Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-111

426 Az országgyűlés képviselőházának 11 belátták, hogy ezen «segíteni keli. Belátták azt is, hogy az idegen emberek által «a nép lelkébe «bevitt ezeket a téveszméket a kisexisztenciák lelkéből kivenni nem lehet, 'mert ezek igen mély gyökereket vertek; ezt a «kérdést erőszakos eszközökkel megoldani nem tanácsos, sőt igen veszélyes. Ezért «a társadalommal összefogva, bizonyos irányú «szociális törvényeket és intézkedéseket végre is hajtottak. Megalkották a munkáspénztárt, a cselédpénztárt, megcsinálták a munkástörvényt és az aratósztrájkok esetére szervezett munkástartalékokat készenlétbe helyezték. Ezek a szociális irányú intézkedések, minthogy igen kis- j méretűek voltak, a kívánt hatást nem is érhették el, de igen rövid időre látszólag megnyugtatták a falusi nép kedélyét és hangulatát. De ; azért ezt a kérdést nem oldották meg, sőt a i sajtó propagandisztikus céljaira igyekezett ezt olymódon kihasználni, hogy összeköttetésbe hozta ezt a problémát, ezeket a munkásmozgalmakat a nagybirtokkal és utalt a ki nem elégített földéhségre. j Ilyen előzmények után és ilyen eredettel kellett megalkotni az 1895 : V. törvénycikket, amelyben a telepítés és a földbirtokpolitika céljaira 6 millió koronát szavaztak meg. \ Ugyanakkor, amikor ezt a 6 millió koronát j megszavazták és a telepítést véghez akarták j vinni, különféle kongresszusokat és értekezleteket tartottak a gazdák. Ha ezeknek az anya- j gát megnézzük, — és különösen kiterjeszke- j dünk az 1900-ban, Darányi Ignác akkori földmívelésügyi miniszter elnöklete alatt tartott értekezletre — akkor láthatjuk, hogy az azo- j kon megjelent gazdák és politikusok társadalmi osztálykülönbség nélkül — különösen a főúri osztály reprezentánsai — mind felismerték a kérdés nagy horderejét és égető szükségszerűségét. Amíg azonban akkor egy világtekintélynek örvendő, egy nagy tőkeerővel és — hogy úgy mondjam — egy kiegyensúlyozott kül- és belpolitikával rendelkező nagy monarchia egyik nagy államában tárgyalhatták a telepítési javaslatot, addig ma egy megcsonkított országban, abban a mesterségesen felzaklatott atmoszférában, amely még a háborúban és a háborút követő időkben kezdődött, kell ezt a törvényjavaslatot letárgyalnunk és — amint mondottam — igazságosan, politikamentesen végre is hajtanunk. És amíg abban a megelégedett békeidőben, amikor Magyarország fénykorát éltük, ezt a 6 millió koronát mintegy nemzeti vívmányt tekintették és óriási összegnek nézték, addig ma azt a 30 millió pengős alapot és azt a 2—2-5 millió pengő évenkénti hozzájárulást, amelyet a kormány erre a célra beállít, az igen ft, túloldal nagy lekicsinyléssel nézi. Kérdem, hol van itt a tárgyilagosság, hol van a falusi népen Önzetlenül, az önzetlenség jelszava alatt való segíteniakarás, amelyet a túloldalról állandóan hangoztatnak? Hiszen ha elődeink 1895 óta egy ilyen alappal és egy ilyen évenkénti hozzájárulással ilyen összeget hoztak volna össze, akkor — bizton hiszem — ma ezt a problémát nem kellene itt tárgyalni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Kenéz Béla: És ha Darányi Ignác javaslatát nem ejtették volna cl!) , , T. Ház! Sajnos, ez a legjobb szándékkal, de az .anyagiak tekintetében elég szűkkeblűén meghozott törvény nem érte «el a^ célját. Nem következett be a kívánt eredmény, «a kívánt hatás, s földimíves osztály lelke mélyén ott maradt a föld utáni vágy. így következett 'be a 1. ülése 1936 március 20-án, pénteken. világháború anélkül,, hogy ez a probléma megoldható lett volna, anélkül, hogy az a magyar gazdafiú, annak a magyar munkásnak a fia, az a magyar gazdasági cseléd úgy mehetett volna a háborúba, azzal a tudattal mehetett volna harcolni, hogy nemcsak a haza földjéért, nemcsak másnak a földjéért, hanem a saját maga kis földjéért is harcol és áldozza vérét kint a harctéren. Ennek ellenére nagyon tévednek^ — Buchinger képviselőtársam is nagyon téved,, aki «beszédében ezt a témát érintette — akik azt mondják és azt hiszik, hogy a fronton lévő katonák akarták a földreformot vagy a földosztást. En ott éltem közöttük, mondhatom, éjt-napot együtt töltöttem velük, de soha nem. hallottam ezt tőlük a legnehezebb, a legkeservesebb napokban sem. (Br, Berg Miksa: Ez «megbecsülése a magyar katonának!) ÍÜgy van, majd fogok erről ibeszélni, kedves képviselőtársam. A legnehezebb időkben sem hallottam tőlük soha azt, hogy: »hazamegyünk, el fogjuk venni a nagybirtokokat, földet fogunk osztani«, hanem «igenis azt hallottuk, hogy: »bár már vége lenne ennek a háborúnak«. Senki nem beszélt azonban forradalomról és senki nem beszélt arról, a »nagyszerű« forradalmi jelszóról, amelyet «bedobtak a köztudatba, hogy igenis osszuk fel valakinek a földjét. T. Ház! Most már meg lehet állapítani tárgyilagosan, hogy a hátulsó frontba a szélsőséges sat jó szórta a borzasztóbbnál 'borzasztóbb lázító cikkeit úgyannyira, hogy 1918-ban «már azokat az újságokat, amelyek így írtak, s amelyeket oda kiküldtek a frontra,, nem mertük a katonák kezébe adni, mert azokat az embereket, ;akik lélekben és testben már ki voltak merülve, s akiknek a hitük is elveszett, igen könynyű volt ilyen szép jelmezbe öltöztetett forradalmi jelszóval, mint a földosztás, megmételyezni és tudatosan beállítani abba a nemzetellenes mozgalomba, amely 1918-ban 'bekövetkezett. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Mindannyian átéltük azokat az időket és ha kicsit is tárgyilagosak vagyunk, ma megállapíthatjuk, hogy az 1920-as földreformot ennek a néphangulatnak kívánsága és nyomása alatt iktatták törvénybe és hajtották végre. (Rassay Károly: Szóval nem volt rá szükség!) Dehogy nem, mindjárt rá fogok térni. A szociális hatása kétségtelenül igen nagy volt. Méltóztatik látni, már eleget is teszek t. képviselőtársam kívánságának. (Rassay Károly: Mi itt ültünk, tudjuk, hogy mi volt!) Sajnos, én nem voltam itt. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mondom, ennek a «szociális hatása akkor «kétségtelenül megvolt, hiszen 400.000 törpebirtokost «és kisbirtokost kötöttek hozzá a «magyar földhöz. Sajnos azonban, gazdasági szempontból a remélt eredményt nem értük el, s mi politikusok és gazdák, akik járjuk a vidéket és ismerjük a falusíi népet, megállapíthatjuk, hogy ennek pénzügyi rendezése igen súlyos örökségként maradt a mai parlamentre. (Ügy van! a jobboldalon!) Ennek a pénzügyi rendezésnek kérdését a falusi nép 'érdekében nemcsak a túloldalnak, hanem nekünk is kötelességünk állandóan felszínen tartani. (Helyeslés a jobboldalon. — Egy hang a középen: Meg is fogjuk oldani!) Ha most már figyelembe vesszük • 2LTX, hogy ennek a számszerűségére és kiterjedésére nézve igen nagy vonalakban végrehajtott földreformok ellenére nem következett be az a kívánt helyzet, amelyet elérni akartak, nem pe-