Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

364 Az országgyűlés képviselőházának azért, mert a földreformtörvényt nem én hoztam, hanem csak végrehajtottam és nem álltak pénzeszközök a rendelkezésemre. (Rassay Károly (a jobboldal felé): Ott ülnek, akik hozták!) Ha én hoztam volna, gondoskodtam volna idejében arról, hogy teljes kártalanítással járjon. Milyen helyzetek állhatnak elő, t. Képviselőház? A 2

/3-ad erejéig eladósodott földbirtokos, ha eladja, vagy elveszik földjének egy bizonyos részét, az érte nyerendő pénzösszeget a hitelezőnek lesz kénytelen adni, neki pedig marad a meg nem terhelt részért járó 25 éves járadék. Ez teljes kártalanítás? Teljes kártalanítás az, amikor senki sem tudja, hogy a 25 éves járadék Valutarisiko ját ki viseli? (Horváth Zoltán: Hadikölesön lesz belőle!) Hiszen ma a valutakérdés rendezése előre nem látható és ennekfolytán ennek valuta-rizikóját egészen biztosan a birtokos és nem az állam fogja akarni viselni. Vagy teljes kártalanítás az, ha esetleg egy olyan gazdának a földjét adom kényszerbérbe, aki gazdasági akadémiát végzett és erre a pályára készült és őt egy rente húzására kényszerítem nem 25 évig, hanem élete fogytáig? Hiszen nem tőle és nem a miniszter úrtól, hanem harmadik tényezőiktől függ az, hogy a megváltás hekövetkezik-e vagy sem? Bocsánatot kérek, ne játsszunk a szavakkal* (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez nem teljes kártalanítás, méltóztassék ezt nyíltan, őszintén bevallani, mert ez nem így van és akkor látni fogjuk, mit szól ehhez a társadalom, vagy legalább is a társadalomnak az a része, amely a magántulajdon szentségét vallja. Mit tettem volna én az adott esetben? Mindenesetre arra szorítkoztam volna, hogy az adott viszonyok között a lehető legnagyobb pénzösszeget bocsássam a birtokpolitika rendelkezésére, tekintettel arra, 'hogy a közeljövőben igen nagy megoldandó feladatok elé állíttatik a földmívelésügyi miniszter úr anélkül, hogy ő a maga részéről ezt a folyamatot a legkisebb mértékben is siettetni akarná. Helyeslem, ha házhely-akciót visznek keresztül, (Helyeslés a baloldalon.) ha az adóföldeket felhasználják a kisbirtokosok részére, ha a vagy on válts ág-földeket felhasználják erre a célra, ha a pénzintézetek árverésen szerzett földjeit, a védett birtokoknak azt a részét, amely eladásra kerül és a porlás révén amúgy is felszabaduló földeket — együttvéve körülbelül 750.000 holdat — felvesznek. Ez bőven elegendő ennek az akciónak keresztülvitelére, sőt a miniszter úr nem lesz képes ezekkel a pénzügyi eszközökkel ezt az akciót keresztülvinni, (Eckhardt Tibor: Több lesz a föld, mint a pénz!) annyival is inkább, mert hiszen a pénzintézetek segítségét a maga részéről visszautasította. Ezen a téren azonban nein tartom elegendőnek az idevonatkozó intézkedést. A házhely-akció terén sokkal többet tennék és itt egy generális kisajátítási jogot volnék hajlandó a földmívelésügyi miniszternek adni. Hogy az adóföldeket miért kötjük 15 millióhoz, azt a jó Isten tudja. (Horváth Zoltán: Szép szám! — Derültség. — Egy hang a jobboldalon: Nincs több!) Azt mondják talán, hogy nincs több hátralék? De hiszen a jövőben is lesz hátralék, a jövőben is fognak ebben a birtokkategóriában adót leróni. Hogy ezt az adót miért ne róhatnak le földben, ha ez földbirtokpolitikai szempontból kívánatos, azt igazáu nem tudom megérteni. (Zaj.) Azt sem tudom megérteni, hogy miért kapcsolják ki ebből az akcióból a pénzintézeteket, 09. ülése 1936 március 18-án, szerdán. amikor a legnagyobb mértékben rá lesznek szorulva arra a hitelre, amely a pénzintézetek rendelkezésére áll, hogy így áthidalják azokat a nehézségeket, amelyek azáltal állanak elő, hogy a földkínálat és a földkereslet között egy diszproporció áll fenn. T. Képviselőház! Nézzük a latifundiumokat, mert ezekről is beszéltek. Magyarországon tényleg van 8—10, vagy nem tudom, hány latifundium. Én is azt tartom, hogy ezekhez bizonyos birtokpolitikai eszközökkel hozzá kell térni, azt hiszem azonban, hogy ezt egészen más eszközökkel kell keresztülvinni, mint amelyek a javaslatban foglaltatnak. A kisajátítás ugyanis erőszak, az erőszak pedig a politikában — legyen az kül- vagy belpolitika — az ultima ratio. Ehhez akkor nyúl az ember, ha más eszköz, más fegyver nem áll rendelkezésre és ha az elérendő cél olyan, hogy még ezt is indokolja. Kimerítette-e a kormány az eszközöket, hogy ezeket az úgynevezett latifundiumokat fokozatosan hozzáférhetővé tegye a birtokpolitikai tevékenység számára? Én meg vagyok győződve róla, hogy ha a földmívelésügyi miniszter azt a nyolc-tíz latifundium-tulajdonost magához hivatná és azt mondaná nekik, hogy tegyetek valamit, tegyetek annyit, amennyit az adott helyzetben a földbirtokpolitikai célok érdekében meg kell tenni, egyetlenegy sem lenne, aki ez elől a kötelezettség elől kitérne anélkül, hogy itt kényszereszközöket iktatnánk törvénybe. És ha még ez sem elég, (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) miért nem nyúl a miniszter úr az ellenkező módszerhez, amelyet itt, azt hiszem, Eckhardt Tibor vagy Kállay Miklós t. barátaim ajánlottak? Méltóztassanak bizonyos kedvezményeket nyújtani azoknak, akik önként kivonulnak a földből és akiknek földjeit birtokpolitikai célokra fel akarjuk használni. Adjanak azoknak kedvezményeket adózási és más téren, mert hiszen ez olyan ái dozat, amelyet azok a köz érdekében hoznak és amelyet remunerálni szabad és helyes is. (Felkiáltások jobbfelől: Benne van!) Ez olyan i áldozat, amely annyival többet érő, mert hi| szén nagyfontosságú dolog az, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy a keresztény tőI kék az iparban és más vállalkozásban is elhelyezkedjenek és végre megszűnjék az az egyoldalú helyzet, amely Magyarországon a keresztényeket úgyszólván a földdel való foglalkozásra szorította. Egy kormánynak rendelkezésére áll akármennyi eszköz az erőszakon kívül is, ha élni akar ezekkel az eszközökkel és nem az erőszak a fontos. (Eckhardt Tibor: Ha nem azt keresi! — Egy hang jobbfelől: Nagyon enyhe erőszak!) Mert nézetem szerint egészen világos és biztos, hogy itt ebben az esetben nem arról van szó, hogy 93 ember földjét elvegyük, hanem az erőszakról. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Ellenmondások a jobboldalon.) Engedjék meg, tiisztelt Képviselőház, hogy ebben a kérdésben is egészen nyiltan, és őszintén nyilatkozzam, még akkor is, ha talán a tisztelt túloldalnak kellemetlen. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azt hiszern ugyanis, hogy a Képviselőház minden tagjának kötelessége még akkor is megmondani őszinte, és igaz véleményét, ha ez nehezére esik és egyes pártoknak nem kellemes, mert a közvélemény felvilágosítása mindenki részéről közkötelesség. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Horváth Zoltán (a jobboldal felé): Na. öreg csáklyások!) Mi van emögött az erőszak mögött? Miért helyeznek erre olyan óriási