Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1936 február 27-én, csütörtökön. 29 alkotásokra ösztönözni az iparosokat ilyen ki­állításokon keresztül. Meg kell tehát akadá­lyozni, hogy tisztán csak üzleti szempontok ér­vényesüljenek. A kézműipari kiállításokat tart­sák fenn a kézműipar részére, hogy a kézmű­iparnak legyen abból haszna és ne másoknak. Elhiszem, hogy a javaslat szándéka a segí­tés, ezt nem vonom kétségbe, de nem alkalmas a javaslat arra, hogy segítsen, hiába rajong érte a képviselőház túlnyomó része, hiába támogat­ják, pártolják minden irányból ezt a javasla­tot. (Müller Antal: Az iparosok is meg vannak elégedve! — Propper Sándor: Kérdezze meg őket két év múlva!) Dicshimnuszokat zengenek ezzel a javaslattal kapcsolatban. (Rajniss Fe­renc: Várjuk meg! — Propper Sándor: Aki ért hozzá, az előre tudja! — Baross Endre: Vagy jós valaki, vagy képviselő!) Elnök: Ne méltóztassanak a szónokot "za­varni ! - Takács Ferenc: Az élet be fogja bizonyítani erről a javaslatról,^ hogy nem alkalmas a kéz­műipar megsegítésére, be fogja bizonyítani, hogy a javaslat könnyű. Nem az fog bebizo­nyulni, hogy nehéz, súlyos javaslat ez, hanem könnyűnek fogja találni az élet ezt a javasla­tot. Nem fogja a javaslat elérni a célját. Azt hiszem, hogy még iha átmenetileg a kéz­műiparosok adóterheit csökkentették volna, a mai időkben, a mai viszonyok mellett ez is töb­bet jelentene, mint ez a, törvényjavaslat. A kézműiparosoknál a gyáripar versenye kétségtelenül súlyos helyzetet teremtett. Fel­szólaló képviselőtársaim közül többen elismer­ték ezt. Drozdy képviselőtársam is hivatkozott tegnap arra, hogy különböző szakmák elpusz­tultak, tönkrementek a gyáripar versenye kö­vetkeztében. Az igen t. miniszter úr figyelmét ezzel a kérdéssel kapcsolatosan felhhívóm arra, nem lenne-e célszerű a pályaválasztási tanácsadókat megszervezni. (Rajniss Ferenc: Helyes!! Az egész országban!) Nem volna-e célszerű külö­nösen a jelentősebb városokban ' pályaválasz­tási tanácsadók útján felvilágosítani a fiatal­ságot arról, hogy melyek azok a szakmák, amelyek, sajnos, a technikai fejlődés követ­keztében halálra vannak ítélve. Nem azt hiá­nyolom, hogy a technika fejlődik és nem ezt nevezem sajnosnak, ez helyes, ez jó, rendben van, az a sajnos, hogy a technikai fejlődés éppen a helytelen intézkedések következtében embereket tesz tönkre. Ezt meg lehetne előzni. Hiszen előrelátható az. hogy körülbelül milyen iparokra következik el a végzet, melyek azok az iparok, amelyeknek be kell majd csukniok a kaput, ahol majd nem lehet már tovább kéz­műipari jelleggel dolgozni. Ezeknél az iparok­nál felvilágosítással meg kellene akadályozni a, szaporítást. Erőszakos beavatkozásnak, erő­szakos eszközöknek természetesen^ nem lenne semmiféle értelme; sokkal célszerűbb és helye­sebb az, ha — amint mondottam — felvilágo­sítás útján rávezetik a fiatalságot^ arra, hogy ezekre a pályákra nem helyes menni. Ezt & javaslatot nagy várakozás előzte meg az ország iparossága körében és azt hi­szem, hogy nagy várakozás előzte mag a kép­viselőházban is, onnan vanezaz elragadtatás egyes képviselőtársaim részéről, (Propper Sándor: Műelragadtatás! — Zaj jobb felől) akik talán nem mélyednek el a kérdésben, akik nem ismerik a való életet, nem tudják azt, hogy milyen intézkedésekre volna szük­ség és hogy milyen mélyre süllyedt már a kézműiparosok anyagi helyzete. Ha képviselő­társaim, akik dicsérték ezt a javaslatot, tisz­tában volnának azzal, hogy milyen tragikus a kézműiparosság helyzete, akkor nem dicsér­nék ezt a néhány morzsát, amelyet az ipar­ügyi miniszter úr idehozott a képviselőház asztalára, akkor nem elégítené ki képviselő­társaimat az a javaslat, akkor sokkal többet követelnének a reformkormánytól. (Felkiáltá­sok jobbfelől: Követelünk is! — Gr. Festetics Domonkos: Követelünk is, amennyit lehet!) Mivel engen a törvényjavaslat nem elégít ki és mivel előre látom, hogy semmiféle ko­moly eredményt nem fog hozni, azt általános­ságban, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Eelbel Mi­hály képviselő úr. Reibel Mihály: Igen t. Képviselőház! Is­ten áldja a tisztes ipart! Az iparosoknak ezzel a szép köszöntésével üdvözlöm ezt a törvény­javaslatot, amelytől a kisiparosság oly szo­morú helyzetének javítását várom, amelyről az előbb Takács Ferenc képviselőtársunk olyan megrendítő szavakkal beszélt. Szent a meggyő­ződésem, hogy ez a törvényjavaslat a kisipa­rosság helyzetét valamivel előbbre fogja vinni, (Ügy van! Ügy -van! jobbfelől.) de előre kijelentem azt is, hogy megoldani nem fogja, aminthogy a törvényjavaslatnak nem is az a célja, hogy ezt most egy csapásra meg­oldja, hanem az, hogy a legsürgősebb kérdé­seket oldja meg. A hosszú vita folyamán többen szólaltak fel a javaslat mellett és ellene. Ha végig­gondoljuk, hogy kik voltak azok, akik ellene beszéltek, akkor azt látjuk, hogy azok szóltak ellene, akik az eddigi gazdasági rendszert vé­delmezik. Nekünk semmi okunk nincs, hogy az eddigi liberális gazdasági rendszert egy cseppet is védjük. Ez a liberális gazdasági rendszer volt az oka annak, hogy hat évtized alatt, amióta a szabad iparűzést törvénybe iktatták, a kisiparosok ezrei mentek tönkre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a közéven.) Ennek a liberális gazdasági rendszernek kö­vetkezménye az, hogy az annyira megduzzasz­tott nagyipar olyan éhb érékkel fizeti a mun­kásait, amint Takács Ferenc képviselőtár­sunk nagyon helyesen megjegyezte. r Éppen azért, mert ennek a liberális gazda­sági rendszernek az áldozata nemcsak a kisipa­roság, hanem a munkásság is, ideje volna an­nak, hogy ezzel a liberális gazdasági rendszer­rel leszámoljunk. (Helyeslés és taps a jobbolda­lon és a középen.) Nekünk olyan gazdasági rend­szer kell, amely ismer Istent, erkölcsöt, tisz­tességet, becsületet; nekünk olyan gazdasági rendszer kell, amely azt követeli, hogy a jöve­delem arányosabban legyen megosztva s hogy a munkásnak több jusson a jövedelemből, (Ügy van! Ügy van a jobboldalon és a középen. — Bu­chinger Manó: Ezt csak a szocializmus oldja meg! — Petrovácz Gyula: De csak a keresztény­szocializmus. — Boczonádi Szabó Imre: Láttuk 1919-ben, hogyan oldották meg. — Propper Sán­dor: Nem Fellner Pál fogja megoldani! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem ma kezdjük ezt köve­telni mi, keresztényszocialisták és nem egy év­tized óta követeljük, mert ez nagyon régi kö­vetelésünk, sokkal régibb követelésünk, mint a s'zociáldemokratapárté, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) mert ez az igazság le van fektetve annak az evangéliumában, aki szintén iparosmesterséget folytatott. (Buchin­ger Manó: Miért nem oldották meg eddig? —

Next

/
Thumbnails
Contents