Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

Az országgyűlés képviselőházának 101 a közterhei feltétlenül nagyobbak, mint ez a 30.000 pengős összeg. Az illetőnek tehát végeredményben biztos követelése van, mert ha a kormány nem fizet, akkor egyszerűen azt mondja: tessék az én adómba betudni. Azt hiszem, ez elég bizonyíték arra, hogy itt a magántulajdon érintéséről és elkobzásáról szó sincs. Bethlen igen t. képviselőtársam hevesen támadta a 10. %-t is, amely a háború kitörése után szerzett ibirtokok igénybevételét, illetve felhasználhatóságát mondja ki. En őszintén megmondom, a legjobban azon csodálkozom, hogy a független kisgazdapárt ezt a paragrafust kifogásolta. Miért tette? Bethlen István t. képviselőtársam azzal érvelt, hogy ezeknek az ügye az 1920-as törvény alapján már bíróilag elintéztetett. (Dulin Jenő: Bekebelezett jogok megsemmisítéséről van szó! — Zaj.) Itt nem ugyanannak a törvénynek a végrehajtásáról van szó. Ha egy törvényes rendelkezést végrehajtottak, attól lehet még mindig másik törvényt hozni. En most más szempontról beszélek. (Dulin Jenő: Jogászember nem mond ilyet!) Itt az 1000 holdnál nagyobb területű birtokokról és csak olyan birtokokról van szó, amelyek összefüggő területen nagyobbak 1000 holdnál. Tehát itt nem lehet — amit a bizottsági tárgyaláson, mint érvet hoztak fel — kisés iközépexisztenciák .megtakarított és összegyűjtött vagyonofcból vett birtokokról szól. Kijelentem, hogy távol áll tőlem, hogy ezeket, akik a háború után szereztek ilyen nagy birtokokat, deklasszifikálni és őket talán szaibad prédául odadobni akarjam. De ha már választanunk kell, hogy kitől vegyük el a birtokot, attól a még életképes és magát rendezni tudó védett birtokostól és attól a 3000 holdon felüli birtokostól, akit régi vérségi és talán évszázados kapcsolatok és gyermekkorának szép emlékei fűznek a birtokhoz, aki igazán együtt él azzal a birtokkal és aki azt nem portékának tekinti, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) hanem olyan valaminek, amelytől fáj az elszakadás, mondom, ha választani kell, hogy attól vegyük-e el, vagy amattól, aki különben egészen tiszteletreméltó okból, például tőkeelhelyezési céljából, a vagyiona biztosítása szempontjából valahol vásárolt egy birtokot, amelyet úgy tekint talán, mintha Patagóniában volna <e,gy ültetvénye, akikor nem nehéz a választás. T. Képviselőház, én más szempontból is bírálom ezt a kérdést. Ha igénybe veszik a birtokot, a birtokos pénzt íkap érte. Azt hiszem, t. képviselőtársaim, hogy azok, akik 1000 holdnál nagyobb birtokot vettek a háború -kitörése után, a közgazdasági élet más területén is igen nagy eredményeket értek el. ( Dinnyés Lajos: Kegyelmes urak lettek!) Ne védjék őket. (Dinnyés Lajos: Ki védi? önnek volt a vezére Bethlen István, nem nekem! — Zaj.) Elnök: Dinnyés képviselő urat kérem, maradjon csendben. vitéz Kenyeres János: Vehemensen támadja a független kisgazdapárt a 10. §-t. Ha azokról van szó, akik a tháború után vettek ezerholdas 'birtokokat, ezek azt a pénzt, amelyet most a birtokukért kapnak, bizonyosan nagyon gyümölcsözően és jól be tudják fektetni. Ezeket nem féltem. Ellenben az a magyar gazda, az a magyar birtokos, aki máshoz, mint a földhöz nem ért, csak ráfizethet arra, ha máshol akarja elhelyezni pénzét, nem földben. Elég példa volt az elmúlt időkben erre. (Gróf Festetics Domonkos közbeszól. — . ülése 1936 március 18-án, szerdán. 369 Dinnyés Lajos: Beszélje ki magát gróf úr, amíg a közigazgatási bíróság meg nem semmisíti mandátumát. — Zaj.) Beszédidőm már lejárt, így tulajdonképpen a Ház szíves türelmét élvezem már tíz perc óta. (Halljuk! Halljuk!) Engedjék meg, hogy röviden befejezzem felszólalásomat. Csak egy dologra kívánok még kitérni. Azt állítják, hogy ez a javaslat tulajdonképpen pártpolitikai javaslat, hogy nines más célja* amint a kormány hatalmát növelni. (Dulin Jenő: Minél több függő embert teremteni!) Azt hiszem, ezt a túloldal sem egészen komolyan mondja. (Dulin Jenő: De egészen komolyan! — Zaj.) Nem szabad azt hinni, hogy egy becsületes, tisztességes kormány annyira visszaéljen hatalmával a magyar mezőgazdák, a kisemberek, a kisbirtokosok rovására, hogy más szempont lebegjen előte, mint a helyi adottság, ha az igénybevételről dönteni kell. (Dinnyés Lajos: Ez a kormány sem lesz örökéletű! — Gr. Festetics Domonkos: Még talán Dinnyés is miniszter lesz! — Dinnyés Lajos: Ha önből lehetett képviselő, akkor belőlem is lehet miniszter!) Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat rendreutasítom. vitéz Kenyeres János: Mondom, más szempont itt nem játszhat közbe, mint az, hogy valamely vidéken szükség van-e a kisbirtokosok terjeszkedésére, vagy sem. En nem tudnék hozzájárulni ahhoz, hogy az ország egyik részéből a másikba transzferálják a magyar gazdákat minden ok nélkül. Mindenki a maga szűkebb pátriájában szeret maradni, lehetőleg nem megy el onnan. Az igénylésben nem dönthet más szempont, mint az, hogy szükség van-e a földre, vagy nincs. Ha más szempontot is tekintetbe lehetne venni,, akkor szerintem azt kellene tekintetbe venni, 'amit Kállay Miklós képviselőtársam is említett, ö ugyanis azt mondotta, hogy ha már válogatni kell, akkor természetesen a törvény keretein belül, pártpolitikai tekintet nélkül, azoktól kell elvenni a földet, akik. munkásaikat, állataikat, földjüket kiuzsorázzák. Azt a jelszót, hogy azé legyen a föld, aki megmíveli, én elfogadom olyan értelemben, hogy ez necsak a manuális megmívelésre, hanem a szellemi irányításra is vonatkozzék, hozzátéve még azt is, hogy azé legyen a föld, aki szeretettel és hozzáértéssel míveli. (Helyeslés.) Röviden arról óhajtok még szólni, tulajdonképpen miért kellett a miniszter jar kezében tartani a földbirtokpolitikai intézkedések irányítását, miért ő a döntő fórum, aki végeredményben a végrehajtást is szabályozza. Ennek a javaslatnak annyi gazdasági vonatkozása van, annyira vigyázni kell a termelés magasabb érdekeire, hogy olyan emberek kezébe, akik nem szakértők, nem adhatjuk az elintézés súlyát. En a magyar bíróság függetlenségét és tudását nem akarom hántani, de nem lehet rábízni, hogy olyan kérdések felett döntsön, amelyekben igazán csak szakértő tud dönteni. Láttuk ezt az 1920-as földreformnál. Most ismét leszögezem, távol áll tőlem, hogy bárkit is meggyanúsítsanak, de kérdem, hogyan keletkezhettek azok a rettenetes igazságtalanságok, a 6000 pengőben és nem tudom, hány pengőben megállapított földárak, és miképpen volt lehetséges, hogy tényleg az volt a helyzet, hogy akinek nagyon ügyes ügyvédje volt, annak a földjét nem vették el. (Dinnyés Lajos: Ez igaz!) 56*