Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1936 február 27-én, csütörtökön. 29 alkotásokra ösztönözni az iparosokat ilyen kiállításokon keresztül. Meg kell tehát akadályozni, hogy tisztán csak üzleti szempontok érvényesüljenek. A kézműipari kiállításokat tartsák fenn a kézműipar részére, hogy a kézműiparnak legyen abból haszna és ne másoknak. Elhiszem, hogy a javaslat szándéka a segítés, ezt nem vonom kétségbe, de nem alkalmas a javaslat arra, hogy segítsen, hiába rajong érte a képviselőház túlnyomó része, hiába támogatják, pártolják minden irányból ezt a javaslatot. (Müller Antal: Az iparosok is meg vannak elégedve! — Propper Sándor: Kérdezze meg őket két év múlva!) Dicshimnuszokat zengenek ezzel a javaslattal kapcsolatban. (Rajniss Ferenc: Várjuk meg! — Propper Sándor: Aki ért hozzá, az előre tudja! — Baross Endre: Vagy jós valaki, vagy képviselő!) Elnök: Ne méltóztassanak a szónokot "zavarni ! - Takács Ferenc: Az élet be fogja bizonyítani erről a javaslatról,^ hogy nem alkalmas a kézműipar megsegítésére, be fogja bizonyítani, hogy a javaslat könnyű. Nem az fog bebizonyulni, hogy nehéz, súlyos javaslat ez, hanem könnyűnek fogja találni az élet ezt a javaslatot. Nem fogja a javaslat elérni a célját. Azt hiszem, hogy még iha átmenetileg a kézműiparosok adóterheit csökkentették volna, a mai időkben, a mai viszonyok mellett ez is többet jelentene, mint ez a, törvényjavaslat. A kézműiparosoknál a gyáripar versenye kétségtelenül súlyos helyzetet teremtett. Felszólaló képviselőtársaim közül többen elismerték ezt. Drozdy képviselőtársam is hivatkozott tegnap arra, hogy különböző szakmák elpusztultak, tönkrementek a gyáripar versenye következtében. Az igen t. miniszter úr figyelmét ezzel a kérdéssel kapcsolatosan felhhívóm arra, nem lenne-e célszerű a pályaválasztási tanácsadókat megszervezni. (Rajniss Ferenc: Helyes!! Az egész országban!) Nem volna-e célszerű különösen a jelentősebb városokban ' pályaválasztási tanácsadók útján felvilágosítani a fiatalságot arról, hogy melyek azok a szakmák, amelyek, sajnos, a technikai fejlődés következtében halálra vannak ítélve. Nem azt hiányolom, hogy a technika fejlődik és nem ezt nevezem sajnosnak, ez helyes, ez jó, rendben van, az a sajnos, hogy a technikai fejlődés éppen a helytelen intézkedések következtében embereket tesz tönkre. Ezt meg lehetne előzni. Hiszen előrelátható az. hogy körülbelül milyen iparokra következik el a végzet, melyek azok az iparok, amelyeknek be kell majd csukniok a kaput, ahol majd nem lehet már tovább kézműipari jelleggel dolgozni. Ezeknél az iparoknál felvilágosítással meg kellene akadályozni a, szaporítást. Erőszakos beavatkozásnak, erőszakos eszközöknek természetesen^ nem lenne semmiféle értelme; sokkal célszerűbb és helyesebb az, ha — amint mondottam — felvilágosítás útján rávezetik a fiatalságot^ arra, hogy ezekre a pályákra nem helyes menni. Ezt & javaslatot nagy várakozás előzte meg az ország iparossága körében és azt hiszem, hogy nagy várakozás előzte mag a képviselőházban is, onnan vanezaz elragadtatás egyes képviselőtársaim részéről, (Propper Sándor: Műelragadtatás! — Zaj jobb felől) akik talán nem mélyednek el a kérdésben, akik nem ismerik a való életet, nem tudják azt, hogy milyen intézkedésekre volna szükség és hogy milyen mélyre süllyedt már a kézműiparosok anyagi helyzete. Ha képviselőtársaim, akik dicsérték ezt a javaslatot, tisztában volnának azzal, hogy milyen tragikus a kézműiparosság helyzete, akkor nem dicsérnék ezt a néhány morzsát, amelyet az iparügyi miniszter úr idehozott a képviselőház asztalára, akkor nem elégítené ki képviselőtársaimat az a javaslat, akkor sokkal többet követelnének a reformkormánytól. (Felkiáltások jobbfelől: Követelünk is! — Gr. Festetics Domonkos: Követelünk is, amennyit lehet!) Mivel engen a törvényjavaslat nem elégít ki és mivel előre látom, hogy semmiféle komoly eredményt nem fog hozni, azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Eelbel Mihály képviselő úr. Reibel Mihály: Igen t. Képviselőház! Isten áldja a tisztes ipart! Az iparosoknak ezzel a szép köszöntésével üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, amelytől a kisiparosság oly szomorú helyzetének javítását várom, amelyről az előbb Takács Ferenc képviselőtársunk olyan megrendítő szavakkal beszélt. Szent a meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat a kisiparosság helyzetét valamivel előbbre fogja vinni, (Ügy van! Ügy -van! jobbfelől.) de előre kijelentem azt is, hogy megoldani nem fogja, aminthogy a törvényjavaslatnak nem is az a célja, hogy ezt most egy csapásra megoldja, hanem az, hogy a legsürgősebb kérdéseket oldja meg. A hosszú vita folyamán többen szólaltak fel a javaslat mellett és ellene. Ha végiggondoljuk, hogy kik voltak azok, akik ellene beszéltek, akkor azt látjuk, hogy azok szóltak ellene, akik az eddigi gazdasági rendszert védelmezik. Nekünk semmi okunk nincs, hogy az eddigi liberális gazdasági rendszert egy cseppet is védjük. Ez a liberális gazdasági rendszer volt az oka annak, hogy hat évtized alatt, amióta a szabad iparűzést törvénybe iktatták, a kisiparosok ezrei mentek tönkre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a közéven.) Ennek a liberális gazdasági rendszernek következménye az, hogy az annyira megduzzasztott nagyipar olyan éhb érékkel fizeti a munkásait, amint Takács Ferenc képviselőtársunk nagyon helyesen megjegyezte. r Éppen azért, mert ennek a liberális gazdasági rendszernek az áldozata nemcsak a kisiparoság, hanem a munkásság is, ideje volna annak, hogy ezzel a liberális gazdasági rendszerrel leszámoljunk. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Nekünk olyan gazdasági rendszer kell, amely ismer Istent, erkölcsöt, tisztességet, becsületet; nekünk olyan gazdasági rendszer kell, amely azt követeli, hogy a jövedelem arányosabban legyen megosztva s hogy a munkásnak több jusson a jövedelemből, (Ügy van! Ügy van a jobboldalon és a középen. — Buchinger Manó: Ezt csak a szocializmus oldja meg! — Petrovácz Gyula: De csak a keresztényszocializmus. — Boczonádi Szabó Imre: Láttuk 1919-ben, hogyan oldották meg. — Propper Sándor: Nem Fellner Pál fogja megoldani! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem ma kezdjük ezt követelni mi, keresztényszocialisták és nem egy évtized óta követeljük, mert ez nagyon régi követelésünk, sokkal régibb követelésünk, mint a s'zociáldemokratapárté, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) mert ez az igazság le van fektetve annak az evangéliumában, aki szintén iparosmesterséget folytatott. (Buchinger Manó: Miért nem oldották meg eddig? —