Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

30 Az országgyűlés képviselőházának 98. illése 1936 február 27-én, csütörtökön. Egy hang jobbfelől: Várjuk Buoinger Manó urat! —- Propper Sándor: Próbálják megoldani ! Okozzák neki ezt a fájdalmat! — Petrovácz Gyula: Most is próbáljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, próbáljanak csendben maradni! (Derültség.) Reibel Mihály: Miután az a kérdés vettetett itt fel, hogy eddig miért nem próbáltuk megoldani, legyen szabad erre a kérdésre azonnal felelnem, nehogy ez válasz nélkül maradjon. (Halljuk! Halljuk!) Az 1918-as őszirózsás forradalom után történt, hogy a temesvári szociáldemokratapárt titkárával együtt voltam fogságban. Ott elzárva a külvilágtól, beszélgettünk szociális témákról, Ő nem zárkózhatott el az igazság elől, megmondom, hogy amikor feltettem neki a kérdést: »Ügyvéd úr, ha nekünk van igazunk, (Felkiáltások jobbfelől: Szóval ügyvéd volt! — Derültség.) akkor tessék nekem megmondani: mirevaló volt az a céltalan harc az egyház ellen?« Erre ezt mondotta: »Tisztelendő úr, megadom a feleletet. Mi a mi célunk?^ A proletárok megszervezése. Önök, keresztényszocialisták évtizedek óta azon dolgoznak, hogy megszervezzék. Nem sikerült.^ Miért nem sikerült? Mert önök •meg akarják őket győ-zni. Hát ez lehetetlenség. Mi könnyebb eszközhöz nyúlunk: mi a gyűlöletet oltjuk beléjük és a gyűlölet az a vaskapocs, amely őket összehozza. Ezért vagyunk erősebbek, mint önök.« (Taps a jobb- és a baloldalon. — Propper Sándor: Igen, a gyűlölet a kapitalizmus ellen és a reakció ellen! Igen! — Vitéz Árpád: Igaz, vagy nem igaz? — Propper Sándor: Igen, vállaljuk! A nagybirtokot a kapitalizmust gyűlöljük! — Zaj.) • A reakció, t. képviselőtársam, nem mindig gyűlölet. A reakció származhat jóindulatból és szeretetből is. Ha tehát reakció van, azt nem lehet mindjárt gyűlöletnek nevezni. Ellenben, ha a marxista elveket végignézzük, látjuk, hogy osztályharcról van szó. Most nem azokról az urakról van szó, akik ezt intézik, hanem szó van azokról a tömegekről, amelyeket ez az érzelem fűt és tart együtt. (Propper Sándor: Amelyeket önök jogfosztotta tettek és kizsákmányoltak!) Miután úgy látjuk, hogy az iparospálya^ még az egyetlen tér, amelyen a falu munkanélküliségét le tudjuk vezetni, a falu gyermekeit el tudjuk helyezni, igenis, mindig nagy súlyt fektettünk arra, hogy az iparospálya előttük megnyittassék, de necsak megnyittassék, hanem számukra az érvényesülés és a megélhetés lehetősége is biztosíttassák. Amikor ezt a javaslatot odahaza a kerületemben az iparostestületekben, majd itt Budapesten a Katolikus Népszövetségben csoportosult kisiparosok előtt ismertettem, azt mindnyájan megelégedéssel és örömmel fogadták. Nemcsak én teszek e mellett tanúbizonyságot, hanem aki velük érintkezésbe lép, azok közül senki nem tagadhatja meg, ha csak politikai cél nem vezeti, hogy ez az igazság. Az iparosság olyan súlyos helyzetben van, hogy már mindennek örül és ebbe a javaslatba most mint mentődeszkába belekapaszkodik. Az igen t. Ház feladata, hogy ebben az iparostársadalom ne csalódjék, hanem hogy ez a törvény végre meghozza az iparosoknak azt a biztatást, hogy az elkövetkezendő r együttes iparostörvény .meg fogja oldani még azokat a kérdéseket is, amelyeket ez az előttünk fekvő törvényjavaslat ma még megoldatlanul hagy. Ha kérdem, hogy ennek a törvényjavaslatnak mely pontjai azok, amelyek az iparostársadalom megelégedését leginkább kivívták, akkor azt mondhatom, hogy mindenekelőtt örültek annak, hogy mesterlevelet kell szereznie mindenkinek, aki iparigazolványt akar kiváltani. (Müller Antal: Ez a biztosíték!) Nem tudom, hogyan lehet ez ellen beszélni. Hiszen végre a magyar ipar érdeke az, hogy olyanok jussanak az élre, akik ebben a szakmában emberileg véve lehetőleg tökéletesek. Nem mondja a törvényjavaslat, hogy nem engedem dolgozni, nem engedem megkeresni a mindennapi kenyeret. Ha erről volna szó, magam is ellensége volnék, de ahogyan méltóztatik tudni, mint munkás, továbbra is megkeresheti mindenki a maga kenyerét. Mi látjuk azt, hogy a kisiparos mindig jobban fizet, mint az olyannyira féltett kereskedelem vagy nagyipar. Az iparosoknak tehát az az osztatlan véleményük, hogy erre a mestervizsgára szüksége van, s a törvényjavaslat pedig aláhúzza ennek fontosságát, amikor ezt kötelezővé teszi és ettől teszi függővé, hogy a törvény életbeléptetésétől számított hat hónap múlva kaphat-e valaki iparjogosítványt vagy sem. A másik, ami szintén megelégedést váltott ki az iparosságból, a'z, hogy az ipar igazolvány kiváltása bizonyos feltételekhez van kötve. Nemcsak maga a mesterlevél szükséges, hanem az is, hogy aki az iparigazolványt kéri, erkölcsileg feddhetetlen és olyan egyén legyen, aki méltó arra az iparos névre, akit az iparosok méltónak tartanak maguk közé felvenni. Persze, a szabaidpar ideje alatt ez a kívánalom teljesen elhomályosodott, mert a céljuk nem ez volt. A szabadipar nem nézte, hogy az erkölcs, a tisztesség stb. feltétel megvan-e a szabadipar, amely csak a tőkét imádta és biztosította a tőke korlátlan szabadságát és a toké élt is a neki biztosított szabadsággal. Ilyen kérdéseket nem festegetett, így történt azután az, hogy ha valaki tőkeerősnek képzelte magát, elegendő volt, ha kiváltotta az iparigazolványt és másokkal dolgozhatott azok rovására, akik az iparűzésből tartották fenn magukat és családjukat s akiknek egész élete ettől az ipartól függött. Ezért ők nagyon helyesnek tartják, hogy az iparigazolványok kiadásához a mesterlevélen kívül ki legyenek kötve azok a feltételek is, amelyeket az előttünk fekvő törvényjavaslat felsorol. Megelégedést váltott ki még az áruházakról szóló rendelkezés is, amelyet az igen t. miniszter úr Müller képviselőtársam indítványára utólag szúrt be a javaslatba, amely az áruházak fogalmát állapítja meg és azok működését fogja majd szabályozni. Örömmel vették tudomásul azt is, hogy az igen t. miniszter úr súlyt fektet a tanoncnevelésre, de nemcsak a tanonciskola látogatására, hanem kívánja annak elvégzését is. Nagy súlyt fektet a valláserkölcsi nevelésre úgy az iskolában, mint az iskolán kívül, a mester házában. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért az ipartestület lesz majd arra kötelezve, hogy utánajárjon, vájjon az ifjú tanonc vagy segéd hogyan éli az ő magánéletét. (Vitéz Árpád: Nagyon helyes!) Nekünk nem lehet mindegy, hogy az az iparostanonc vagy segéd milyen erkölcsi felfogású, (Ügy van! jobbfelől.) mert nagyon is igaz a hercegprímás úr ő eminenciájának az a mondása, hogy aki megtagadja az Istent, az bármely percben kész a hazáját is megtagadni, (Ügy van! a jobboldalon.) En is ezt állítom és vallom s ezért, amikor mi ezzel a törvénnyel lehetővé akarjuk tenni aat, hogy egy gerinces keresztény középosztály alakuljon itt ki, akkor