Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

Az országgyűlés képviselőházának 109. ülése 1936 március 18-án, szerdán. 365 súlyt? (Egy Mang jobb felől: Elővásárlás! — Halljuk! Halljuk! balfelől.) En most kezdem érteni, miért kellett- a választójogi reformot a ciklus végére tenni (Egy hang a baloldalon: Ezért! — Zaj a jobboldalon és a közében. — Bárezay János: Ön sem csinálta meg!) most kezdem érteni (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelől. — Elnök csenget.), hogy a néptömegekben bizonyos illúziókat kell addig kelteni, amelyek majd a választáskor érvényesülnek, amikor az erőszakos intézkedések folytán mindenkinek ia tudatába megy át, hogy csak a miniszter úr önkényétől függ, ki jut majd földhöz. (Horváth Zoltán: Totalitás!) Az a cél, hogy ilyen illúzió keltessék fel ilyen és hasonló javaslatok révén majd annakidején a titkos választásnál. (Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és szélsőbaloldalon. — Eckhardt Tibor: Csak erről van szó! — Elénk ellenmondások jobb felől és középen.) A kormány két vasat akar a tűzben tartani. Az egyik a demagóg illúzióknak és reménykeltéseknek a vasa, a másik pedig a függőségek 'teremtésének a vasa. (Rassay Károly: Ügy van!) En azt a politikai rendszert, amely ilyen függőségek teremtése révén akarja a nemzetet vezetni, az országra nézve katasztrofálisnak tartom (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.), mert ha nézem azokat a súlyos, nagy feladatokat, amelyek előtt ez a nemzet áll, akkor azt kell mondanom, hogy nem függőségek teremtésével, hanem csakis azoknak az erényeknek a nevelésével leheti ezt a nemzetet komolyan vezetni, amely erények csak független lelkekben virágozhatnak. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Azt a politikai rendszer t, amely a szavazatokat és nem a meggyőződéseket akarja megnyerni, erre az országra nézve károsnak tartom (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) és miután ennek a javaslatnak az anyja a hiúság (Zaj.), amely hiúság még mondvacsinált reformok révén ás a történelem könyvébe szeretné a maga nevét beírni, apja azonban a hatalomvágy és a hatalomvágyon kívül a pártpolitikai elfogultság, a javaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és" taps a báloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. — Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Horváth Zoltán: Lesz még Bethlen miniszterelnök!) Elnök: Kenyeres János képviselő urat illeti a szó! vitéz Kenyeres János: T. Képviselőház! (Horváth Zoltán: Le vagytok torkolva! — Kölcsey István: Zoli, ne izgasd magad! — Zaj. — Dinnyés Lajos közbeszól.) Elnök: Dinnyés képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Dinnyés Lajos ismét közbeszól.) Dinnyés képviselő urat folytonos közbeszólásáért rendreutasítom. (Horváth Zoltán közbeszól.) Horváth Zoltán képviselő urat közbeszólásai miatt rendreutasítom. (Kölcsey István közbeszól.) Kölcsey képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Kenyeres képviselő urat illeti a szó! (Zaj a baloldalon.) Kérem a baloldalt, méltóztassanak csendben maradni! Petrovácz képviselő urat kérem, foglalja el a helyét! vitéz Kenyeres János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassak megengedni, hogy a parlamenti szokásoknak megfelelőleg az előttem szólott Bethlen István t. képviselőtársam beszédével részletesen foglalkozzam, (Dulin Jenő: Nehéz lesz! — Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy lesz nehéz!) azzal a tisztelettel, amely az ő kimagasló személyét megilleti és azzal a szerénységgel, amely hozzám illik. Az igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ez a feladat nehéz lesz. Én ezt nagyon jól tudom, de kötelességünk, hogy néha nehéz feladatokra is vállalkozzunk. (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) T. Képviselőház! Az előttem elhangzott beszédet végighallgatván, nem jegyezhettem fel magamnak Bethlen István t. képviselőtársam beszédének szerkezetét s most méltóztassék megengedni, hogy abban a sorrendben, amint én már elgondoltam és rendeztem mondanivalóimat, térjek ki Bethlen István igen t. képviselőtársam nyilatkozataira. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot én a következő szempontokból óhajtom vizsgálni. Elsősorban abból a szempontból, vájjon van-e szükség egyáltalán erre a javaslatra, azután, hogy időszerű-e a javaslat, azután a birtokszerzők szempontjából, majd azoknak a szempontjából, akik a birtokot átengedik, es meg akarom vizsgálni, vájjon megóvja-e. kellő mertékben a javaslat a termelés érdekeit. Méltóztassanak megengedni, hogy arról a kérdésről, hogy egyáltalában van-e szükség e birtokpolitikai javaslatra, bővebben ne beszeljek mert erről az előadó úr igen részletesen tájékoztatta a Házat, az előttem szólott képviselő urak is foglalkoztak ezzel s azonkívül az ellenzék részéről sem vitatták azt a tényt, hogy birtokreformra, illetőleg birtokpolitikái intézkedésekre szükség van. (Egy hang a baloldalon: Sőt földreformra! — Zsindely Ferenc: Pont az ellenkezőjének helyeseltek, azt sem tudják!) . Azzal a kérdéssel, vájjon idoszeru-e ez a javaslat, bővebben kell foglalkoznom, mert Bethlen István gróf igen t. képviselőtársam megállapította, hogy ez a törvényjavaslat nem időszerű. Ö azt mondotta, hogy a kormánynak elsősorban olyan intézkedéseket kell tennie, amelyek segítenek a most fennálló súlyos gazdasági helyzeten, nem szabad foglalkozni olyan javaslatokkal, amelyek azonnal nem valósíthatók nem, amelyeknek megvalósítására mód nincs, és amelyek csak a jövő szempontjából lehetnek fontosak. Bethlen István t. képviselőtársam azonban önmagával is ellentétbe került, amikor alig néhány perccel azután, amikor a kormány teendőiről beszélt, felemlítette például az öntözés kérdését is. Az öntözés kérdése sem olyan, amelyet máról-holnapra és a jelenleg meglevő pénzügyi eszközökkel meg lehetne valósítani és mégis elismerte Bethlen István gróf, hogy ehhez is hozzá kell kezdeni, pedig tulajdonképpen ez is évtizedes munka. Igen t. Képviselőház! Nézzük, hogy tulajdonképpen melyek azok a gazdasági bajok, amelyek leküzdésével a kormánynak ő szerinte is kötelessége volna foglalkozni és honnét erednek ezek a gazdasági bajok. Bethlen István gróf mindenesetre nálam is sokkal jobban tudja, hogy ezeknek a gazdasági bajoknak olyan okai vannak, amelyek határunkon kívül keresendőik és nincs módunkban, hogy márólholnapra a legkiválóbb intézkedésekkel is gyökeresen javítsunk a gazdasági helyzeten. Ö valószínűleg azokra az okokra célzott^ amelyek az ország határain belül keresendők, olyan okokra, amelyek talán a mostani vagy régebbi időkből származnak. T. Képviselőház! Mi az oka tulajdonképpen a mezőgazdaság maii lerongyoltságának, eltekintve az általános jellegű külföldi vonatkozású