Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. és azt mondjaim, hogy jogos kívánságait és jogos érdekeit a józan ész határáig és egy bizonyos lehetőségig megvédjem. Másfelől azonban a magyar nép között élek, ott éltem mindig, részint mint gazda,, részint mint katona a fronton, igen jól ismerem erényeit, hibáit és igen jól tudom, hogy nincs társadalmi osztályok közötti kiegyenlítődés, béke, nincs magyar feltámadás anélkül, hogy a falusi magyar népet, a derék, becsületes földmunkásságot, a mezőgazdasági cselédeket bevonjuk a magyar sorsközösségbe azáltal, hogy anyagi és vagyoni viszonyaikat megerősítjük és nélkül, hogy az őket méltán megillető sorsban magunkhoz emeljük. T. Ház! Nem vádolhat senki elfogultsággal. Nem pedig azért, mert egész életem egyik »főcélja az volt, hogy azt az éket, amelyet a falusi népet nem ismerő, lelketlen emberek vertek a magyar kisbirtokos- és nagybirtokososztály közé,, igyekezzem kiküszöbölni onnan, igyekezzem kiküszöbölni megértéssel, megnyugtatással, nem pedig erőszakos eszközökkel. S midőn ezt a törvényjavaslatot nézem, úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat a hitbizományi törvénnyel együtt, amely a telepítésnek egy láncszemét képezi, az a két alkotás lesz, amely, ha a kormány és a nemzeti egység pártjának elgondolása szerint becsületesen, tiszteségesen, minden politikától mentesen nemcsak megalkottatik, hanem végre is hajtatik, meg fogja hozni azt, hogy a társadalmi osztályok kibékülnek, érzésben, gondolatvilágukban együtt lesznek és végül közelebb fogja egymáshoz hozni a kisbirtokost és a nagybirtokost^ a magyart és a magyart. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Mielőtt a törvényjavaslat tárgyalására rátérnék, én is alkalmazkodni óhajtok a parlamenti szokásokhoz és reflektálni kívánok előttem szólott Buchinger képviselőtársaim egyes megjegyzéseire. Nagyon természetesen, miután nem egy világnézeti alapon áll a mi pártunk és az ő pártja, nem is érthetünk egyet, és nagyon természetes, hogy ő teljesen más szemszögből nézi a törvényjavaslatot. Ugyanakkor, amikor ő az ipaeri munkásságot képviseli, ami oldalunknak nagyrésze ; és nagy többsége, mondhatnám, a falusi nép érdekében dolgozik. (Malasits Géza: Ha sokáig így képviselik,^ a fele éhen hal!) Legyen nyugodt képviselőtársam, bízza ezt ránk. Képviselőtársam közbeszólására vonatkozóillag csak annyi # megjegyezni valóm van, hogy úgy őt, mint a t. pártját megnyugtatom, hogy dolgozunk mi annyit a falusi nép érdekében, mint önök, mert önök azt abszolúte nem ismerik. Éppen Buchinger képviselő úr — azt hiszem — falun abszolúte soha nem szokott járni. Bízza ránk a falusi nép megvédését, mi mindent, amit csak lehet, el fogunk követni az érdekében. (Gr. Festetics Domonkos: Van elég keresztény magyar, nem kell Buchinger! — Dulin Jenő: Ne zavarják a szónokot!) Nem jövök zavarba. Buchinger képviselőtársamnak a törvényjavaslatra vonatkozó bírálatában bizonyos kontradikciót látok, mert- az egyik mondatában azt mondja, hogy ez kenyérfosztó javaslat és egy negyedóra múlva már azt mondja, hogy a régi rossz korszakban ki kellett vándorolniok ebből az országból a becsületes magyar emlbernek, mert nem juthattak földhöz. Nem értem, hogy akkor az volt a baj, — amint hogy nagy haj is volt — hogy nem adtak földet a szegény népnek; amikor pedig ma segíteni akarunk rajta, földet akarunk neki adni, akkor ez is baj. Igazán nem tudom, hogy az ülése 1936 március 20-án, pénteken. 425 igen t. szociáldemokrata képviselő uraknak hogyan tudnánk eleget tenni. Végighallgattam t. képviselőtársam beszédét és próbáltam egyegy mondatot kikapni belőle, egy olyan mondatot, lamely tényleg jogosan bírálta volna ezt a javaslatot, de ő, úgy látszik, nem ismeri a falusi viszonyokat és azért nem is mert belefogna a bírálatba, Még csak azt kérem, ne méltóztassék az ipari munkásságot — amely ugyanaSbiból a magyar munkás népből származott és került fel ide vidékről — ellene uszítani a falusi munkásosztálynak, mert ebből jó nem származhatik, több mondani valóm ninos^ az ő beszédére; nagyon örültem volna, ha részletesebben foglalkozhattam volna vele. T. Ház! A telepítésre két szempontból van szükség, még pedig agrárpolitikai és állampolitikai szempontból. Agrárpolitikai szempontból a telepítés az az eszköz, amellyel lehetővé válik, az ország egyes vidékein a mívelhető talaj kiterjedése és a mezőgazdasági munkásosztály számaránya közt meglévő differenciáknak kiegyenlítése.^ A telepítés lehetővé teszi a termelés fokozását, ami által az egyes kulturális és gazdasági hajókkal küzdő vidéknek megadja a jobb megélhetést és ezáltal a keresetkáptelenségben megnyilvánuló bajok orvoslására is törekszik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Fontos momentumként jelentkezik a telepítés a mezőgazdasági munkásosztály földbirtokszerzésének lehetővétételénél, ami a mezőgazdasági munkásosztálynál, annak faji jellegénél fogva és fokozottabb mérvben meglevő birtokszerzési hajlamára való tekintettel, különös fontossággal és nevezetességgel bír. Állampolitikai szempontból a telepítés a magyar nemzeti érdek fejlesztését, a magyar népellem kiterjesztését, megerősítését és ennek egyes vidékeken való keresztülvitelét jelenti, keresztülvitelét az olyan vidékekeni, ahol a — sajnos — napjainkban is mándgyakrabban megismétlődő lelketlen, idegen agitáció csekély számban levő nemzetiségeinket isi meg akarja mételyezni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tisztelt Ház! Beszédem folyamán nem kívánok kiterjeszkedni azokra a. régebbi korban történt telepítésekre, amelyek úgynevezett idegen fajok betelepítései voltak, nem kívánok foglalkozni azoknak okaival, jól vagy rosszul keresztülvitt végrehajtásával és nem kívánok foglalkozni azoknak hasznos, yagy káros hatásával, mert hiszen az most már Trianon után egészen tisztán és nyíltan áll itt előttünk. Ellenben, hogy ide tudjam vetíteni a törvényjavaslatot a Ház elé abból a szemszögből, aho-. gyan éni látom és hogy azt tárgyilagosan bírálva ajánlani is tudjam az igen tisztelt Háznak elfogadásra, méltóztassék megengedni, hogy kitérjek az 1895:V te, az úgynevezett telepítési törvénycikk keletkezésének és eredetének okaira. (Halljuk Halljuk! a jobboldalon.) Ügy gondolom, hogy ez a modern kor az, amely rohanó lépésben kívánta, hogy az a nagyon súlyos kérdés, amely mind agrár-, mind állampolitikai szempontból már akkor is igen égető volt, végre megoldódjék. A 90es években veszi kezdetét a szociáldemokráciának az a terve, hogy a falusi népet és különösen falun a magyar munkásosztályt a maga eszméinek megnyerje. De míg külföldön, ott, ahol ugyanezt megkísérelték, ez nem sikerült nekik, addig nálunk a földosztás jelszavával izgatva, a talán politikailag iskolázatlanabb népnél igém fogékony talajra találtak. Az akkori kormányok 63*