Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-111

Az országgyűlés i^pwselöházának 111. ülése 1936 március 20-án, pénteken. 423 rás: Azt fogja válaszolni, hogy nem szabad, nincs is rá szükség! — Reisinger Ferenc: Nem kérdezik meg tőle, nem lesz alkalma felelni!) T. Ház! Az előadói adatoknak ebből a tömkelegéből is azt látjuk, hogy mindenütt jobb, sikeresebb és eredményesebb a telepítési akciónak a megoldása ott, ahol demokratikus erők érvényesültek ezeknek az akcióknak a keresztülvitelénél. Ezért újból csak azt kell kérdeznünk, hogy mire várunk ma, amikor nincsen a Házban véleményeltérés abban a tekintetben, hogy a viszonyok borzasztóak és tarthatatlaook. Az indokolásban többek között a következő részt látom (olvassa): »Ezek a röviden vázolt okok, valamint az a történelmi tapasztalat, hogy a legtöbb háború felébreszti a frontokon küzdött földmíves katonákban azt a törekvést, hogy részesedést kívánjanak abból a földből, amelynek legtömegesebb védelmezőit elsősorban ők szolgáltatták«... és így tovább. Legyen szabad ezzel a beismeréssel szemben azt a megállapítást tennem, hogy a frontkatonák, akik vágytak a föld után, ma, a háború után tizenöt esztendővel is még ott tartanak, ahol tizenöt esztendővel ezelőtt tartottak. (Reisinger Ferenc: De már kaptak frontharcos-jelvényt!) Néhány nappal ezelőtt tanúi voltunk itt egy jelenetnek,, amikor egy másik törvényjavaslat tárgyalása alkalmával Éber t. kép viselőtársunk megvédelmezte a maga liberális felfogását, álláspontját. Amikor ennek keretében beszélt a kivándorlás előnyeiről, megfigyeltük, hogy a miniszterelnök úr milyen ingerülten szólt közbe Éber t. képviselőtársunk beszédébe és hogyan rázta a fejét, hogy ez nem megoldás és hogy ennek a kivándorlásnak meg kell szűnnie és hogy a liberalizimusinak, a liberális felfogásnak és világszemléletnek éppen egyik bűne ez a kivándorlás. Szépek, t. Ház, az ilyen tiltakozások, szépek az ilyen érzelmi kitörések » ha azonban konfrontáljuk ezeket a kitöréseket ugyanannak a kormánynak és ugyanannak a miniszterelnök úrnak a cselekedeteivel, akkor vájjon mit látunk? Nem azzal a szomorú ténnyel állunk-e szemben, hogy a magyar nagybirtok, a magyar parlament egy fél évszázad óta egyebet sem tesz, mint hogy a falu népét igenis belekergeti a gyárakba. Milyen gyárakba, milyen munkabérek mellett? Textilgyárakba, szeszgyárakba, olyan helyekre, ahol rendes munkabért, nem kapnak, ahol a legvégtelenebb kizsákmányolás áldozataivá válnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalom.) De„ t. Ház, nem vagyunk-e tanúi annak, hogy itt Budapesten, a főváros szívében százával és ezrével vannak szerencsétlen emberek, mint például a munkanélküli kubikusok. (Farkas István: A Teleki-térre tessék kimenni éjszaka!) Tessék kimenni a miagyar faluba, tessék megnézni, hogyan vannak ott évszámra, hónapszámra, milyen égbekiáltó nyomorúság sír le azokról az emberekről? Mit segített rajtuk a kormányzat idáig, mit segít rajtuk ennek a törvényjavaslatnak alapján? Semmit. Mit jelent ezzel szemben, t. Ház, az» hogy a miniszterelnök úr nem akarja, hogy itt a liberalizmust dicsérjék, a kivándorlást dicsérjék? Mit jelent ez akkor, ha ezzel szemben mégis itt áll történelmi tény, hogy egy félévszázadon keresztül a nagybirtok Magyarországában a szegény paraszt csak akkor jutott az édes anyaföld egy pici részéhez, ha előbb kiment Amerikába a bányák mélyébe és ott összekoplalt, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. esetleg annyi dollárt, hogy hazajöhetett és vásárolhatott magának egy kis földet. (Ügy van! Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ha mindezeket felsorakoztatjuk és ezek alapján olyan törvényjavaslatokat kérünk» amelyek kiadósabban, alaposabban rendeznék ezt a kérdést, akkor halljuk az ellenvetést, hogy nincs pénz. Nem mondom, hogy anyagiakban valami nagyon bővelkednénk, ha ellenben ezt a törvényjavaslatot áttanulmányozzuk, azt találjuk, hogy legalább tízszertizenötször van benne szó arról, hogy a teljes becsértéket megkapja az, akinek a földjét igénybe veszik és hogy ez a teljes becsértek alapján történő kártalanítás nagyobb méretű, mint bármely országban, ahol eddig ilyenfajta törvényeket alkottak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azonkívül, t. Ház, a törvényjavaslat szerint az, akinek alföldjét igénybeveszik, a kártalanításnak, tehát a teljes becsértéknek kétharmadrészét előre megkapja. Előre kapja meg és a törvényjavaslat szakaszai szerint legalább kétharmadrészét kapja meg és van lehetőséig arra, hogy ennél nagyobb összeget is kap. Ha a pénztelenség olyan nagy, ha az anyagiak olyan nagy akadályt jelentenek, akkor tisztelettel kérdem, nem lehetne-e egy fordított eljárást alkalmazni, nem lehetne-e a dolgot úgy anegcsinákii, hogy a kártalanítás kétharmadrészére az, akinek a földjét igénybeveszik, várjon huszonöt évig? Mint nagybirtokos megteheti, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy huszonöt évig várjon és ezáltal felszabadul egy olyan összeg, amelyet azután a telepítés céljaira is igénybe vehetünk és albba a helyzetbe jutunk, hogy nagyobb méretű alapon és nagyobb mértékben oldhatjuk meg. ezt a kérdést. Hiszen úgyis az a helyzet, hogyha az ebben a javaslatban kontemplált mértékben akarjuk a telepítést •megvalósítani, akkor azoknak az adatoknak alapján, amelyeket szakemberek halmoztak fel, legalább két-háromszáz esztendeig kell várnia a magyar nincstelen népességnek arra, hogy hozzájusson a földhöz. A nagybirtok várhatna 25 esztendeig az ő kártalanításának erre az Összegére, ellenben a nagyibirtok nem hajlandó erre, a nincstelen népesség pedig kap egy törvényt, amely lényegében voltaképpen alig jelent valamit. T. Ház! A javaslat a nagybirtok történelmi érdemeiről beszél, amire vonatkozólag én azt mondom, hogy helyes, ha azt mondjuk, hogy beszéljünk inkább valami másról és ne beszéljünk erről a témáról, (Üg

y van! Ügy van! à szélsőbaloldaloni — Farkas István: Lásd Aesády művét: »A (magyar jobbágyság történeté«-t!) ne beszéljünk arról a témáról, amely; ről ismert történészek igen szomorú és keserű dolgokat írtak meg már a magyar közvélemény számára, (Farkas István: A deres!) hanem amiről beszélnünk kell, az az, hogy a mai viszonyok között a nagybirtok bizonyos mértékig igenis idejét múlta gazdasági szempontokból. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amióta a tengeren túl gabonagyárak vannak, amióta az amerikai konkurrencia és az orosz konkurrencia érvényesül, azóta a magyar nagybirtok extenzív gabonatermelése és gabonagazdálkodása nagyon is problematikus és csak egy ponton nem problematikus, azon a ponton, hogy exportképessé és versenyképessé tétele a nagyar népnek, a magyar városi fogyasztóknak megszámlálhatatlan milliárdiáikba került már eddig is. (Farkas István: 1 Ügy van! Mesterségesen tartják fenn!) A mai 63