védett gazdák birtokai végre rendeződjenek és bekerüljenek ismét a magyar életbe. Nem hiszem továbbá, hogy a pénzintézetek szintén ne vennék megnyugvással az őket sújtó rendelkezést, hiszen legtöbb esetben nekik ez az árverésen megszerzett birtok csak teher lehet, teher pedig azért, mert azokon a. gazdálkodásra — példákat látok az én vidékemen, nem tudom, az országban különben hogyan van — a legjobb esetben éppen hogy rá nem fizetnek, de a legtöbb esetben feltétlenül ráfizetnek. Es ez a rendelkezés egy másik óéit is szolgálna, azt tudniillik, hogy az ott lekötött tőke visszakerülne a. hiteléletbe, úgyhogy ezáltal ez tulajdonképpen kettős célt szolgálna. Hiszen annak a tőkének nem az a szerepe, hogy le legyen kötve, hanem az, hogy forogjon és visszakerüljön a hiteléletbe. T. Ház! Igen sürgősen le lehetne bonyolítani az adó- és illetéktartozások fejében leadott földek átengedését. Itt azonban igen kívánatosnak tartanám azt, hogy vidékenként arányosan lenne az a 15 millió pengő elosztva, amelyet a pénzügyi kormányzat erre a célra engedélyezett. Tekintettel kell lenni természetesen arra is, hogy milyen számban vannak a jelentkezők és hogy a telepítés mennyire fontos az egyes vidékeken. Az igénybeveendő ingatlanok csoportjánál két körülményre óhajtanám az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni. Nincs ugyan benne a törvényjavaslatban az, amit mondani akarok és nem is akarok módosító indítványt beadni, azonban úgy gondolnám, hogy egy kis jóakarattal, vagy pedig a végrehajtási utasításban lehetne talán valami módot találni arra, hogy ezt a kérdést is bekapcsoljuk ide. En t. i. most az eladósodott középbirtokokra gondolok. Igen sok vidéken elő fog állni az az eset, hogy nem fognak a felsorolt csoportok szerint olyan ingatlanok rendelkezésre állni, ahonnan földet lehetne igénybevenni, pedig ugyanakkor talán földbirtokpolitikai szempontból feltétlenül szükséges lesz, hogy földet adjunk az ott jelentkező földigénylőknek. Az ilyen vidékeken azonbanbizoI nyara akad majd olyan eladósodott középbir-