Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-109
370 Az országgyűlés képviselőházának Hálásan köszönöm a t. Háznak, hogy annak ellenére, hogy már egy negyedórával előbb el kellett volna hallgatnom, szívesen és türelmesen meghallgatták mondanivalómat. A törvényjavaslatot komolynak és megalapozottnak tartom s azt általánosságban és részleteiben örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A vitát félbeszakítom es javaslatot teszek arra vonatkozólag 1 , hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 4 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának a folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnöki napirendi javaslatot elfogadta. Most pedig következnek az interpellációk. Az első br, Berg Miksa képviselő úr írásbeli interpellációja a belügyminiszter úrhoz Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Írásbeli interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. A tiszacsegei független kisgazdapárt bejelentette már évekkel ezelőtt párthelyiségét, de a képviselőválasztás alkalmával a pártot a csendőrökkel szétoszlatták, azóta a párt embereit üldözik. Bárki a párt elnökét, R. Vigh Jánost — 79 éves öregember — felkeresi, a csendőrök R. Vigh János lakására nyomban rátörnek, kamráját, lakóhelyiségeit felkutatják. Nevezett öregembert szinte állandóan ok nélkül citálgatják, elvei megváltoztatására felhívják, mindezt cselekszik a községi jegyző irányítására. Tóth Béla egyeki lakost, mert R. Vigh Jánost meglátogatta, letartóztatták, a községházára bekísérték. Dr. Görgey Márton orvost, mikor R. Vigh János lakásán, két beteget vizsgált, tiltott gyűlés ürügye alatt akadályozlak működésében. Szokásos a csendőröknek rátörniök a lakosok munkaideje alatt egyesek lakására adófoglalás és egyéb címen. Orbán tiszacsegei lakos leánygyermeke az ijedtségtől emiatt meg is halt. R. Vigh János életét ez a brutális eljáiás aláásta, de kérte is a hatóságot, lövesse főbe, de hagyják békén. A község számos lakosa még ma sem kapertt elégtételt a választás folyamán történt súlyos testi sértésekért, amelyekről látleletek vannak és amelyeknek megtörténtéért feljelentések tétettek. Hajlandó-e a belügyminiszter úr a kozsz;v badságokat mélyen sértő ezen állapotokat külön kiküldött s nem az ezért felelős közigazgatás közben jötté vei kivizsgáltatni s a köznyugalmat helyreállítani? Ha pedig a belügyminiszter úr a község háztartását, pénzkezelését s különösen adókezelését is megvizsgáltatja, ét dekes jelenségekről szerezhet tudomást.« Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Czermann Antal képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a bortörvény rendelkezéseinek betartására irányuló ellenőrzési rendszer tárgyában. 09. ülése 1936 március 18-án, szerdán. Az 1929. évi 2000/11. számú végrehajtási utasítás értelmében a borellenőrzést ellátó közegek a kihágást elkövető ügyfél terhére kapják díjazásukat. Ez a rendszer több szempontból kifogásolható. Általában a borellenőrzési vizsgálatokkal az utasítás értelmében felszámítandó díjak a büntetés mérvével és az érdekelt ügyfelek teherbíró képességével nincsenek arányban. Erre való tekintettel felteszem a kérdést, hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr gondoskodni arról, hogy az új bortörvény végrehajtásáról intézkedő végrehajtási utasításban a borellenőrzésnek mai rendszere az eljáró közegek díjazása szempontjából új alapokra helyeztessék, továbbá, hogy egyes díjak eltörlésével, illetve mérséklésével az ellenőrzési költségek az ellenőrzést szenvedő ügyfelek, kocsmárosok, termelői kimérők, borkereskedők megcsökkent teherbíró képességével arányba hozassanak.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Czermann Antal: T. Képviselőház! A bortörvényjavaslat tárgyalásánál mondott beszédem alkalmából az ország minden részéből és a borral kapcsolatos minden foglalkozási körből kaptam köszönő, elismerő nyilatkozatokat. Az igazság kedvéért el kell ismernem azt is, hogy kritikában is részesültem, kritikában, amelyet támadásnak kell minősítenem, és amely kritika egy négyhasábos újságcikkben jelent meg. Ennek a mostani felszólalásomnak tárgyköréhez nem tartozik, hogy ezzel a cikkel foglalkozzam. Lesz mód erre bőven a hegyközségi törvényjavaslat, illetve a szesztörvényjavaslat tárgyalásánál. Maga a cikkíró is, bár a bortörvényről beszél, folyton a szeszkérdésre gondol és mintegy előre harangozik a szesztörvényjavaslatnak. Most tehát ehhez csak azt fűzöm hozzá, hogy az ilyen fontos közérdekű kérdések taglalásánál több szakszerűséget és több tárgyilagosságot kérünk, mert ezek nélkül még a négyhasábos cikkek is csak riasztó, ijesztő lövésekként minden célt eltévesztve puffannak el. Egyúttal kijelentem azt is, hogy a cikkíró urat nem kívánom az általam kifogásolt útján követni, még pedig egyrészt azért, mert mint a móri borvidéknek, tehát egy történelmi borvidéknek a képviselője, még a riasztó rakéták ellenére is a legnagyobb örömmel és a legnagyobb készséggel fogom a bortermelés érdekeit minden téren megvédeni, másrészt pedig azért, mert meggyőződésem szerint az egymillió lelket számláló bortermelő társadalom érdekét közelről érintő szeszkérdést közmegnyugvásra igazságosan igazán csak a szakszerűség és a tárgyilagosság alapján lehet majd megoldani. Egyébként ezzel a támadással szemben érkezett hozzám a Magyar Borkereskedők Országos Egyesületének elismerő nyilatkozata, amelyben a bortörvényhez mondott beszédemet éppen a szakszerűség és a tárgyilagosság szempontjából méltatja és egyúttal annak a reményének ad kifejezést, hogy ez a felszólalásom bizonyítékát képezi annak, hogy a magyar borgazdaság iránt jóindulattal viseltetem. Amikor ezt a nyilatkozatot erről a helyről is honorálom, csak azt jegyzem meg, hogy ezek a hozzám érkezett számtalan üdvözlések mind azt bizonyították, hogy a magyar szőlő- és borgazdaság képviselői bizalommal fordulnak hozzám, remélve azt, hogy minden közérdekű kérdésükben készséges támogatójukra fognak bennem találni.
