Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-110

394 Az országgyűlés képviselőházának 110. zett 100 holdon felüli magánbirtokokra. Kisajátítási ár fejében részint a háború előtti és vidékenkinti átlagos forgalmi ár, részint olyan vételár fizettessék adóköteles állami kötvényekben, amely vételárnak 5 százalékos kamatjövedelme megfelel az illető vidéken a háború előtti időkben fizetett holdankinti átlagos bérösszegnek, de legyen kisajátítható az állam által vagy vételárért vagy kicserélés útján az olyan 200 holdon aluli magánbirtok is,_ amely valamely község terjeszkedésének útjában áll. Követeljük, hogy az állam régi tulajdonát képező és az állam által kisajátított ingatlanok birtokpolitikai célokra használtassanak annak az elvnek alapján, hogy a föld elsősorban azoké legyen öröktulajdonkép, akik azt mívelik.« (Baross Endre: Es azután pacsit adott Bethlennek! — Farkas István: És elcsaklizták ketten! — Derültség.) Nem tudom, nem ebben a programúiban volt-e lefektetve az az agrárdemagógia, amely ellen a háború után állítólag harcolni kellett. Mindenesetre megállapítható tényként, hogy az az örökség, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök úr átvett, a magyar parasztra való vigyázás, eklatánsán és szépen van lefektetve ebben a programmban, csak meg kellene valósítani, mégpedig nem azért, mert Nagyatádi Szabó István állította fel ezt a programmot, hanem, mert az egész ország mezőgazdasági népességének az érdeke parancsolja ezt. Nagyatádi nem tudott következetes lenni, ezt elmondhatjuk a nélkül, hogy rosszat akarnánk róla mondani, ez tőlem teljesén távol áll. Felülkerekedett a történelmi osztály a maga kiváltságokra törekvő osztály szempontjaival, ma már ezektől a követelésektől igen messze vagyunk és ma, aki ezeket a követeléseket fel meri állítani, kommunista, — mint ahogy Alföldy iképviselőtársam mondotta — bolsevista, agrárdemagóg, arra minden rosszat kell mondani. Akik hittek Nagyatádi programmjában ós azt meg iakartak valósítani, azok is csalódtak. Most is csalódás és keserű kiábrándulás fogja követni a mostani reformkormánynalk és 'reformparlamentnek a onunkáját és ezután a törvényjavaslat után még azok is, akik talán àittek vagy hisznek a reformkormány ígéreteiben, egyöntetűen be fogják látni, hogy megint nem akarnak semmit sem csinálni a nép érdekében^ megint nem alkarnak komoly lépést tenni és ez a kiábrándulás is igen veszedelmes lesz. Még talán ennek a parlamentnek kell majd foglalkoznia ezzel a kérdéssel, ha másként nem, olyan okból, amilyenből 1848-ban a rendi országgyűlés foglalkozott a jobbágyok felszabadításával, félelemből, de félelemből megalkotott reformok nem lehetnek olyan tökéletesek, (Zaj a jobboldalon.) mint amilyeneket nyugodtabb körülmények között valósítanak meg. (Propper Sándor: Petőfi Sándor megírta. Híre jött, hogy 40.000 paraszt jön az országgyűlés ellen. — Reisinger Ferenc: Nem tudják a túloldalon, hogy ki volt Petőfi Sándor! — Derültség.) Mindenesetre felteszem a kérdést, hogy a magyar parasztságnak, a magyar földmívelő népnek ez a sorozatos csalódása nem veszedelmesebb-e, mint a csehszlovák területen állítólag ott lévő orosz repülőgépek, nem jelentenek-e nagyobb veszedelmet ezek.. a sorozatos csalódások az ország szempontjából, mint azok az állítólagos veszedelmek, amelyeknek nagyságát nem ismerjük. (Nagy zaj és fel- J kiáltások jobbfelől: Miért állítólag? — Bárczay János: Hogy lehet ilyet mondani? — Farkas j István [Bárczay János félé]: Ehen hal a maillése 1936 március 19-én, csütörtökön. gyár testvér, háromimillió koldus van az országban. — Elnök csenget.) Képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy mire céloztam, teljesen felesleges tehát, hogy műfelháborodást csináljon. (Reisinger Ferenc: Hiszen a képviselő úr mandátuma nincs megpetioionálva, mit izgul? — Bárczay János: Csak azoknak szabad?) Egészen nyugodt lehet a képviselő úr, hogy amikor az ország generális érdekeiről van szó, akkor nem megyek el képviselőtársamhoz tanulni. (Bárczay János: Eljöhetne egészen .nyugodtan. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na, na!) A szociáldemokratapártban is hosszú vita előzte meg a földbirtokpolitika kérdésében elfoglalt álláspontot. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kétrek, Reisinger képviselő úr! Takács Ferenc: A magyarországi szociáldemokratapártban végül az az álláspont győzött, amely álláspont a mi felfogásunk szerint a legjobban megfelel Magyarország sajátos viszonyainak. A szociáldemokratapárt agrárprogrammjának elvi részéből olvasom fel a következőket (olvassa): »A szociáldemokratapárt számotyetve Magyarország agrár jellegével, politikai és társadalmi viszonyaival, a mezőgazdaságban a nagybirtokrendszer megszüntetését, önálló kisbirtokok létesítését, a meglévő mezőgazdasági kisüzemek támogatását, a földmívesek önkéntes szövetkezésének elősegítését tartja a legfontosabb feladatnak.« (Mózes Sándor: Senki sem kifogásolhatja ezt! — Egy hang jobbfelől:^ Tegnav önök kifogásolták!) T. Képviselőház! Szerintünk az egyéni tulajdonban lévő kisüzem felel meg legjobban a magyar viszonyoknak. (Propper Sándor közbeszól.) Elnök: Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben. Takács Ferenc: Ez szolgálja leginkább az egész magyar nép érdekeit. Éppen ezért ehhez a javaslathoz mi módosítást nyújtottunk be és módosításunkban azt mondjuk, hogy igénybeveendő földek: a hitbizományi és egyházi birtokok teljesen, a nagybirtok 200 holdon felüli része, kivéve a mintagazdaságokat. Azt hiszem, ezzel a javaslatunkkal választ adtunk arra is, hogy tulajdonképpen kikre szállt ebben az országban Nagyatádi Szabó Istvánnak az öröksége. A mi felfogásunkat, a mi szompontjainkat igyekszem alátámasztani, igyekszem bizonyítani, hogy miért megfelelőbb a kisüzemi forma Magyarországon, miért megfelelőbb a kisbirtokrendszer, mint a mai nagybirtokrendszer. E tekintetben képviselőtársaim közül még gróf Bethlen István képviselőtársam is szolgáltatott adatokat akkor, amikor hivatkozott Dánia példájára, ahol a mezőgazdasági népesség életszínvonala négy-ötszöröse a magyarországinak. (Baross Endre: 1500 milliméter a csapadék! — Zaj ) De politikai szempontok is közrejátszanak és amikor politikai szempontokból beszélünk, akkor talán elég lesz, ha Kenéz Béla képviselőtársunknak »Nép és Föld« című könyvéből veszem az alábbi idézetet (Horváth Zoltán: Mikor írta? Bethlennek volt-e a híve akkor, vagy Gömbösnek? (

— Olvassa): »A polgárok szabadsága ellen törő zsarnokuralom, vagy pártkormány önző törekvéseivel szemben nagyobb biztosítékot találunk abban a társadalomban, ahol sok a független birtokos, mint abban, amely a kevesek hatalmában lévő s a tőlük függő alárendelteik tömegéből áll. Az